Vasárnap este óta mindenki – aki nem kizárólag a kormánypárti médiából értesül a világ dolgairól – tudja, hogy valaki feltörte vagy megpróbálta feltörni ellenzéki politikusok, újságírók és üzletemberek telefonjait egy izraeli kémprogram segítségével. Ahogy azt egy nemzetközi oknyomozás feltárta, több száz magyar mobiltelefonon is megtalálhatók annak a jelei, hogy azt megtámadták a Pegasus nevű programmal, az NSO nevű izraeli biztonsági cég termékével. Ez a valaha volt legagresszívebb kémprogram, amely teljesen észrevétlenül képes trovábbítani szinte minden információt a mobilról. A Pegasussal a megfigyelők be tudják kapcsolni a telefon mikrofonját és kameráját, és még az olyan üzenetekhez is hozzáférnek, amelyeket titkosított levelező rendszereken keresztül küldenek a telefonra vagy a telefonról, mint a Signal vagy a Whatsapp, vagyis amely eszközökön politikusok, üzletemberek, újságírók és forrásaik a legbizalmasabb üzeneteiket továbbítják. (Ezek a programok csak az adatátvitelhez titkosítják az üzeneteket, a Pegasus még az elküldés előtt, tehát tikosítatlan állapotban képes rögzíteni.)A nemzetközi oknyomozás tíz ország megfigyelt telefonjairól tárt fel adatokat, ezek közül Magyarország az egyetlen európai állam. A magyar kormány ezzel olyan, mintademokráciának kevéssé nevezhető országokkal került egy platformra, mint Szaúd-Arábia és Kazahsztán.10 kormány, 50 ezer telefonszámA Forbidden Stories, az Amnesty International és 17 médiaműhely, köztük az egészen a közelmúltig a 444-el együttműködő Direkt36 megszerzett egy listát, amelyen 50 ezer telefonszám van, amelyeket kormányok az NSO programjával le akartak hallgatni vagy le is hallgattak. Az újságírók legalább 10 országot azonosítottak, amelynek kormányai feltehették ezeket az újságírókhoz, politikusokhoz, üzletemberekhez, aktivistákhoz tartozó telefonszámokat a listára. Ezek az országok:Azerbajdzsán; Bahrein; Kazahsztán; Mexikó; Szaúd-Arábia; Marokkó; Ruanda; Az Egyesült Arab Emírségek; India; és Magyarország. Az NSO több mint 40 ország bűnüldöző szerveinek és titkosszolgálatának értékesített már a Pegasus szoftverből, amelyet a cég szerint kifejezetten csak terroristák és bűnözők ellen szabad bevetni. Az NSO állítja, hogy semmi olyanról nem tud, hogy bárki nem rendeltetésszerűen használta volna a termékét, és szigorúan ellenőrzik az ügyfeleik, az ügyfeleik tiszteletben tartják-e az emberi jogokat. Az NSO ugyanakkor el is tolja magától a felelősséget, mondván, hogy csak fejleszti és értékesíti a Pegasust, azt már a kliens üzemelteti, vagyis a cégnek a megfigyelésekhez semmi köze, nem is fér hozzá a programmal begyűjtött adatokhoz. Ahogy a Guardian cikke megjegyzi, nem kizárt, hogy ebben a 10 országban is használták ilyen célokra a programot, de azt is biztos, hogy ezeken a helyeken mások is fölkerültek a listára. Pontosabban nem csak ezeken a helyeken, a 10 állam hatóságai összesen 45 országban találtak olyan személyeket, akiket le akartak hallgatni vagy meg akartak figyelni. A megfigyeltek közül több mint ezren Európában, közülük is a legtöbben Franciaországban élnek. A legtöbb személyt a mexikói kormány akarta lehallgatni, a közép-amerikai ország különböző hatóságai összesen 15 ezer telefonszámot választottak ki lehallgatásra. A második helyen Marokkó és az Egyesült Arab Emírségek hatóságai állnak, amelyek 10-10 ezer embert figyeltek meg vagy akartak megfigyelni a Pegasusszal. Újságírók célkeresztbenA listán szereplő telefonszámok közül 180 tartozik újságírókhoz, ami az 50 ezres nagyságrendhez képest elég kicsi szám, de pont 180-al több annál, mint ahány újságírót állami szerveknek meg kellene figyelnie. A megfigyelt újságírók nagy része az adott állam valamelyik, tipikusan a kormányzattal nem alákérdezős viszonyban lévő médiavállalat munkatársa. Azerbajdzsánban például 48 újságírót figyeltek meg ezzel a módszerrel, köztük Hadíja Iszmajlovát, a díjnyertes újságírót, aki Ilham Alijev azeri elnök vagyonosodását vizsgálta. Az Amnesty International szakértői megvizsgálták az azeri újságírónő telefonját, és megállapították, hogy 2019-ben rákerült a Pegasus. Nem ez lenne az első alkalom, hogy az újságírót megfigyeli vagy zaklatja a 2003 óta hatalmon lévő, a türk tanács ülésein Orbán Viktorral is barátkozó Aliyev kormánya: 2012-ben kamerát telepítettek a lakásába és intim felvételeket készítettek róla, majd tettek ki az internetre, 2014-ben pedig adócsalással és azzal vádolták meg, hogy öngyilkosságba kergetett valakit. Indiában szintén olyan riporterek telefonjára került fel az izraeli kémprogram, akik a kormány ügyei után szaglásztak. A 38 megfigyelt vagy megfigyelésre kijelölt indiai újságíró között volt például Siddharth Varadarajan és Paranjoy Guha Thakurta, a Wire nevű oldal alapítói, akik Narendra Modi miniszterelnök hindu nacionalista kormányának facebookos álhírterjesztő gépezetét leplezték le. Marokkóban is legalább 38 újságírót figyeltek meg, és az ország leghíresebb, korruopciós ügyeket kutató űjságírójának, Omar Radinak a száma is fölkerült a kiszivárgott listára. Radit a marokkói kormány brit kémnek próbálta nyilvánítani.A lehallgatottak listáján szerepel a Financial Times egyik szerkesztője, de olyan nemzetközi lapok munkatársai is, mint a Bloomberg, a Reuters, a CNN, az Al JAzeera, az El País vagy a Le Monde.Halott újságírók és a PegasusA megfigyelt újságírók közül is kitűnik két igazán tragikus eset, a mexikói Cecilio Pineda Birto és a szaúdi Dzsamal Hasogdzsi esete. Mindketten újságírók voltak, mindketten meghaltak. Pineda Birto gyilkosait akár a Pegasus program is elvezethette a célpontjukhoz, Hasogdzsinak pedig a családját figyelték meg a programmal azután, hogy a szaúdi koronaherceg egyik fő kritikusát a az isztambuli szaúdi követségen kivégezték és feldarabolták. Mexikóban újságírónak lenni veszélyes dolog, a világ háborús övezetein kívül sehol máshol nem ölnek meg annyi újságírót, mint ebben az országban. Cecilio Pineda Birtóval 2017-ben végeztek ismeretlen tettesek a dél-nyugat mexikói Tierra Caliente térségben. Egész újságírói pályafutása során ebben a térségben dolgozott, ami több kartell ütközőzónája, a mexikói heroin- és metamfetamin-termelés egyik központja. Viszont ami a kartell bűnügyeinél is jobban érdekelte Pineda Birtót, az a drogkereskedő bandák és politikusok összefonódása. Tisztában volt a veszéllyel, gyakran emlegette a családjának, hogy ha bármi történik vele, azért a politikusok lesznek felelősek. 2015-ben már annyira nehezen viselte a halálos fenyegetéseket, hogy jelentkezett a humanitárius aktivistáknak és újságíróknak védelmet biztosító, a kormánytól elvileg független állami szervezethez. Viszont mivel nem volt hajlandó elköltözni Guerrero államból, ezért nem került be a védelmi programba. Pár hónappal később viszont fölkerült az NSO programjával megfigyelendő személyek listájára. Feltehetően a mexikói védelmi minisztérium megbízásából tették rá. Ez a szerv az NSO egyik első kliense volt. 2016-ban Guerreróban újra elkezdett eldurvulni a drogháború a rivális kartellek között, amilért sokan, köztük Pineda Birto is a Los Tequileros nevű bandát tették felelőssé. Az újságíró ekkoriban több anyagot is közölt arról, hogy milyen helyi és állami politikusoknak lehet köze a bűnszervezethez. Saúl Beltrán Orozco, a kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) befolyásos helyi politikusa és Guerrero állam kormányzója, Héctor Astudillo neve is előkerült ezekben a cikkekben. Astudillo és Beltrán telefonszáma is szerepelt a megfigyelésre ítéltek listáján, ugyanakkor a Guardian cikke szerint Astudillo jóváhagyta, hogy az állam hatóságai megvásárolják a Pegasus programot. 2017 március 2-án Pineda Birtos még közzé tett egy videóüzentet, amelyben azt mondta, hogy Guerrero kormányzója és az állami rendőrség összejátszik a Los Tequileros bandával és rejtegeti annak tagjait. Pár órával később lelőtték egy autómosó melletti függőágyban. A telefonja eltűnt a helyszínről, így nem tudni, hogy arra fölkerült-e a kémprogram. De ha igen, akkor azon keresztül akár meg is találhatta volna a gyilkos, ha hozzáfért a program adataihoz. A mexikói kormány mellett az NSO egyik legrégebbi ügyfele Szaúd-Arábia kormánya, ahogy az már Dzsamal Hasogdzsi újságíró meggyilkolása után kiderült. Akkor az NSO vezetője fontosnak érezte, hogy a 60 Minutes című amerikai hírháttérműsorban is elmondja: cégének semmi köze az újságíró halálához. (Hasogdzsi utolsó hónapjaiban az Egyesült Államokban élt, mivel hazájából el kellett menekülnie, illetve a Washington Post külső munkatársa volt. 2018. október 2-án, Szaud-Arábia isztambuli nagykövetségén gyilkotlák meg, brutális módon. Testét földarabolva csempészték ki az épületből.)A most nyilvánosságra került adatokból viszont kiderült, hogy nemcsak Hasogdzsit figyelhették meg a szaúdi kormány emberek, hogy megtervezhessék a brutális kivégzését, de az újságíró halála után is szerették volna nyomon követni, hogyan alakul a nyomozás. Ennek érdekében halála után Hasogdzsi fia, barátai és munkatársai is megfigyelési célpontokká váltak, ahogy a gyilkosságot vizsgáló isztambuli legfőbb ügyész is. Hasogdzsi feleségét, Hanan Elatrt pedig a szaúdiakkal szövetséges Egyesült Arab Emírségek hatóságai figyelték meg Pegasus programon keresztül, még az újságíró halála előtti hónapokban. Vagyis felesége telefonján keresztül az egyesült államokbeli lakásukban is megfigyelhették törökországi útját tervező Hasogdzsit.