Az internet az emberiség modern történetének egyik legnagyobb csalódása. Amikor elindult, sokan azt gondolták, hogy ez majd valamiféle demokratikus online utópiát hoz majd el, amelyben a felszabadító tudás mindenkihez elérhet és ahol a korlátlan tér létrehozta globális fórum segít majd megoldani az emberiség problémáit. Ehelyett mit adott nekünk az internet? Pornót, fake newst és trollokat. MIndegyikből nagyon sokat. 2021-re persze már mindenki körberöhögné azokat, akik bármiféle techno-optimizmussal állnának az internet társadalmi hatásaihoz. Sőt, egyre inkább úgy tekintünk az online terekre, mint amelyek még ártatlan, légynek ártani is képtelen kismamákból és nagypapákból is képesek kihozni a másokat anyjába küldő, vagy akár veréssel és halállal fenyegető szörnyetegeket. A dániai Aarhus egyetem kutatóinak most megjelent tanulmánya szerint viszont azért ennyire nem tragikus a helyzet, ugyanis, mondhatniaki online seggfej, az valószínűleg offline is az, csak ott nem ér el annyi embert. Vagyis az internet nem trollokká teszi az embereket, csak láthatóbbá teszi a trollokat. A világ egyik vezető politikatudományi lapjában, az American Political Science Review-ban megjelent tanulmány magyar szerzőjével, Bor Alexanderrel beszélgettünk arról, miért lesznek emberek agresszívek online, és hogy a kutatás eredményei alapján mit lehetne tenni, hogy élhető hellyé tegyük az internetet. Mit tesz velünk az internet?A politikatudomány és a politikai pszichológia területén eléggé elterjedt a nézet, hogy az emberek máshogy viselkednek online terekben, mint a hús-vér életükben, vagyis hogy a közösségi médiában és internetes fórumokon zajló vitákban jóval agresszívebbek lesznek még azok is, akik amúgy viszonylag békés természetűek. Erre a viselkedésbeli eltérésre több magyarázat is létezik tudományos körökben, ezek közül Bor és szerzőtársa, Michael Bang Petersen hármat emel ki:Az első magyarázat szerint az online kommunikációval az emberi agy nem igazán tud mit kezdeni, hiszen évezredek alatt úgy fejlődtünk, hogy szavak mellett hangsúlyokból, arckifejezésekből, testtartásból és hasonló jelekből értjük meg embertársaink szándékait, amikor kommunikálunk egymással. A kommentszekciókban viszont nonverbális jelek nélkül, kevés kontextussal, ismeretlenül, sokszor még a másik személyazonosságát sem ismerve kommunikálunk emberekkel. Emiatt pedig nem tudunk annyira empatizálni másokkal, kevésbé tudjuk mások üzeneteit dekódolni és kevésbé tudjuk a saját érzelmeinket szabályozni, megváltozik a viselkedésünk. Ennek hatására pedig könnyebben válunk ordenáré trollokká, még akkor is, ha szemtől szemben senkit sem neveznénk mondjuk genetikai hulladék faszmajomnak, ahogy velem tette nemrég a Facebookon egy kedves olvasó. Egy másik elmélet szerint nem lehet bárkiből troll az interneten, de a kommentszekciók különösen vonzzák azokat, akiknek hajlamuk van a trollkodásra, hiszen határtalan teret biztosítanak számukra, hogy kiéljék aggresszív impulzusaikat, különösebb reputációs vagy más költségek nélkül. Vagyis igazából egy szelekciós problémáról van szó, ami miatt az online terekben felülreprezentáltak a trollok. A harmadik megfejtés szerint a hiba a befogadók készülékében van, vagyis az online politikai vitákat nehezebben tudjuk elviselni, ezért rosszabbnak éljük meg őket. Ennek számos oka lehet, az ilyen viták nagyon elhúzódnak, rengeteg ismeretlen ember láthatja őket, mindezek miatt eszerint az elmélet szerint sokkal jobban megvisel minket, ha valaki egy cikk alatti Facebook kommentben szól be nekünk, mint ha az utcán tenné ugyanezt. Ez a befogadóban hoz létre egyfajta asszimetriát, ami miatt az online vitákat sokkal rosszabb közegnek éli meg. Bor Alexander szerint az ő kutatásaik ezek közül egyik sztorit sem támasztották alá igazán.Akárhogy elemezték az adatokat, akárhogy tették föl a kérdőívekben a kérdéseket, nem találtak lényeges asszimetriát az online és offline viselkedés között. A kutatáshoz négy nagy reprezentatív kérdőíves vizsgálatot végeztek az Egyesült Államokban és Dániában, amelyben arra kérték a résztvevőket, hogy vallják be, hogyan viselkednek az interneten és a való életben, mennyiszer beszélnek, vitatkoznak politikáról másokkal, és ezekben a vitákban mennyire engedik el magukat.És bár nagyon furcsának tűnhet, hogy valaki bevallja, hogy akár az interneten, akár személyesen valakit egy politikai vita - vagy inkább acsarkodás - keretében elküldött az anyjába, megfenyegetett, vagy akár konkrétan zaklatott, Bor szerint viszonylag megbízható adatokat sikerült gyűjteni emberek viselkedéséről. Ebből nagyon tömören az derült ki, hogy aki az interneten seggfej, az a való életben is az, aki pedig szemtől szemben egy jámbor, béketűrő valaki, azt egy kommentszekció sem tudja kihozni a sodrából. Ennek pedig Bor és Bang Petersen szerint evolúciós pszichológiai okai lehetnek. Trollnak születni kellA kutatók szerint az adatok elemzése azt támasztja alá, hogy az online viselkedést az magyarázza a leginkább, hogy valaki amúgy agresszív vagy sem. Ez az agresszió pedig a státuszszerzés vágyával van összefüggésben, és azzal, hogy a státusz megszerzéséért ki mekkora kockázatot hajlandó vállalni. Nem arra kell gondolni, hogy roBika69 azt gondolja, hogy ha odakommenteli valakinek, hogy nyalja ki Orbán/Gyurcsány seggét, akkor valamiféle olyan státuszt tud megszerezni, amire éppen vágyik. Egyszerűen az emberi viselkedésbe kódolva van, hogy az agresszió az előrejutás egyik módja, ennek az egyik megnyilvánulása pedig ha leüvöltjük valakinek a fejét, aki nem ért velünk egyet. Vagy csupa caps lock-al írunk neki valami olyat, hogy csak na.Státuszt persze nem csak agresszióval lehet közösségekben szerezni. Azzal is lehet, ha mondjuk segítünk a közösség tagjainak, vagy okosak és ügyesek vagyunk és vannak olyan tudásaink vagy képességeink, amelyekkel mások hasznára lehetünk. De egy másik jól bevált módszer az, ha valahogy elérjük, hogy a közösség tagjai féljenek tőlünk, amihez agresszívnak kell lenni. Ez pedig annyira működött az emberiség fejlődése során, hogy az agresszív, domináns embereknek általában több gyereke is született. Ez tehát egy, az emberek agyába kódolt túlélési stratégia, ami van, akikben erősebb, másokban kevésbé az. A személyiségtesztekben mérhető agresszió pedig gyakran társul a státusz megszerzése érdekében nagyobb kockázatvállalással.Akikre pedig ezek jellemzők, nagyon szeretnek politikai vitákba bonyolódni, offline ugyanúgy, mint online. Persze konkrét státuszszerzéssel is járhat az ilyen viselkedés, ha mondjuk valaki a saját barátai vagy politikai elvtársai előtt akar tetszelegni, hogy mennyire faszagyerek, de a kutatók szerint ez a viselkedés bármilyen hasonló előny nélkül is érvényesül. De akkor miért alakult ki a kép, hogy online sokkal durvábbak ezek a viták, sokkal több az agresszió? Bor és kutatótársa szerint leginkább azért, mert több ilyet látunk online. Ha valaki egy kocsmában különbözik össze valami aktuális politikai gumicsonton egy ismerősével, azt a körülötte ülők hallják, de sokkal nagyobb hatása nincs az egésznek. Ha egy tüntetésen találkozik két ellentétes tábor, annak kicsit több tanúja van, akár egy kamera is fölveheti. Az online kommentek viszont, ha csak ki nem törlik őket, ott maradnak és mindenki láthatja őket, aki mondjuk legörget egy cikk legaljáig. Éppen ezért sokkal inkább feltűnik, hogy bizonyos emberek hová és hogyan küldik azokat, akik nem értenek velük egyet. A kérdőíves kutatás alapján úgy tűnik, hogy az igazi aszimmetria az online és offline beszélgetések között abban van, hogy mennyiszer tapasztalunk az idegenek kárára történő agressziót. Míg a válaszadók közel ugyanolyan gyakran tapasztalnak agressziót maguk es ismerőseik ellen online es offline, az interneten sokkal gyakrabban látni teljesen ismeretlen emberek közötti erőszakos interakciókat. Trollvadászok dilemmáiHa viszont nem igaz, hogy maga az online tér tesz minket trollokká, vagy hogy több ott a verbális agresszió, mint amúgy az életben, felmerül a kérdés, hogy mit is lehet kezdeni a trollokkal? Bor Alexander szerint ugyanis a legtöbb stratégia az online terek megtisztítására, az online viták megszelídítésére olyan következtetésekre épül, amelyek a kutatás alapján egyszerűen nem igazak. Szembe kell nézni azzal a lehetőséggel, hogy bármilyen szabályokat is próbálnak mondjuk a közösségi médiacégek hozni, bármilyen lépéseket terveznek, hogy tompítsák a vitákat, addig nem lesz vége a trollkodásnak, amíg magukat a trollokat beengedik ezekbe a terekbe. Ez viszont nagyon sok szempontból problémás. A most talán leginkább elterjedt módszer a kommentszekciók, tartalmak moderálása, ami viszont rendkívül költséges és időigényes, nem is beszélve arról, mennyire lélekölő azoknak, akik ezt végzik. Egy másik módszer emberek kitiltása bizonyos oldalakról, fórumokról, ilyenkor viszont rögtön felmerül, hogy hol ér véget a szólás szabadsága és hol kezdődik az elviselhetetlen trollkodás. Arról nem is beszélve, hogy egy kamu accounttal bárki fél órán belül ugyanott onthatja magából a szennyet, ahonnan azelőtt kitiltották. A dániai Aarhus egyetemen dolgozó Bor szerint dán kollégái között gyakran felmerül valamiféle állami szabályozás, például, hogy személyi szám alapján lehessen regisztrálni különböző oldalakra, így akit egyszer kitiltanak, komolyabb közokirat-hamisítás nélkül nem tud visszatérni, egy állami szerv pedig monitorozni tudja, hogy valaki mikor lépi át azt a határt, ami a kommentelést elválasztja a zaklatástól, rágalmazástól, egyéb, büntethető tettektől. Ez Dániában és más olyan államokban, ahol az emberek bíznak az állami intézményekben, akár működhetne is. Más kontextusokban rettenetesen disztópikusan hangzik az ötlet, hogy az állam monitorozzon minden kommentelőt. Így ez sem tűnik igazán jó megoldásnak.Könnyű megoldások biztos, hogy nincsenek, de ha nem akarjuk feladni teljesen az internetet, mint az értelmes és előremutató vita terét, mindenképpen széles társadalmi egyezetetésre és gondolkodásra van szükség. Amihez pedig jó, ha tudjuk, hogy miért troll a troll.