Miközben a nyugati országok kaotikus jelenetek közepette menekítik ki nagykövetségi dolgozóikat Afganisztánból, akadt pár ország, amelyik jelezte, hogy egyelőre nem zárja be diplomáciai képviseletét Kabulban: Pakisztán és Oroszország mellett Kína is úgy döntött, hogy egyelőre maradnak. Kína ugyan júliusban több alkalommal is azt javasolta minden kínai állampolgárnak, hogy hagyják el az országot, a hétvégi hatalomátvétel után Peking jelezte, hogy „baráti” együttműködésre törekednek a tálibokkal, és közölték, hogy tiszteletben tartják "az afgán nép választását".A kínai nyitottság nem előzmények nélküli: Vang Ji külügyminiszter épp egy hónapja fogadott egy tálib delegációt, Afganisztánon belül jelentős katonai és politikai erőnek nevezve a tálibokat. Ez a találkozó akkor sokakat meglepett, hiszen Peking évek óta folytat rendkívül erőszakos elnyomó politikát a Hszincsiang tartományban élő ujgur muszlim lakossággal szemben, átnevelő táborokat is alkalmazva. Ugyanakkor a kínai és a tálib vezetés évtizedek óta változó intenzitású, de folyamatos kapcsolatban volt, így a mostani találkozóban leginkább csak az lehetett meglepő, hogy a kínaiak a szokottnál nagyobb nyilvánosságot biztosítottak az eseménynek. Mert ugyan bőven akadnak ideológiai különbségek a kínai és a tálib vezetés között, Pekingben pontosan tisztában vannak az afganisztáni erőviszonyokkal, és számos ok miatt érezhetik úgy, hogy nem engedhetik meg maguknak a diplomáciai kapcsolatok megromlását. Nem véletlen, hogy az elmúlt napokban született elemzések rendre hangsúlyozzák, hogy Peking nyitottságát és együttműködési szándékát kifejező üzenetei mögött az aggodalmat is látni: egyrészt mert Hszincsiang tartománynak van közös határszakasza Afganisztánnal, és a kínai vezetés komolyan tart attól, hogy a tálib hatalomátvétel okozta instabilitás átszivároghat hozzájuk, másrészt mert a régió egészének instabilitása árthat a kínai befektetéseknek. Ezt nem akartákOnnantól kezdve, hogy az Egyesült Államok idén megkezdte a katonáinak a kivonását, rendkívül felgyorsultak az események Afganisztánban. Önmagában az, hogy a tálibok erőre kaptak és elkezdtek területeket elfoglalni, nem lepett meg senkit. A történések sebessége azonban igen: egy amerikai elemző, Douglas Ollivant ezzel kapcsolatban arról beszélt az Al-Jazeerának, hogy olyan a helyzet, mintha egy filmet néznénk, amiben mindenki ki tudta találni, hogy mi fog majd történni, de annyira gyorsan előretekerve nézzük a filmet, hogy képtelenség lépést tartani az eseményekkel. Ez pedig Kínának sem jó: a villámgyors tálib előretörés és a szomszéd országból hirtelen eltűnő nyugati hatalmak egy olyan helyzetet teremtettek, melyre nincsenek kellően felkészülve. A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) kutatója, a pakisztáni-kínai kapcsolatokkal foglalkozó Andrew Small elmondása szerint Kína eddig sem a lehetőségek tárházaként tekintett Afganisztánra, hanem a potenciális fenyegetések kezelésére helyezte a hangsúlyt. Épp ezért ugyan az amerikai katonai jelenlét geopolitikai fenyegetést jelentett számukra (hasonlóan a szovjet katonai jelenléthez a nyolcvanas években), de Peking egyre inkább a kisebbik rosszként tekintett erre az iszlamista milíciák megerősödésének lehetőségéhez képest. Az persze egyértelmű Small szerint, hogy Peking remélte, az amerikaiak egyszer majd tényleg kivonulnak a régióból. De csak egy olyan békemegállapodás megkötése után, ami stabil viszonyokat teremtene Afganisztánban. Ez viszont elmaradt, a kínaiaknak pedig most bőven van okuk az aggodalomra: amikor a tálibok legutóbb hatalomra kerültek, Afganisztán termékeny bázisa volt olyan milíciáknak, melyek kínai célpontokat is támadtak. A kínai gazdasági és politikai jelenlét azóta ráadásul jóval jelentősebb lett az egész régióban, és ugyan pont Afganisztánban viszonylag alacsony összegben fektettek be a kínaiak, de a szomszédos Pakisztánban már jóval komolyabb mértékben van jelen a kínai tőke.A SupChina összefoglalója szerint a régióval foglalkozó szakértők szerint legalább négy ok van, amiért Kína nem lehetett igazán elégedett a fejleményekkel.Egyrészt Kína nem bízik igazán a tálibokbanA Stimson Center Kína-programjának vezetője, Jun Sun szerint ezt a kapcsolatot inkább a szükség, semmint Peking igényei szülték, és a kínai vezetésben is sokan kételkednek abban, hogy a tálibok tényleg nem terveznek majd együttműködni a régió radikálisabb iszlamista szervezeteivel. Kínát aggasztja az ujgur milíciák megerősödésének lehetősége AfganisztánbanSun szerint valóban létezhetnek ilyen törekvések, még ha a Peking által annyiszor kipécézett, az ujgurokkal szembeni erőszakos állami fellépés indoklásaként is emlegetett Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom évek óta nem is hallatott magáról, az ujgur milicisták afganisztáni jelenléte egy létező dolog. Nem véletlen, hogy ez a kérdés Kína számára mindig kiemelt fontosságú volt, akárhányszor afgán politikusokkal tárgyaltak. Kína jobban szerette volna, ha a tálibok egyik szereplői lesznek csak az afgán hatalomnakAzt, hogy a tálibokkal idővel muszáj lesz valamit kezdeni, nem nagyon kérdőjelezte meg senki Pekingben, de a kínai vezetés számára sokkal előnyösebb lett volna, ha Afganisztánban egy békemegállapodás után létrejövő hatalmi struktúra egyik szereplői lettek volna az iszlamisták, akik más politikai szereplőkkel kellett volna kompromisszumokra jussanak. Ehhez képest Small szerint Peking most aggódva figyelheti, hogy a tálibok példája, ahogy komolyabb erőfeszítések nélkül átvették az irányítást az ország fölött, nem fog-e lelkesítőleg hatni a régió militáns szervezeteire, például a pakisztáni tálibokra. A közelmúlt több pakisztáni merénylete megrémítette Pekinget Csak az elmúlt négy hónapban három nagyobb terrortámadás is történt Pakisztánban: felrobbant egy autóba rejtett pokolgép annál a hotelnél, ahol a kínai nagykövet tervezett megszállni; egy busz ellen elkövetett merényletben kilenc kínai állampolgár halt meg, és rátámadtak egy autóra is, melyben két kínai mérnök ült, de ők túlélték a támadást. A szállodánál elkövetett merényletet a pakisztáni tálibok vállalták magukra, de a kínai külügyminisztérium szóvivője nyáron különbséget tett a pakisztáni tálibok (akiket mindenki terrorszervezetként tart nyilván) és az afganisztáni tálibok között (ami szerinte egy politikai-katonai szervezet). De a kínai külügyminiszter azóta többször is megüzente, hogy az afgán táliboknak meg kell szakítaniuk minden kapcsolatot a terrorszervezetekkel. Kína aggodalma, hogy nemzetközi terrorszervezetek igyekeznek felfordulást okozni náluk, Small szerint sokáig megalapozatlanok voltak: Hszincsiang és Afganisztán között minimális volt a kapcsolat, a Kínában elkövetett merényleteket (például a késes támadásokat) gyakorlatilag minden alkalommal belföldi támadók követték el, akiket nem lehetett nemzetközi terrorhálózatokhoz kötni. A kétezres évek vége azonban némi változást hozott ebben: Small szerint részben a Hszincsiangban történtek, részben pedig pakisztáni események nyomán több olyan nemzetközi terrorszervezet és milícia is felfigyelt a kínai célpontokra, melyek korábban nem tettek ilyesmit. „A tálibok, bármilyen vállalást is tettek a kínai kormánynak és bármennyire is hajlandóak figyelmen kívül hagyni hszincsiangi helyzetet, egy olyan térben jelentek meg, ahol ezek a szervezetek várhatóak erősödni fognak. Ha az valószínűtlen is, hogy Kína területén kövessenek el támadásokat, az világos, hogy a kínai érdekeltségű célpontokkal szembeni fenyegetés nőni fog a régióban” – írja erről Small. Lehet-e hinni nekikAz amerikai kivonulás bejelentése óta zajlanak találgatások arról, hogy Kína mekkora mértékben kíván majd szerepet vállalni Afganisztánban. A kínai kormány igyekszik pragmatikusnak tűnni, a pártsajtóban már a hétvégén megüzenték kormányzati források, hogy az ország újraépítésében, illetve a fejlődéséhez szükséges beruházások megteremtésében szívesen segítenek majd. Ugyanakkor Peking a korábbi hangzatos ígéretek ellenére eddig elenyésző mértékben fektetett csak be Afganisztánban, az ország az Egy övezet, egy út érdemi fejlesztéseiből is kimaradt, és nehéz elképzelni, hogy a tálib hatalomátvételt követő bizonytalanságban akarnának hirtelen sok milliárd dollárnyi tőkét az országba kihelyezni. És a kínai pártsajtóban Afganisztán még mindig gyakran úgy szerepel, mint az ország, ahol nagy hatalmak kerülnek bajba. A britek és a szovjetek után most az amerikaiak jártak pórul, és az állami narratíva erőteljesen az, hogy jobb tanulni ezekből a leckékből. A tálibok a hét elején ígéretet tettek arra, hogy nem fogják engedni, hogy Afganisztán területén belül bármilyen szervezet Kína-ellenes tevékenységekbe bonyolódjon, kínai elemzők azonban egyáltalán nem biztosak abban, hogy a tálibok be akarják/tudják-e majd tartani ezt az ígéretet. Sun már idézett elemzésében azt írja, hogy a kínai politikusoknak nincs nagyon más választása, mint együttműködni az afgán tálibokkal, de ez a kapcsolat komplex lesz, és a tényleges kimenetelét számos tényező befolyásolhatja majd már a következő hónapokban is.