Az elmúlt egy évben két olyan ügyet is feltártunk, ahol kórházak krónikus osztályán dolgozó korrupt egészségügyi dolgozók szedtek havonta nagy összegeket a hozzátartozóktól azért, hogy szerettüket ne rakják ki az utcára. A krónikus osztályok azért válhatnak a korrupció melegágyává, mert Magyarországon az idősellátás több sebből vérzik. Egészségügyi szakértők szerint teljesen feleslegesen három intézményrendszer van ugyanarra az ellátásra, de egyik sem működik rendesen. „Beléptem az ajtón, jó napottal köszöntünk egymásnak, és akkor azt mondta, hogy havi ötvenezer forintért tartani tudja a testvérem. Én álltam az ajtóban, mint akit leforráztak. Aztán annyit mondtam, hogy rendben van.” Az idézet egy korábbi cikkemből származik, amiben arról számoltunk be, hogy egy vidéki kisváros krónikus belgyógyászati osztályán dolgozó főorvosnő a napi díjon felül további 50 ezer forintot szed be azért cserébe, hogy az ápolásra szoruló időseket ne rakja ki az utcára. Volt is rá példa, hogy ha valaki nem fizetett, akkor az idős beteget teljesen elhanyagolták vagy egyszerűen hazaküldte a főorvosnő. A kisváros utcáit járva szinte minden második ember, akit megkérdeztünk, hallott már róla vagy maga is áldozata volt a főorvosnő sajátos rendszerének. A főorvos ellen cikkünk hatására azóta már nyomozás folyik korrupció miatt.„Ez nagyon sok pénz, én is azt mondom, hogy nagyon sok pénz. De ha egy ápolási osztályra elviszitek, ott is 120-130-140 ezer az ápolás díja, és akkor az csak az intézménynek megy.”Ez az idézet pedig már egy másik cikkemből származik, amit egy budapesti kórházról írtam, ahol a krónikus belgyógyászati osztályon dolgozó főnővér kért egy idős asszony hozzátartozójától összesen 170 ezer forintot havonta, szintén azért cserébe, hogy az idős nőnek biztosítva legyen a helye az osztályon. A főnővér állítása szerint a havi 170 ezret szétosztották a kórház dolgozói között: 50 ezer ment a főorvosnak, a helyettesének 20 ezer, a főnővérnek 25 ezer, a gyógytornásznak 5 ezer, a tíz nővérnek pedig fejenként 7 ezer. Cikkünk hatására azóta már ebben az ügyben is nyomozás folyik. Mindkét esetre igaz, hogy bár úgy tűnik, a korrupció hátterében egy ember tisztességtelensége áll, valójában egy rendszer működésképtelensége szüli a problémát és a korrupció lehetőségét. A krónikus osztályok korrupciója az idősellátás rákfenéje. Ez a rendszer minden elemében vérzikFernezelyi Borbála, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakértőjével arról beszélgettünk, hogy hol kezdődik az a folyamat, ami végül a krónikus osztályok korrupciójához vezethet.Miután egy kórházban ápolt betegnek az aktív ellátása véget ér, tehát már nem vár rá több műtét, nem kell beállítani a gyógyszereit, de ápolásra szorul, akkor a jogszabályok szerint a kezelőorvos feladata lenne, hogy megszervezze a páciense ellátását. Ez lehet akár a háziorvos, de szakorvosi ellátás, például rákos megbetegedés esetén, az őt kezelő szakorvos, ez esetben az onkológus feladata. Fernezelyi szerint itt szokott kezdődni először a probléma, mert elmosódnak a felelősségi körök, különösen ha egy hosszú, áttétes betegség esetén több kezelőorvos volt, és mindenki csak egymásra mutogat. Ideális esetben a kezelőorvosnak le kellene ülnie a beteggel és a családtagokkal, hogy megbeszéljék, hogyan tovább: tud-e a család gondoskodni az ápolásra szoruló rokonról vagy segítségre van szükségük. Ha nem tudnak, akkor az első, ami szóba jöhet, az otthoni ápolás szakápoló vagy szociális munkás segítségével. Ezzel pedig el is érkeztünk a következő problémához: annyira kevés az otthoni ápoló, hogy Fernezelyi egyik jogsegélyes esetében egy végstádiumú rákbetegnek azt mondta az ápolási szolgálat, hogy 1-2 hetente tud küldeni valakit mindössze 1-2 órára.Pedig az emberek legtöbbször otthon szeretnék megkapni az ápolást és inkább ott is halnának meg, miközben ez az államnak is sokkal olcsóbb lenne, mint az intézményi ellátás.Otthoni ápolók hiányában azonban nem marad más hátra, mint valamilyen intézményt keresni az ápolásra szoruló idősnek. Alapvetően három opció van: egy idősotthon, egy hospice ápolási osztály, és adu ászként egy kórház krónikus belgyógyászati osztálya.Elvben a kezelőorvosnak tudnia kéne segíteni a megfelelő intézmény megtalálásában, a valóság viszont az, hogy a hozzátartozók hiába mennek el a háziorvoshoz a papírral a kezükben, hogy szerettük ápolásra szorul, a háziorvos csak annyit mond, hogy sajnos a körzetben nincs kapacitás vagy szabad hely. „A biztonságos ellátás az egészségügynek vagy a szociális ellátórendszernek a feladata lenne. Olyat nem lehetne csinálni, hogy kórházból embereket úgy küldenek haza, hogy nincsenek biztonságban” - mondja a szakértő.Most viszont ez történik. Fernezelyinek volt egy olyan esete, amikor egy súlyos állapotú, magáról gondoskodni nem tudó, idős férfit raktak ki, miközben az egyetlen rokona, a lánya külföldön élt.A kezelőorvos helyett tehát általában a hozzátartozók azok, akik minden követ megmozgatnak, hogy ápolásra szoruló szerettüket elhelyezzék valahol. Ez viszont koránt sem olyan egyszerű. Az idősotthonokba a helyhiány és a magas költségek miatt akár több év is lehet bekerülni. Az ápolási osztályokból, ahova már leginkább a végstádiumú betegek érkeznek, pedig szintén kevés van. „Ez a rendszer most minden eleméből vérzik: nincsen elég szociális ellátás, nagyon nehéz bekerülni, vannak magánhelyek, de azok nagyon drágák és ott is várólisták vannak” - mondja Fernezelyi. Mivel a szociális ellátásban ilyen nehéz ágyat kapni, itt jönnek képbe a krónikus osztályok. „A hálapénz kapcsán is mindig azt mondják, hogy ha túl nagy a kereslet és nincs kínálat, akkor az egy olyan szituáció, amibe a korrupció nagyon könnyen bejön. A családtagok nagyon kétségbeesettek és bármit megtesznek, és ha van olyan orvos vagy ápoló a krónikus osztályon, aki nem annyira tisztességes, akkor ez könnyen megtörténhet” - magyarázza a szakértő, aki hozzáteszi, hogy feltehetően nem csak egy ember markát üti a pénz egy-egy ilyen osztályon, könnyen elképzelhető az is, hogy ez rendszerszinten működik, több személy közreműködésével.A humán erőforrást kellene pótolniA kórházi korrupciós ügyek kapcsán mindig felerősödnek azok a hangok, akik a pénzt adókat bírálják, a pénzt kérő egészségügyi dolgozókat pedig az alacsony fizetésük miatt védik. Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakközgazdász szerint mentegetni nem kell, de megérteni meg lehet a pénzt adó hozzátartozókat és a pénzt kérő krónikus osztályon dolgozókat is. „Teljesen megértem azokat a családtagokat, akik mindent elkövetnek, hogy a szerettüket valahova bejuttassák, akár pénzért, hiszen Magyarországon a szociális háló nemcsak lyukas, hanem igen szűk is. A krónikus osztályon dolgozókat pedig valahol azért lehet megérteni, mert csak az orvosok bérét emelték, ezeken az osztályokon pedig tipikusan nem az orvosszakma kerül előtérbe, hanem ez egy nehéz ápolói feladat” - magyarázza.Rékassy azt látja problémának, hogy az állam egyre inkább kivonul az amúgy is több sebből vérző szociális ellátásból, amit pont, hogy erősíteni kellene, különösen humán erőforrás terén. Szerinte az egyetemi felvételire kapható pluszpontokat nemcsak katonai szolgálat teljesítésével kellene megkapni, hanem azért is járhatna, ha valaki civil segítőmunkát végez például az idősellátásban. Nyugaton erre több példa is van, Németországban és Hollandiában például arra kapnak az egyetemi hallgatók támogatást, ha heti 20 órában elmennek szociális munkát végezni, vagy támogatják a civil munkát a szociális, egészségügyi területen.Három intézmény van ugyanarra az ellátásraDe miért is ennyire szerteágazó és bonyolult elhelyezni egy ápolásra szoruló, idős embert? Lantos Gabriella egészségügyi közgazdász szerint az az alapvető probléma, hogy jelenleg három intézményforma van lényegében ugyanarra az ellátásra: az idősgondozásra.„Normál esetben ennek úgy kellene kinéznie, hogy ha valakinél akut vészhelyzet van, akkor bekerül a sürgősségi ellátásba, ahonnan átkerül valamilyen nem sürgősségi kórházi osztályra, például belgyógyászatra, innen pedig, ha szükséges, rehabilitációs osztályra. Ezekre a beteg állapotának stabilizációjáig van szükség, ennek a stabilitásnak a fenntartására pedig a szociális ellátáshoz tartozó idősotthonok és ápolási osztályok a megfelelőek” - magyarázza Lantos.Ehhez képest viszont léteznek krónikus osztályok, amelyek az egészségügyi ellátásba tartoznak, de valójában idősgondozó szociális helyekké váltak, nem pedig a kórházi rehabilitációval az egészség helyreállítását szolgálják.Ezt a keveredést az is jól mutatja, hogy a krónikus osztályok ugyan az egészségügyi ellátórendszer részei, tehát tb-alapon mindenkinek jár ilyen ellátás, mégis szedhetnek a kórházak napidíjat az ott sokáig tartózkodó betegektől. Szintén egyfajta ellátási keveredés mutatkozik meg az ápolási osztályokon is.A Magyar Hospice-Pallitatív Egyesület tájékoztatása szerint a hospice ellátás magyarországi elindulásakor alapvető feltétel volt, hogy elsősorban előrehaladott állapotú, nem aktív gyógyító terápiában részesülő daganatos betegek kerüljenek ellátásba. Mostanra nagy igény van nem csak daganatos, hanem más betegségekkel (pl.: szívelégtelenség, autoimmun kórképek, neurológiai kórképek) küzdő emberek hospice-palliatív ellátására is, viszont a keretek jelenleg csak szűk lehetőséget adnak ezen betegcsoportok ellátásának biztosítására, és kizárólag a tüneti ellátásra (palliáció) tud jobban fókuszálni.Lantos Gabriella azt mondja, hogy a három ellátási formát (idősotthonok, ápolási osztályok, krónikus osztályok) egyben kellene kezelni a szociális ellátás keretein belül.Ennek a káosznak a felszámolására volt is kísérlet az Orbán-kormány alatt, amikor Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár 2016-ban a krónikus osztályt az egészségügyből át akarta adni a szociális ellátásnak. A reformtervezet szerint három év alatt tízezer krónikus ápolási ágy került volna át szociális területre, ám az orvosbárók tiltakoztak ez ellen, akiknek jelentős összegek folytak be a krónikus osztályokon beszedett hálapénzből. „Ugyanarról a páciensi körről van szó, akiknek már nem tudnak javítani az állapotán, nem szükséges melléjük állandó orvosi felügyelet. A szociális ellátásban való elhelyezésük az államnak is olcsóbb lenne, és az ápoltak életszínvonala is sokkal jobb lenne egy idősotthonban, ahol felöltöztetik, programok vannak, mint egy kórház krónikus osztályán, ahol egész nap hálóingben fekszik” - mondja Lantos.Lantos Ónodi-Szűcs Zoltán elképzelésében látja a megoldást, de szerinte fontos, hogy ugyanakkora normatívával kerüljön át a krónikus ellátás a szociális szférába, mint amekkorát most kap, tehát ne vágják meg a költségeket azért, mert olcsóbb lesz az államnak a fenntartása. Szerinte ettől az egész idősellátás sokkal átláthatóbb lenne, és megoldaná a krónikus osztályok korrupciós problémáját.