Idővel minden nemzet történetében eljön a pillanat, amikor elkerülhetetlenül szembe kell nézni a múlt bűneivel. Kanada történetében ez a pillanat most jött el visszavonhatatlanul, amikor egy évtizedekkel ezelőtt bezárt és lebontott bentlakásos iskola udvarán 751 jelöletlen sírt találtak, melyek döntő többsége indián gyerekek földi maradványait rejti. Rövid időn belül ez már a második hasonló felfedezés, és várhatóan még hasonló jelöletlen sírok százait, akár ezreit is megtalálják majd a jövőben. Így elkerülhetetlen lesz, hogy a kanadai kormányt, a római katolikus egyházat és az egész kanadai társadalmat szembesítsék a ténnyel, hogy közel száz évig szisztematikusan elszakították családjaiktól, és bentlakásos iskolákba kényszerítették az őslakos gyerekeket, hogy indiánból kanadaivá neveljék át őket. A közül az akár több ezer gyerek közül pedig, aki ezt nem élte túl, sok ilyen jelöletlen sírokban fekszik. Az volt az egyetlen bűnük, hogy őslakosnak születtekJúnius 24-én jelent meg a hír a sajtóban, hogy Kanada Saskatchewan tartományának dél-keleti részén, az egykori Marieval Indián Bentlakásos Iskola területén nagyjából 751 jelöletlen sírt találtak. A felfedezés nem volt véletlen, egy helyi őslakos törzs, a Cowessess közösség tagjai föld alatti radarokkal vizsgálták át a területet, ilyen sírok után kutatva, ugyanis az iskola volt diákjainak, vagy ezesetben inkább túszainak elmondásai alapján sejtették, hogy azok a gyerekek, akiknek az iskolában nyoma veszett, igazából itt nyugszanak valahol. Cadmus Delmore, a Cowessess közösség főnöke szerint felnőtt holttesteket is találtak, de a sírok többsége gyerekeket rejt. A Marieval területén június elején kezdtek kutatni, nem sokkal azután, hogy májusban egy másik kanadai tartományban, British Columbiában, Kamloops városában egy másik volt indián iskola területén 215 jelöletlen sírt találtak, amelyek többségében szintén gyerekek voltak. Ez csak kettő az ország nagyjából 150 ilyen iskolájából, amelyekben az 1800-as évek végétől az 1990-es évek közepéig nagyjából 150 ezer őslakos gyerek fordult meg.Közülük pedig egyes becslések szerint nagyjából 4000, mások szerint akár 10 000 gyerek sosem tért vissza a szüleihez. Erről pedig a szülőknek legfeljebb azt mondták, hogy a gyerek elszökött az iskolából és nem tudni, hol van, de volt, hogy semmilyen magyarázatot nem adtak az iskolák vezetői. Volt diákok évtizedeken át bizonygatták, hogy az eltűnt diákok egy része az iskolákban halt meg, de a tömegsírok megtalálásáig senki nem hitt nekik. Legalábbis senki, akinek felelősséget kellene vállalnia ezért.Bobby Cameron, Kanada egyik legnagyobb őslakos szervezetének vezetője azt mondta, hogy folytatni fogják a hasonló iskolák feltárását, és várhatóan még több tömegsírt fognak találni. "Ez emberiesség elleni bűn volt, és támadás az őslakosokkal szemben. Az egyetlen bűnünk gyerekként az volt, hogy őslakosnak születtünk" - mondta egy videóüzenetben Cameron, aki azt reméli, hogy a sírok feltárása segít majd a traumák feldolgozásában és a gyógyulásban. Öld meg az indiánt, mentsd meg az embertA bentlakásos iskolák rendszere a fehér telepesek és amerikai őslakosok történetének egyik legszomorúbb fejezetét jelentik, amelyet a mai napig nem igazán tudtak feldolgozni az őslakos közösségek. A 19. század végén, miután az indián törzseket egyre kisebb és kisebb területre kényszerítette Kanada és az Egyesült Államok kormánya, megszegve számos, a törzsekkel kötött szerződést, mindkét kormány igyekezett kulturálisan is felszámolni az őslakos törzseket. Ennek alapját az a gondolat adta, hogy az őslakosok túlélésének egyetlen módja, ha elhagyják az európai/fehér civilizációhoz képest elmaradott és vad kulturájukat és fenntarthatalan törzsi életmódjukat, és teljesen asszimilálódnak a fehér társadalomba. Ezt pedig leginkább azzal lehet elérni, ha még gyerekkorban elszakítják őket a családjuktól, és bentlakásos iskolákban nevelik őket. Ahogy ezt a gondolatot Richard Henry Pratt tábornok, az első, indián gyerekeknek szánt bentlakásos iskola, a pennsylvaniai Carlisle indián szakképző iskola alapítója megfogalmazta: öld meg az indiánt, hogy megmentsd az embert! Ez nagyon progresszív gondolatnak számított az 1800-as évek végén, főleg a korábban jellemző “csak a halott indián a jó indián” attitűdhöz képest, és arra az elgondolásra épített, hogy az őslakos gyerekek nem születésüktől fogva “vademberek”, hanem ha rendes keresztény nevelést kapnak, akkor értékes tagjai lehetnek a keresztény amerikai társadalomnak. Persze még ha az adott korban Pratt és elvtársai jóindulatú progresszíveknek számítottak, az egész bentlakásos iskolarendszer förtelmesen rasszista elvekre épült, és legalább annyi gyászt és kárt okozott az őslakos közösségeknek, mint az amerikai hadsereg mészárlásai. Az amerikai iskolák után pedig Kanadában és Ausztráliában is átvették ezt a szemléletet és gyakorlatot. A Carlisle iskola 1876-tól működött, Kanadában kicsit később, 1880-as évektől nyitott meg az ilyen iskolák hálózata. A rendszer úgy működött, hogy az őslakos gyerekeket erőszakkal elszakították a családjaiktól, az iskolákban lenyírták a hajukat, elvették a személyes tárgyaikat, egyenruhába bújtatták őket és fehér neveket, esetenként pedig csak sorszámokat adtak nekik. Az iskolákba összeeresztették a különböző törzsek gyerekeit, akik így nem nagyon tudtak egymással kommunikálni, de a saját nyelvük használata amúgy is szigorúan tilos volt, csak angolul beszélhettek. Minden őslakos szokás is tilos volt, különösen az őseik vallásának gyakorlása. A kihágásokért pedig szigorúan megbüntették a gyerekeket. Ha mindez nem lett volna elég, az indián iskolákban rettenetes higiéniai körülmények uralkodtak, rendszeresek voltak a járványok, fertőzések, a gyerekek pedig nem kaptak eleget enni, így pedig még érzékenyebbek voltak a betegségekre. Az iskolákat vezető papok és szerzetesek az őslakos gyerekeket rendszeresen bántalmazták, kínozták fizikai és lelki értelemben is, és nem volt ritka a nemi erőszak sem. Az őslakos közösségek évtizedek óta hangoztatják, hogy a bentlakásos iskolák rendszere kulturális népirtással ért fel, mert egész generációktól vette el az őseik nyelvét, kultúráját, identitását. Emellett az, hogy generációkon keresztül szakítottak szét családokat és tettek ki gyerekeket a fentebb leírt szenvedésnek, hozzájárult mindazokhoz a traumákhoz, amelyek miatt az amerikai őslakosok között olyan magas az alkoholizmus, a drogfüggőség és az öngyilkosság. Azt viszont a közelmúltig csak sejteni lehetett, hogy ezekben az intézményekben százával haltak meg az oda vitt gyerekek, az intézmények vezetői pedig a rájuk bízott diákokat egyszerűen elásták.Ki vállalja a felelősséget?A kanadai bentlakásos iskolák nagy részét a katolikus egyház üzemeltette a szövetségi állam teljes beleegyezésével és támogatásával, majd a 20. században az állam átvette az üzemeltetési feladatokat. Hogy a jelöletlen sírokba temetett gyerekek mikor haltak meg, azt egyelőre nem tudni, de feltételezhetően inkább a program elején, a 19.-20. század fordulóján.Őslakos csoportok már egy ideje követelik a kanadai kormánytól, hogy tárja fel a bezárt iskolák környékét, hogy kiderüljön, mi történt a többezer eltűnt gyerekkel, az iskolákban elszenvedett bántalmazásokért pedig több túlélő is pert indított a szövetségi állam ellen. Justin Trudeau, Kanada liberális miniszterelnöke és kormánya, amely előszeretettel tesz látványos gesztusokat a rasszizmus ellen, finoman szólva vegyesen kezelte ezt a kérdést. Trudeau 2015-ben vette át a kormányzást, abban az évben, amikor egy nagy médiafigyelmet kapott jelentés kulturális népirtásnak minősítette a bentlakásos iskolák rendszerét. Abban az évben a miniszterelnök nagy ígéreteket tett, hogy lépéseket fog tenni a bentlakásos iskolák áldozatainak emlékére és általában többet tesz majd az ország lakosságának nagyjából 4 százalékát kitevő őslakosokért. Trudeau több beszédében is beszélt arról, milyen borzasztó dolgokat követett el a kanadai állam az indiánokkal szemben, 2019-ben pedig 29 millió kanadai dollár támogatást ígért az iskolák területének feltárására, ezt az összeget viszont nagyon sokáig nem látta senki. Mindeközben viszont a szövetségi kormányzat ennek az összegnek a sokszorosát költötte arra, hogy az iskolák kárpótlást követelő túlélőivel pereskedjen. A kanadai kormány 105 őslakos közösséggel áll perben az iskolák miatt, és még a Kamloopsban lévő tömegsír feltárása után is azt kommunikálta az állam, hogy nem tartja magát felelősnek az indián gyerekek elhurcolása és átnevelése okozta kulturális károkért. 2019-ben a kormány jogászai azt írták a per dokumentumaiban, hogy a bennszülött nyelv elvesztése sajnálatos, de elkerülhetetlen következménye volt annak, hogy az indián gyerekeket angol nyelvre tanították, és bár a bentlakásos iskolarendszernek egyértelműen az asszimiláció volt a célja, a kanadai állam nem akarta elvenni a gyerekek képességét arra, hogy a saját nyelvükön beszéljenek és gyakorolják a saját törzsi kultúrájukat. Ezen felül a kormány azon az állásponton van, hogy bár lehet, hogy a bentlakásos iskolák rendszere hozzájárult bizonyos kulturális veszteségekhez, ezt nem valamilyen törvénytelenség vagy mulasztás okozta. Egy szóval a kormány nem szeretne ezért kárpótlást fizetni a törzseknek és az áldozatoknak személyesen. A kanadai állam másik taktikája az volt, hogy a katolikus egyházra mutogatott, amely a kanadai indián iskolák 70 százalékát üzemeltette az 1960-as évekig. Justin Trudeau még 2017-ben személyesen kérte Ferenc pápát, hogy a Vatikán kérjen bocsánatot az őslakosok ellen elkövetett borzalmakért, az egyházfő viszont eddig erre nem reagált. A Saskatchewanban megtalált 751 sír újabb nyomást helyez majd a kanadai kormányra és a katolikus egyházra is, hogy nézzen szembe a múlttal és tegyen többet azért, hogy az őslakosok ellen elkövetett borzalmakat megpróbálja jóvátenni. A közeljövőben várhatóan még több volt bentlakásos iskola területét fogják átkutatni, és majdnem biztos, hogy még több jelöletlen sírra bukkannak majd, ami egyre csak kellemetlenebb lesz az áldozatokkal pereskedő kormánynak. Mindeközben pedig az Egyesült Államokban lévő hasonló iskoláknál is végeznek majd hasonló kutatásokat, várhatóan hasonlóan elkeserítő eredménnyel, amellyel Joe Bidennek kell majd valamit kezdenie. Az őslakos közösségek vezetői azt remélik, hogy ezek a feltárások segítenek majd az őslakosoknak feldolgozni az elmúlt évszázadok tragédiáit, és nyomást helyeznek az amerikai és kanadai kormányokra, hogy jobban odafigyeljenek az őslakosok problémáira, betartsák a korábban többször megszegett szerződéseket, valamint több területet és nagyobb autonómiát adjanak az indiánoknak.