A levélszavazás indulásával elkezdődött a német parlamenti választás. Három pártnak van reménye arra, hogy kancellárt adjon. Közülük a legnépszerűbb jelöltnek a leggyengébb a pártja. Négy párt jöhet szóba a koalíciós tárgyalásokkor, és a közvélemény-kutatások szerint közülük legalább háromnak össze kéne fognia a többséghez. Ezt összehozni nagyon nehéz lesz. Régóta kereszténydemokrata-zöld kétpárti koalíciót várt a világ, de a mostani állás szerint ez nem reális opció. Elkezdődött a parlamenti választás Németországban, ugyanis hétfő óta levélben már le lehet adni a szavazatokat. Aki személyesen akar rész venni, annak szeptember 26-ig kell várnia, de a koronavírus miatt arra lehet számítani, hogy nagyon sokan inkább a postára bízzák a szavazatukat. Izgatott az egész világA kampány is elkezdődött ezen a héten, és az egész világ figyeli a fejleményeket, hiszen:Németország Európa legerősebb gazdasága, az Európai Unió politikáját sok tekintetben leginkább befolyásolni képes állama. A Biden-kormány szeretné világpolitikai szinten is aktivizálni a németeket a saját oldalán, miközben a német gazdaság nagyon sok szállal kapcsolódik az oroszhoz (rengeteg földgázt vásárol onnan), és a kínaihoz (rengeteg autót és gépet ad el oda), úgyhogy globális szempontból sem mindegy, hogy milyen irányt vesz a következő berlini kormány. A német pozíció klímavédelmi szempontból is fontos, a világ erősen iparosodott gazdaságai közül egyedüliként kezdték bezárni egyszerre az atom- és szénerőműveiket is, és jelentős állami támogatást nyújtanak a megújuló technológiáknak. Nem utolsósorban a közép-európai régiónak is fontos, hogy milyen kormány alakul majd Berlinben a rendkívül szoros gazdasági kapcsolatok miatt. És a világot azért is nagyon izgatja a német választás, mert Angela Merkel kancellár 16 év megszakítás nélküli kormányzás után távozik a hatalomból. Milyen lehet egy Németország, amit nem ő vezet? - sokan el se tudják már képzelni. A német választók idegeivel eddig nagyon kíméletesek voltak a pártokMindehhez képest a németországi kampány meglehetősen lanyha eddig, a pártok szlogenjei eléggé semmitmondóak, a kancellár-jelöltek pedig óvakodnak attól, hogy egymást élesebb szavakkal kritizálják.A hét elején Berlinben feltűnt választási plakátokon a Zöldek például "méltányos klímavédelmet", a szociáldemokraták pedig "értékálló nyugdíjat" követelnek. A brutál-radikálisnak elkönyvelt jobboldali AfD legújabb üzenete pedig úgy szól, hogy "az autód ránk szavazna" - utalva arra, hogy nem akarnak sebességkorlátozást az utakon. Pedig a verseny kiélezett, a közvélemény-kutatások alapján a három legerősebb párt között egyre csökken a különbség. Csakhogy pontosan ez a kiszámíthatatlanság az egyik fő oka a visszafogottságnak: senki sem akar olyan sértést bevinni, ami kizárná a koalíciókötés lehetőségét a másikkal.Várhatóan hat párt juthat be a következő parlamentbe, de közülük legfeljebb háromnak van esélye, hogy a következő kancellárt adja (CDU, SPD, Zöldek), rajtuk kívül a liberális FDP lehet tagja egy potenciális koalíciónak, míg két párt esetében szinte kizárt, hogy kormányra kerüljön (Linke, AfD). A szocdem jelölt a legnépszerűbb, de a pártja már nem annyiraA helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kancellár-jelöltek és a pártjaik népszerűsége nem fedik egymást. Ha azt kérdezik a németektől, hogy kire bíznák a következő kormányt, akkor arányaiban a legtöbben, a válaszadók 27 százaléka Olaf Scholzot, a szociáldemokraták jelöltjét választaná. Ha pedig úgy kérdezik a németeket, hogy melyik kancellár-jelöltet tartják leginkább rátermettnek, hogy egyes szakpolitikai kérdéseket megoldjon, akkor Scholz még jobban vezet a felmérések szerint a többiek előtt. Csakhogy a kancellárt nem közvetlenül választják, hanem majd az új parlamentnek kell bizalmat szavaznia neki, és Scholz pártja, az SPD, jelenleg csak harmadik a közvélemény-kutatások alapján. Scholz 2018 óta Németország pénzügyminisztere, és Merkel koalíciós helyettese. Korábban Hamburg polgármestere volt, azelőtt pedig Gerhard Schröder mögött a szociáldemokrata párt második embere, azaz főtitkár. Ambicionálta volna, hogy a választásokra átvegye az SPD irányítását, de a pártban nem elég népszerű ehhez, úgyhogy ezt a pozíciót nem kaphatta meg. Pedig messziről nézve lenne okuk kedvelni, hiszen személyes népszerűségével folyamatosan húzza fel a párt népszerűségét, a tavaszi 15-ről augusztusra 20 százalékra, amivel mostanra beérték a Zöldeket. Scholz nagy előnye, hogy tapasztalt szakértőnek tűnik, óvatos középen álló, aki a 2017-es választás utáni káoszban (fél évig nem sikerült új koalíciót alakítani), azt javasolta, hogy együtt kell működni Angela Merkellel és a kereszténydemokratákkal, annak ellenére, hogy a párt akkori kancellár-jelöltje, Martin Schulz, erről hallani sem akart. Végül az ő álláspontja győzött, és mára Schulz eltűnt a német politikából.A második legnépszerűbb kancellár-jelölt (ami mindössze a lakosság 14 százalékának támogatását jelenti) Armin Laschet, a CDU idén megválasztott elnöke, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke. Amikor Laschet átvette a pártelnökséget, nem kapta meg a kancellár-jelöltséget is, mert ment még a gondolkodás, hogy nem lenne-e jobb a nála sokkal népszerűbb bajor miniszterelnököt, a CSU-t vezető Markus Södert elindítani. (A CDU eddig kétszer adta át a kancellár-jelöltséget a bajoroknak, de egyszer sem nyertek így). Végül a CDU vezetői Laschet mellett döntöttek, aki lassan stabilizálta, majd a nyár első felében még erősíteni is tudta pártja népszerűségét. Aztán jött a nevetgélése a tragikus árvíz idején, és tönkrement minden, amit addig épített, mostanra 29-ről 24 százalékra csökkent a CDU támogatottsága - nem is beszélve saját, személyes mutatóinak beszakadásáról, ami 35 százalékos támogatottságról zuhant 14-re. A merkeli óvatos, centrista, európéer politikát ígérő Laschet azonban még így is az első számú esélyes a kancellári posztra, mert a pártja még így is vezet a felmérések szerint.Laschethez hasonlóan problémásnak látszik a Zöldek kancellár-jelöltje, Annalena Baerbock kampánya is, akinek jelölésekor még 25 százalékra mérték a pártját, és tavasszal egy rövid ideig a legnépszerűbbek voltak Németországban. Csakhogy május közepe óta egyre rosszabbak az adatok, és augusztus közepén már olyan felmérések is készültek, amelyek szerint a szociáldemokraták talán már meg is előzték őket. Az elemzések szerint ennek egyik fő oka, hogy Baerbock színtelen szereplései nem győzték meg eléggé a választókat, illetve sokat árthatott neki, hogy kiderült, a klímaváltozásról szóló könyvében hivatkozás nélkül másolt ki nagyobb részleteket más szerzőktől. És miközben ennyire népszerűtlenek a kancellár-jelöltek, és még a legnagyobb kedvencet sem támogatja a lakosság harmada sem, van egy német politikus, aki továbbra is nagyon népszerű, és akiről a németek több mint fele azt gondolja, hogy alkalmas a kormány vezetésére: Angela Merkel kancellár, aki hat hét múlva várhatóan visszavonul. Egyre szorosabb a pártok közti versenyA három párt közötti különbség egyre csökken, ahogy közelednek a választások, a lefrissebb kutatás szerint a CDU 24, az SPD 20, a Zöldek 19 százalékon áll. E három párt közül elvben mindenki mindenkivel köthetne kétpárti koalíciót, de a mostani állás szerint bármelyik kettő összefogása is kevés lenne a parlamenti többséghez. Az elmúlt években sokan CDU - Zöldek koalíciót vártak a 2021-es választások nyomán, főleg miután tavaly januárban Ausztriában néppárti-zöld kormány alakult. Ahhoz, hogy ez a felállás egyáltalán elképzelhető legyen, szükség volt arra, hogy a Zöldek radikálbalos pártból a nagyvárosi fiatalok igényei felé nyitott, elsősorban klímapolitikával foglalkozó szervezetté lépjen elő, illetve az is, hogy a kereszténydemokraták szociálpolitikai ügyekben sokat nyissanak a liberális-baloldali irányzatok felé. Azonban most sehogy sem jön ki a matek, hogy ez a két párt elég legyen a parlamenti többség megszerzéséhez. Armin Laschet egyébként is legjobban annak örülne, ha a CDU az FDP-vel, vagyis a liberálisokkal lépne koalícióra, akikkel együtt kormányoz jelenleg is Észak-Rajna-Vesztfáliában, és akiket a német ipari lobbi politikai nyúlványaként tartanak számon a baloldaliak. Csakhogy az FDP most 12 százalékon áll, azaz velük kettesben sem kormányképes a CDU. A legutóbbi választás után több mint három hónap ment el azzal, hogy a CDU a Zöldekkel és az FDP-vel egy hárompárti koalíciót próbált összetákolni, amit nagyon nehézzé tett, hogy a Zöldek minél szigorúbb környezetvédelmi előírásokat akartak, az FDP fő programja pedig a vállalkozások bürokratikus kötelezettségeinek csökkentése volt. Már úgy tűnt, hogy mégis megegyeznek valahogy, amikor az FDP felállt az asztaltól. Hármójuknak talán most is lehetne parlamenti többsége, kérdés azonban, hogy a 2017-es kudarcot kiheverték-e, és hogy az FDP jobban elviseli-e az azóta mégerősödött Zöldek követeléseit. A nagykoalícióhoz is kevesek lehetnekA 2017-es választásnak az lett a vége, hogy 2018 tavaszára a két nagy, a CDU és az SPD megállapodtak a nagykoalíció folytatásában - miután az egész kampány alatt a szociáldemokraták fogadkoztak, hogy többet nem mennek kisebbik pártként bele egy ilyen szövetségbe, mert minden így töltött ciklus után jelentősen csökkent a népszerűségük. Egy esetleges nagykoalíciós folytatás most sem lenne kizárt, ha ketten képesek volnának többséget szerezni megint. Csakhogy mindkét párt sok szavazót vesztett 2017 óta, és most nem úgy néz ki, hogy együtt elegen lennének. A Zöldeket azért lenne nehéz bevenni harmadiknak, mert a CDU-nak úgy már nagyon balra húzna a kormánytöbbség, az FDP-t meg azért, mert akkor a szociáldemokraták éreznék úgy, hogy jobbra billen a koalíció. Ha viszont mind a négyen kormányra mennének, akkor az nagyon felhúzhatná a két szélsőséges pártot, akik önmagukban lennének a teljes ellenzék - egyszerre a kormány és a rendszer ellenzéke is, és ez nagyon megerősíthetné a pozícióikat.A legtöbb német elemző ugyanis kizártnak tartja, hogy a nagy koalíciós egyezkedésekbe bevonják a két szélsőségesnek tekintett pártot, a baloldali Linke nevűt, és a jobboldali AfD-t. A Linke ugyan koalícióban van Berlinben, Brémában és Türingiában a Zöldekkel és az SPD-vel, de ezek inkább kivételek. Az alapvetően a régi NSZK területén erős Zöldek, és a régi NDK területén erős Linke országos szinten nem keresik egymás társaságát, és az SPD sem szeretné felemelni a Keleten nagy riválisának számító pártot, ami 7 százalékon áll most a felmérések szerint. Az EU-kritikus, vírustagadókat és vakcina-elutasítókat felkaroló, migráció-ellenes AfD pedig továbbra is politikai karanténban van, senki sem hajlandó közösködni velük. 2017-ben a választás legnagyobb izgalma az volt, hogy mennyi szavazatot kapnak. 12,6%-ot szereztek akkor, most már évek óta 10-11 % körülre mérik őket, várhatóan nem szerepelnek jobban mint négy éve. Szemben a 2017-es kampánnyal a bevándorlás kevésbé éles témának tűnik egyelőre, akkor a 2015-ös nagy befogadási hullám még igen közeli, és megosztóbb élmény volt. Ráadásul a mérsékelt pártok között abban nagyjából konszenzus van Németországban, hogy évente 400-500 ezer fő befogadása szükségszerű a gazdaság működtetéséhez, különben a német társadalom gyorsan elöregedne. A vita inkább azon megy ott, hogy a befogadottak kiválogatásakor mennyit számítsanak a humanitárius, és mennyit a gazdasági szempontok, azaz milyen arányban legyenek köztük menekültek és végzettség alapján kiválasztott vendégmunkások. Patthelyzet várhatóA felmérések szerinti az első négy helyezett párt közül a mostani kilátások szerint legalább háromnak tehát koalícióra kellene lépnie egymással, hogy legyen többségük, és ne kelljen a szélsőségeseket kormányra emelni. E sajátos helyzet is hozzájárulhatott ahhoz, hogy alig támadják egymást, és igazán radikális változásokat senki sem ígér közülük. A legtöbb újdonságot a mostani kormánypolitikához képest még a Zöldek ígérik. Ők szakítanának a spórolós pénzügyi politikával, és inkább adósságba vernék Németországot, csak gyorsabb legyen a klímavédelmi átállás; illetve a többi párthoz képest elutasítóbbak az orosz és kínai kapcsolatokkal szemben, akár gazdasági károk árán is lazítva a tőlük való függőséget.