Vasárnapra eldőlt, hogy a vártnál is gyorsabban foglalhatják el a tálibok Afganisztán fővárosát, ezzel az egész országot az irányításuk alá hajtva. Miután Ashraf Ghani elnök elmenekült az országból, gyakorlatilag már csak idő kérdése, hogy megtörténjen a hatalomátadás. Az egyelőre kérdés, hogy a tálibok kit fognak majd delegálni egy új kormányba: a 20 éve száműzetésben élő szunnita mozgalom több vezetőjéről is keveset tudni, sokuknak még a hollétét sem ismerni. A tálibok igazi vezetője a hittudós Haibatullah Akhunzada, aki tisztsége szerint is a legfőbb vezető, és aki a politikai, vallási és katonai kérdésekben is kimondhatja a döntő szót. Akhunzada 2016 óta vezeti a tálibokat, amikor elődjét, Akhtar Mansourt meggyilkolták egy amerikai dróntámadásban. Előtte 15 éven át a pakisztáni Kuchlak város mecsetében tanult és prédikált, előléptetése után viszont bujkálni kezdett. Nem tudni, hogy ma hol él, a leggyakoribb feltételezés szerint persze valahol Pakisztánban. Nagyjából 60 éves lehet, az elmúlt években többször keltették már halálhírét. Az elmúlt években zajló katari béketárgyalások idején vált a tálibok egyik legismertebb vezetőjévé Abdul Ghani Baradar, akit Akhunzada egyik legfontosabb helyetteseként szokás számon tartani. Baradar az, aki a legtöbbet szerepel a nyilvánosság előtt, ő képviseli a tálibokat a nemzetközi tárgyalásokon, az elmúlt években Katarban élt, és egyes hírek szerint vasárnap elindult Kabulba. Életének részleteit is sokkal jobban ismerni a többi tálib vezetőhöz képest: a Guardian összefoglalója szerint Baradar 1968-ban született, a nyolcvanas években az amerikaiak és a pakisztániak támogatását élvező mudzsahedin felkelők oldalán harcolt a szovjetek ellen. A szovjetek kivonulása után polgárháború tört ki a helyi hadurak között, Baradar pedig egykori parancsnoka és sógora, Mohamed Omár molla társaságában megalapította a tálib mozgalmat, ami szigorú vallásos alapelveket hirdetve, az önkényeskedő hadurakkal szembeni általános ellenérzést kihasználva, a pakisztáni titkosszolgálat segítségével is élve, de 1996-ban el tudták foglalni az országot. Az Omar molla helyetteseként tevékenykedő Baradart már akkor kiváló stratégaként emlegették, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a harctéri sikerekben. A tálib uralom idején Baradar egyre feljebb lépett a ranglétrán, mire öt évvel később az amerikaiak megdöntötték a rendszert, már védelmi miniszter-helyettes volt.Baradar ismert katonai vezető maradt a száműzetés idején is, sőt, egyes nyugati diplomaták úgy látták, hogy a tálibok azon csoportjához tartozik, melyet a legkevésbé befolyásol a pakisztáni titkosszolgálat, és akikkel a leginkább lehetséges a politikai párbeszéd. Az Obama-kormány azonban aztán mégis úgy döntött, hogy ideje őt félreállítani: mint a Guardian írja, 2010-ben a CIA Karacsiban levadászta Baradart, és rá tudták venni a pakisztániakat, hogy letartóztassák. Baradar évekre börtönbe került, ahonnan aztán szintén amerikai kérésre szabadulhatott: 2018-ban Donald Trump afganisztáni ügyvivője, Zalmay Khalilzad kérte meg a pakisztániakat, hogy engedjék szabadon a férfit, hogy ő vezethesse a tálib delegációt a katari béketárgyalásokon. Végül Baradar írta alá a megállapodást az amerikaiakkal 2020 februárjában, melyben a két fél kölcsönösen rögzítette, hogy nem fognak egymás ellen támadásokat elkövetni. A megállapodást a tálibok és az afgán kormány közötti egyeztetések követték egy esetleges hatalommegosztásról, de ezek a tárgyalások nem nagyon haladtak előre. Most már sok nyugati elemző ír arról, hogy épp ez lehetett a tálibok célja: tudták, hogy az idő nekik dolgozik, és elég megvárniuk, hogy az amerikai katonák kivonuljanak. A befolyásos fiúA tálib hatalomátvételre készülve az Al-Jazeera összeszedte, hogy Akhunzada és Baradar mellett kik számítanak még fontos vezetőnek a táliboknál, de nem meglepő módon legtöbbjükről sokkal kevesebbet tudni, mint a béketárgyalásokat vezető Baradarról. Jó eséllyel nagy befolyása van a tálib alapító, Omár molla fiának, Mohammad Yaqoobnak, aki a mozgalom katonai szárnyának vezetéséért felel, és helyi beszámolók szerint egy ideje már Afganisztánban van. 2016-ban felmerült az is, hogy legfőbb vezetőnek választják, de végül a kevés harctéri tapasztalata, illetve fiatal kora miatt nem őt nevezték ki. Mohammad Yaqoob még pár évvel ezelőtt is gyakorlatilag teljesen ismeretlen szereplő volt, 2015-ig tisztségeset sem viselt a tálibok között. Omár molla 2013-ban halt meg egy pakisztáni kórházban, de a spirituális vezetőjük halálát a tálibok csak 2015-ben hozták nyilvánosságra, akkor is csak azért, mert az afgán hírszerzés is bejelentette ezt. A húszas éveiben járó Yaqoob ekkor üzent először a nyilvánosságnak, és egységre szólított fel a tálib csoportok között. Yaqoob a rákövetkező években egyre komolyabb pozíciókat tölthetett be, 2020 májusára pedig a fegyveres erők vezetője lett. Nyugati elemzők Baradar mellett őt is a tálibok mérsékelt szárnyához sorolják, aki érdekelt lehetett a békemegállapodás megkötésében. Kinevezését akkor sokan úgy látták, mint Haibatullah Akhundzada kísérletét arra, hogy a tárgyalások idejére mérsékeltebb szereplőket ültessen a fontosabb helyekre. A katonai ágat addig ugyanis az az Ibrahim Sadr vezette, aki ugyan egy tekintélyes tálib parancsnok, de mellette hevesen ellenezte a békemegállapodást, és egyike volt annak a nyolc tálibnak, akit az amerikaik 2018-ban terroristának bélyegeztek. Ráadásul Sadr a nyugati hírszerzések szerint szoros kapcsolatokat ápol Iránnal, míg Yaqoob mögött a szaúdiak támogatását szokás sejteni, épp ezért ezt a hatalmi átrendeződést épp ezért lehetett úgy is olvasni, hogy a tárgyalóasztalhoz ülő táliboknál kiszorították azokat, akik túl közel álltak Iránhoz. A térséggel foglalkozó nyugati elemzők szerint ráadásul Omár molla családja anyagi szempontból is rendkívül befolyásos maradt, és ez is segíthette Yaqoob megerősödését. Fontos szerepe lehet az Al-Jazeera összeállítása szerint Sirajuddin Hakkaninak is, aki a befolyásos mudzsahedin parancsnok, Jalaluddin Hakkani fia, és ő vezeti Hakkani-hálózat néven ismert felkelőcsoportot, ami a pakisztáni-afgán határ menti régiókban hajt végre támadásokat az afgán kormányerők, illetve a nyugati szövetségeseik ellen. Egyes feltételezések szerint a hálózat felelős az öngyilkos merényletek afganisztáni megjelenéséért, és számos nagyobb terrortámadást is ők hajtottak végre. Azt nem tudni, hogy jelenleg hol tartózkodik. Befolyásos szereplők közé tartozik Sher Mohammad Abbas Stanikzai, aki az egykori tálib kormány miniszter-helyettese volt, és közel egy évtizede Katarban él, ahol a tálibok politikai képviseletének egyik vezetője lett. Részt vett az afgán kormánnyal zajló tárgyalásokon is, és több alkalommal képviselte már a tálibokat nemzetközi utak során. Önfenntartásra törekednek A sima tálib hatalomátvételt segítheti elő az is, hogy a mozgalom az elmúlt években komoly bevételekre tett szert: egy tavalyi NATO-jelentés már arra jutott, hogy a tálibok pénzügyi és katonai szempontból is képesek lehetnek elérni a függetlenséget, azaz képesek lehetnek fenntartani tevékenységüket külföldi donorok támogatása nélkül is. A jelentés szerint a tálibok a nemzetközi drogkereskedelem, a bányászat és az exportok révén évi 1,6 milliárd dolláros bevételre tehetnek szert, és a tálib vezetés egyértelmű célja, hogy a mozgalom meg tudjon állni a saját lábán, ne szoruljon külső támogatásra. A NATO-jelentés kitért arra is, hogy a tálib pénzügyi hálózatokat egyre inkább a katonai szárnyat vezető Mohammad Yaqoob felügyeli, ami szintén jelzi, hogy milyen jelentős mértékben sikerült megszilárdítania hatalmát a rendszeren belül. Az elemzés szerint csak a 2020-as évben a tálibok464 millió dollárt szereztek bányászatból, 416 millió dollárt kábítószer-kereskedelemből, 240 millió dollárt kaptak külföldi országoktól és magánszemélyektől, 240 millió dollár folyt be hozzájuk exporttevékenységek nyomán, 160 millió dollárnyi adót szedtek be az általuk ellenőrzött területeken és 80 millió dollárnyi bevételük volt ingatlanügyletekből.