„Emlékszem, egyszer felkentem valamit a szememre, elkezdtem lekaparni egy részét, lefotóztam, aztán leszedtem még jobban, megint lefotóztam, mikor a végén már alig volt ott valami, eszembe jutott, hogy jó, de meddig tart a smink, és mikortól már csak kosz és maradék? Rengeteg embert, szakmabelieket is megkérdeztem, hogy szerintük valójában mi a smink, de nem volt olyan definíciójuk, amibe ne tudtam volna belekötni” – idézte fel a Makeupbrutalism Instagram-oldal indulását Magyar Eszter. A 33 éves Magyar 10 éve dolgozik profi sminkesként, ezalatt kiábrándult a mainstream divatvilágból, elvesztette a munkáját, végül a szépségideálok ellen indított saját lázadása olyan sikeres projektté nőtte ki magát, hogy nevét a világ minden részén megismerték. Hobbiprojektként indult, hogy fura anyagokat kenjen a szemére, de a váratlanul erős reakcióknak köszönhetően ma már meg tud élni az Instagram-profiljából.444: Végül mi lett a te meghatározásod a sminkelésről?A saját definícióm szerint a smink színek és formák, festékként és/vagy applikációként felhelyezve a bőrre. Mindenféle anyagot elkezdtem használni, ami eredetileg nem arcra való, ételeket, apróbb tárgyakat, és azzal idegesítettem másokat, hogy akkor ez most smink vagy nem. Ők pedig iszonyú jókat veszekedtek a posztok alatt.444: Az, hogy ennyire felkapták a Makeupbrutalism projekted, azt jelenti, hogy valamiért fontos feszegetni ezeket a témákat. Mi szüksége a divatiparnak vagy egyáltalán az emberiségnek arra, hogy valaki feltegye ezeket a kérdéseket?ME: A divatiparnak egyáltalán semmi szüksége erre. A divatiparnak az a jó, ha senki nem kérdez semmit. Főleg, hogy a tutorialok korában élünk, tele a net sminkelős videókkal, de mindenki csak azt kérdezi, hogy hogyan, senki nem kérdezi meg, miért.Aki tanult erről, tudja, hogy a sminkelés szabálykövetésen alapszik.Vannak ideális szem-, orr-, szájformák, és mindenkit az ideálishoz kell közelíteni, amennyire csak lehet. De mi az ideális, ki határozza meg? A szépségiparnak nem célja, hogy az emberek szeressék és elfogadják önmagukat a saját mindennapi valójukban, hiszen akkor senkinek nem lenne szüksége vizuális tuningra, amit a termékeikkel érhetünk el. Nem lenne értelme a különböző trendeknek. Viszont fontos lenne, hogy az emberektudják, nem baj, ha nem vagy tökéletes, tökéletes nem létezik. Szép, csúnya, ezeket a szavakat mindenki magának tölt meg jelentéssel.444: Mikor indult az oldal?ME: Tudom, hogy álomszerűen hangzik, de amikor bezárt a covid a berlini lakásomba és tudtam, hogy amúgy se lesz munkám, pénzem, nem tudom majd kifizetni az albérletem és fölöslegesen hisztériázom miatta, rájöttem, hogy semmi más dolgom nincs, mint azzal foglalkozni, ami tényleg érdekel. Előtte is volt Makeupbrutalism oldal, de az első lockdown alatt vált azzá, ami. Mostanra 115 ezren követnek. Bár ez lehet, hogy vissza fog esni, mert sensitive kategóriába kerültem az Instagramon. Sokan jelentettek.444: Nem gondoltam, hogy ennyire szélsőséges érzelmeket váltasz ki a saját követőidből.ME: Dehogynem! Pár nappal ezelőtt olvastam egy felmérést arról, hogy az emberek hány százaléka természetes szőke. Kiraktam magamról egy képet, mert nyilván van ez a szőke ego, aki szőke kislányként született, soha nem fogja elfogadni, ha bebarnul a haja. Én is a mai napig azt gondolom, hogy szőke vagyok, hiába tudom, hogy ez inkább középszőke, meg se próbáljon senki meggyőzni. Erre rámírnak, hogy „de, márpedig neked barna a hajad, nem hittem volna, hogy te ilyen ember vagy!” Megsértődnek és bejelentik, hogy kikövetnek, itthagynak, nem vagyok érdemes a figyelmükre.Rengetegszer akartak cancelelni különböző okokból.Rasszistának neveztek, amikor három különböző színű alapozóval csináltam sminket és aláírtam, hogy mindenki egyforma és mindenki különböző. Homofób azért lettem, mert amikor kiírtam, hogy nem vagyok influenszer, elkezdett veszekedni velem valaki kommentekben, hogy milyen kiváltságos vagyok, hogy ezt mondhatom, vannak, akiknek az influenszerkedés a túlélést jelenti. Én meg kinevettem. Ma is úgyanúgy kinevetném, ha egymondatbn szerepel az influenszerkedés és a túlélés. Aztán kiderült, hogy akinek vissza mertem szólni, fekete volt és transz, azonnal le is rasszistáztak, transzfóboztak, homofóboztak, és jelentettek. De ilyen logika mentén ők is homofóbok, mivel én is egy nővel élek együtt. Amikor prosciuttóból csináltam sminket, az állatvédők utáltak, pedig három mentett macskám is van. Mikor kiraktam egy fotót az egyik sebhelyemről, akkor kiakadtak, hogy trigger warning kellene elé. De az eszükbe sem jut, hogy ezzel azokat bántanám meg, akik sebhelyekkel élnenk, hiszen akkor nekik minden selfie elé figyelmeztetést kéne kitenniük? Nem az én felelősségem mindenki lelki békéjére figyelni. Mindenkinek a saját dolga megvédeni saját magát, és ne felejtsük el, most nem háborús tudósításokról beszélünk, hanem egy konceptuális Instagram-oldalról.A kritikával semmi bajom, de amikor olyan üzeneteket kapok, hogy remélem megvakulsz, önts hipót a szemedbe, szégyent hozol a sminkesekre, akkor csak annyit kérdezek, „haver, kirakhatom ezt az üzenetet?” Feltöltöm highlightokba, vissza lehet nézni az összeset. A követőim jókat szórakoznak rajta, és talán segít nekik, hogy ne vegyék olyan komolyan, mikor legközelebb ők kapnak gyűlölködő kommentet.444: Pedig régen az internet a bátor kísérletezések terepe volt.ME: Az Instagramon az emberek azt várják, hogy legyél egy tükör, ami őket tükrözi vissza, hogy a saját véleményük visszhangozzon mindenhonnan. Ha nem vagy pont olyan, mint ők, akkor a legnagyobb ellenségükké válsz. Nyilván értem ezt, egy influenszer a követőit váltja pénzre, muszáj kedvesnek lennie, hogy megtartsa őket.De én nem vagyok influenszer, lehet, hogy borzasztóan önzőn hangzik, de ezt nem nekik csinálom, a saját kérdéseimre keresem a saját válaszaim, csak ezt kirakom a netre.444: A Makeupbrutalism egy provokatív szakmai kritikának indult, most már viszont a Guccitól kapsz felkéréseket, nem félsz, hogy újra beszippant a mainstream?ME: Amikor a Gucci felkeresett, elküldték a termékeket és csak azt mondták, „csinálj, amit akarsz!” Nyilván kellett egy koncepció, és azt találtam ki, hogy olyan sminkeket fogok csinálni, amik nincsenek készen. Le van jőve a fele, még véletlenül se tökéletes, és annyira tetszett nekik, hogy visszahívtak még egyszer. Én répából is csinálok sminket, de ha véletlenül Guccit adnak a kezembe, azzal is tudok mit kezdeni.Ha választanom kell, hogy sanyargó művész legyek, vagy jól menő üzletember, nem fogok hezitálni. A művész státusz, sőt semmilyen státusz sem ér annyit, hogy ezek miatt korlátozzam magam. Én azzal szeretek foglalkozni, ami engem érdekel, nem amit elvárnak tőlem. Az, hogy ebből mi lesz a jövőben, majd az idő eldönti.Amíg mások azon vitatkoznak, hogy én most sminkes vagyok, művész, fotós vagy kontent kreátor, eközben én ezt teljesen leszarom.Egyszerűen csak praktikus, hogy magamat kínzom, festem, fotózom, ha jön egy ötlet. Ehhez vagyok hozzászokva.444: Melyik a kedvenc munkád, amit a legjobban szeretsz?ME: Van egy cég, a Neo Shibuya TV, nekik Tokyo egyik legforgalmasabb utcájában vannak kivetítőik. A Shibuya Street tele van divatüzletekkel, neon feliratokkal, az óriási képernyőkről általában nagy cégek reklámjai villognak. De a Neo Shibuya TV 15 másodperc múzeum nevű projektjéhez fel szoktak kérni művészeket, hogy készítsenek rövid videót, ne csak reklámok menjenek. Szóval a Shibuya Streeten egy hétig ment 9 kivetítőn, ahogy habot kenek a szemembe, elképesztően jó érzés volt.Egyszer a 8 éves unokahúgomat megkértem, hogy a baba sminkjével csináljon valamit a szememre, feltöltöttem, és később ez a fotó benne volt a moodboardban, amit a Gucci küldött, hogy ilyesmiket szeretnének látni. Ezek olyan fricskák, amiket alig hiszek el.Nemrég egy kaliforniai punkegyüttes vette meg albumborítónak az egyik képemet, egy másikat pedig egy stockholmi performansz-előadás plakátjához vásároltak meg.Közben én tudom, milyen körülmények között készülnek ezek a képek, ordibálok a barátnőmmel, nyomjál még egy kis koszt a szemembe, beletetted már a kishajót, gyerünk vakuzz! A kádunkban készült a Gucci kampány, a Makeup Forever mini kampány (ami még nem jött ki) és a Neo Shibuya videók is. Legtöbbször pár pillanat alatt elkészül egy poszt, látok valamit, amire jön egy gyors reakció, egy hirtelen ötlet, és azonnal megcsinálom.Nyáron a barátainkkal nyaraltunk a Balatonnál. Én a covid alatt felszedtem 12 kilót, de 33 éves vagyok, úgy érzem belefér, hogy már nem jön rám az XS-es méret, de persze a többiek is sírtak, hogy mekkora lett a combjuk. Volt nálam egy régi, gyerekkori csatom, mondtam, hogy amíg ezt a csatot nem tudod a hasadra csíptetni, addig nem híztál meg. Rácsíptettem a sajátomra, hogy „na, majd ha itt tartasz, akkor panaszkodj!” De aztán rájöttem, hogy ez egész jól néz ki, lefotóztam, feltöltöttem és egy óra múlva az olasz Vouge főszerkesztője osztotta meg. A többiek meg csak néztek, hogy „ezt a képet meg mikor csináltad, itt ültél mellettünk”.Lehet mondani, hogy ezek amolyan lusta megvalósítások, de nem ez a lényeg, hanem maga az ötlet a képek mögött. Igazából nem én sokkolom a követőimet, ők sokkolják magukat azzal, hogy mennyire eltávolodtak a valóságtól, ha egy ránc, egy seb vagy egy hurkás has látványa az Instagramon így kiakasztja őket.444: Éltél Berlinben, dolgoztál Indiában, most Londonban laksz, gondoltál rá, hogy hazagyere?ME: Azt hiszem, hogy amit akartam, elértem itthon.Magyarországon nem a magazinok nevelik a népet, a közízlést, a magazinok rettegnek az olvasóiktól.Még ha azt is mondják, szuper lenne ez a kék a szemen, de „ide nem illik, nem szokás, kicsit túl sok, nem fogják megérteni”. A vége mindig az, hogy szépítő sminket szeretnének látni. Már maga a kifejezés is borzalom, főleg amikor 16 éves, tökéletes, elképesztően gyönyörű kislányokat eléd dobnak, hogy tegyél már rá egy szépítő sminket. Akkor először szögezzük le, hogy mi a szép. Mit akarsz látni? Mert ez a kislány szép, nem kéne rátenni semmit, mert tök jól néz ki. A magyar szakma különösen klausztrofób, a nagy öregek monopolhelyzetben vannak, őket hívják a magazinok, ők csinálják a reklámokat, szar, szar, de őket kifizetik. Kevés ember van, aki tényleg jó, aki fektetett abba energiát, hogy megtalálja a saját hangját. Ilyen körülmények között kit érdekel egy Makeupbrutalism Magyarországon? Előbb írt róla a Vogue vagy a The Guardian, mint itthon bárki.Az ember azt hinné, hogy a sminkelés egy nagyon kreatív szakma, látod a legnagyobbakat, hozzájuk szeretnél hasonlítani, ehelyett csinálod a nude sminkeket, a tusvonalakat kislányokra és hisztis színésznőkre, celebekre. Ha folyton ugyanazt kell csinálni, beáll rá az agyad, és amikor esetleg van lehetőséged valami mást csinálni, leblokkolsz. Én ettől rémesen éreztem magam, ezért kezdtem el otthon kísérletezni.444: Most úgy tűnik, nem vagy kifestve, a hétköznapokban már egyáltalán nem sminkelsz?ME: Imádom a sminket, elképesztő jelentésrétegei vannak, a testfestés ősibb a verbális kommunikációnál, a művészet első formája, de mostanra teljesen lebutították, bárki bármit feltehetne magára, mégis mindenki ugyanazt csinálja.Az az igazság, hogy én imádom fogdosni az arcomat, vakargatni, dörzsölni a szemem, enni, inni, mint egy malac, nekem nem fér bele, hogy inkább vigyázzak a sminkemre, mint hogy éljek. Nem szeretném, hogy ne ölelhessem meg a barátnőmet, mert összekenem a ruháját. A sminkelés egy tök jó dolog, az a rossz, ha szociális nyomás miatt csináljuk. Az emberek el vannak szokva attól, hogyan néz ki egy női arc. Micsoda hülyeség, hogy azt mondják, hogy a nő a szebbik nem, de ha nem takarod el magad sminkkel, akkor nem lehetsz szép. Bezzeg egy férfi lehet jóképű minden szar nélkül.Hogy lehetek én a szebbik nem, ha csupasz fejjel csúnya vagyok?Persze ha olyan kedvem van, magamra borítok egy vödör glittert és egy hétig minden csillog körülöttem.Még több Makeupbrutalism a Gucci podcastjában és az Arte videójában.