"Oroszországnak őszintén szólva ma nincs érdemi befolyása arra, hogy mi történik a Dnyeszter Menti Köztársaságban. Eltávolodott a régióban zajló folyamatoktól. A köztársaság orosz orientációja csak a felszín. Akár már holnap az Európai Unió felé fordulna, ha éppen erre lenne szükség és lehetőség. Minden a Seriff holding gazdasági érdekein múlik." Ezt még 2017 nyarán mondta a Gazeta.ru tudósítójának a DMK (vagy: Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság, vagy: Dnyeszteren Túli Terület, vagy: Transznisztria, vagy: Dnyeszteren Túli Köztársaság) politikai vezetéséhez közel álló személy (a neve elhallgatását kérve), akkor, amikor a Tiraszpolból elmenekült és elrejtőzött előző köztársasági elnök, Jevgenyij Sevcsuk vádjai borzolták a kedélyeket a térségben. Sevcsuk, aki 2011-es megválasztása után nem sokkal még azt feszegette, hogy elődje, Igor Szmirnov illegálisan külföldre csempészte a köztársaság aranytartalékait (bármit is jelentsen ez), ekkor azt állította: Victor Gusan, a szóban forgó Seriff mindenható ura a 90-es években bérgyilkosságokat rendelt meg és bonyolíttatott le, így szabadulva meg a konkurenciától, és emelkedve a régió gazdasági-piaci egyeduralkodójává.Érdemi bizonyítékokkal nem állt elő Sevcsuk, noha belső információknak nem lehetett híján. Iskolái elvégzése után előbb 24 évesen a DMK belügyi szerveihez csatlakozva a gazdasági bűnözés elleni küzdelem frontján tevékenykedett, majd 6 esztendővel később, 1998-ban leszerelt – századosi rangig jutott –, hogy a Seriff igazgatóhelyetteseként folytathassa meredeken felfelé ívelő pályafutását. Itt 2 évet töltött, aztán 2000-től a bankszférában próbálkozott, illetve parlamenti képviselő lett, majd 2011 és 2016 között köztársasági elnökké avanzsált. Bukása és távozása után nemcsak ő fogalmazott meg vádakat, hanem a DMK ügyészsége is – az történetesen vele szemben, egyebek közt korrupció miatt. 16 évet kapott távollétében, amit nem fog letölteni, hacsak nem tér haza. Erre semmi oka. Bizonyára esze ágában sincs Victor Gusan karmai közé szaladni. Márpedig aki tényezőnek számít, és átlépi a Dnyeszter Menti Köztársaság határait, az bizonyosan e karok között találja magát.Nem vásik a seriffcsillagA DMK-ról nem sokat hallott az elmúlt évtizedekben az európai és magyar olvasó. Vannak ilyen egzotikus pontjai az univerzumnak, amelyek annak ellenére tűnnek iszonyú távolinak, hogy földrajzi értelemben nincsenek messze. Ilyen például Fehéroroszország is, amelyről kizárólag akkor olvasunk, illetve nézegetünk képeket és videókat, ha kitörni látszik valami színes tavasz, vagy ha az általában szokásosnál is meredekebb hülyeségekkel szórakoztatja a nemzetközi közvéleményt a még mindig örökös elnök.Transznisztriában ezzel szemben három évtizede nincs forradalom, béke és nyugalom úrhodott el a nép lelkében, így legfeljebb annyit tudunk róla, hogy orosz csapatok állomásoznak ott (a kontingens nem annyira népes, 1500 fős, és egyebek mellett az egykori szocországokból, így hazánkból is kivont, lejárt szavatosságú fegyvereket és hadianyagot őrzi), hogy a senki által el nem ismert állam zászlajában és címerében egyaránt ott van az ötágú csillag és a sarló-kalapács, meg hogy a főváros főterén gigantikus Lenin-szobor tör az égbolt felé. Elvben ennyi elég, kit érdekelnek.Igen ám, de idén felbukkant a színen a Sheriff Tiraspol futballcsapat, amelyről ugyan eddig is tudtunk ezt-azt – néhány alkalommal bejutott az Európa Liga csoportkörébe, a kieséses szakaszba továbblépnie azonban sosem sikerült –, de arra a bravúrra, amit az elmúlt hónapokban és hetekben hajtott végre, senki sem számíthatott. Először is egyedüli kelet-európaiként túlélte a Bajnokok Ligája-selejtezőket, mivel mélyről kellett indulnia, így szám szerint négyet. Az albán Teutát és az örmény Alaskert kettős győzelemmel intézte el, a szerb Crvena Zvezdát 1-1-gyel és 1-0-val múlta felül, a Dinamo Zagrebet 3-0-val és 0-0-val ütötte ki. A tiraszpoliak ezen a 8 meccsen egyszer sem kaptak ki, 14 gólt lőttek, 2-t kaptak. De nem buktak azóta sem, előbb az állandó BL-résztvevő ukrán kirakatcsapatot, a Sahtar Donecket lepték meg 2-0-val hazai pályán, majd jött minden idők egyik legnagyobb klubfutball-szenzációja, a Real Madrid elleni 2-1-es idegenbeli siker három hete. Ez már elég volt ahhoz, hogy azok is felkapják a fejüket a fejlemények hallatán, akiket nem feltétlenül hoz lázba a labdarúgás.Igazi Dávid és Góliát történetnek tűnik ez, amely lázba hozza a kicsikért rajongókat szerte mindenhol. Elvégre a jórészt ismeretlen légiósokkal felálló Sheriff játékosainak becsült összértéke alig több 12 millió eurónál – Boban Nikolovról halottunk közülük, játszott a Fehérvárban –, a csapat éves költségvetését pedig 5 és 8 millió közé teszik. Ennél a magyar futballnak is vannak értékesebb labdarúgói és gazdagabb klubjai.A szakembert, aki csodát tett a többek közt luxemburgi, üzbég, mali és görög játékosokat felvonultató kerettel, Jurij Vernyidubnak hívják, ukrán, és decemberben érkezett Fehéroroszországból, ahol bajnokot csinált a Sahtyor Szoligorszkból. Az is hatalmas dolog volt, de a Sheriff-fel többet kellett tennie, minthogy a moldáv bajnoki címet 1997-es alapítása óta 19 alkalommal már megnyerte a gárda. Ezt sem véletlenül tette, a fent említett büdzsé hiába szerény általános összevetésben, az ottani mezőny többi csapata együttesen is kevesebből gazdálkodik. Így megy ez egy országféleségben, ahol 250 dollárt keresnek az emberek, és nyugdíjasként 80-at visznek haza.Közben ne feledjük: ha valakiben az a kérdés is felmerülne, hogy hogy kerül egy szakadár államocska csapata az anyaországba, annak annyi a válaszunk, hogy valamiért magától értetődően. Ki tudja, lehet, hogy egyszer a Sahtar is Doneckben játszik majd megint, a Zorja meg Luhanszkban, habár erre a jelek szerint várni kell. Arra már nem, hogy az aktuális kommentárok arról szóljanak: a Sheriff sikereinek ugyanúgy örülnek a népek Chisinauban, ahogy Tiraszpolban.A seriff színre lépEzen a ponton megint elérkeztünk a történet kulcsfigurájához. A Sheriff Tiraspol futballcsapat tulajdonosa maga a seriff. Maga a seriff nem más, mint a bérgyilkosságok mellett minden további rútsággal is rendszeresen vádolt Victor Gusan. Aki hitelt érdemlő becslések szerint a Seriff holdingon keresztül a DMK adóbevételeinek több mint 50 százalékát fizeti be, a legális gazdaság több mint 60 százalékát kontrollálja, jelen van a kereskedelem szóba jöhető szegmenseinek mindegyikében – szupermarket- és benzinkútláncok, dohányáru, alkohol, a sor a végtelenségig folytatható –, az olajiparban, a telekommunikációban, a médiában és a szerencsejáték-piacon, de a sportegyesületek mellett van például bankja is, valamint számos külföldi cége, akár olyan legendás távoli helyeken beregisztrálva, mint a Brit Virgin-szigetek. Emellett van Gusannak ukrán mobilszolgáltatója is (egyes hírek szerint az oroszok azon keresztül szokták lehallgatni markáns politikai ellenfeleik kommunikációját), továbbá négy darab útlevele (transznisztriai, moldáv, ukrán és orosz), hol az egyikre van szüksége, hol a másikra, sosem lehet tudni. Személyes vagyona összességében 2 milliárd dollárt tesz ki, Mészáros Lőrinc a maga 1,5 milliárdjával búslakodhat és irigykedhet csak, nem csoda, hogy nem a PAFC kapta el a Real Madridot a Bernabeuban a minap.Victor Gusan 1962-ben született, és mivel interjút adni nem szeret, a pályafutását csak onnan kezdve ismerjük, hogy a 90-es évek elején rendőrként szolgált a háborús körülmények között – egyesek állítják: a KGB-nek is dolgozott –, majd 1993-ban szintén exegyenruhás barátjával, Ilja Kazmalival közösen az üzleti élet mellett tette le a voksát. Seriffék alkohollal és cigarettával kezdtek, benzinnel folytatták, eddig tipikus. Nagyon gyorsan nőttek, annyira, hogy Igor Szmirnov köztársasági elnök egy időre 100 százalékos adózási és vámkedvezményekkel támogatta meg őket – mi volt előbb vajon, a növés vagy a segítő jobb –, és mindeközben sikerült túlélniük a posztszovjet térségre nálunk sokkal extrémebb mértékben jellemző durva leszámolások időszakát is. Hogy milyen módszerekkel, arról Sevcsuknál hitelesebben a főszereplők tudnának mesélni, ha lenne ehhez kedvük. A 2010-es évekre mindenesetre elérték a fentebb említett számokat – 50 százalék, 60 százalék, stb. –, és azt is, hogy az ukrán és az orosz sajtó a cikkeiben a DMK-t Seriff Köztársaságként emlegesse.Hogy a futballal valóban a világraszóló sikerek elérése volt-e a célja Gusannak, az némiképp kérdéses. Az biztos, hogy nem vesztes típus, de az is, hogy a labdarúgást kezdetben a szórakoztatóipari hozadék mellett főleg pénzkeresésre használta, a nagyon olcsón vagy ingyen megszerzett futballistákat több alkalommal komoly haszonnal adta tovább Ukrajnába és Oroszországba. Jól mutatja ezt, hogy bő két évtized alatt több száz játékos fordult meg a klubban. Annyiban, igaz, állandóságra is törekedett, hogy már 2002-ben felépítette a 12 746 fős Seriff stadiont, amelynél nagyobb érthető módon sem szakadáriában, sem Moldovában nincs. Nyitott kérdés, hogy az idei Bajnokok Ligája-siker után változik-e a koncepció – ami talán túl sok fényt vetett a nemzetközi színtéren eddig ismeretlen oligarchára –, vagy ahogy jött, úgy megy is a csapat vissza az alsó középmezőnybe hamarosan. De akárhogy is lesz, ami lesz, minden odébb van még: a Sheriff Tiraspol a két meccsből két győzelmével vezeti a Bajnokok Ligája-csoportját, és kedden este az Inter otthonában lép pályára. Elképzelhető, hogy ennek a találkozónak már pofon lesz a vége – Madridban is 30-szor lőttek a hazaiak, és ebből 10 alkalommal kaput találtak, ám gólt szerezni csak tizenegyesből tudtak, nem szokványos forgatókönyv –, de ha minden hátralévő meccsüket buknák, akkor is nehéz lenne lemaradniuk az Európa Liga kieséses szakaszáról. Azaz történetük során először megérnék a tavaszt.A seriff fenntartja a status quótMaia Sandu, a Moldovai Köztársaság tavaly megválasztott új elnöke európai orientációjáról ismert. A politikus programjának egyik alapvető eleme a Dnyeszter Menti Köztársaság reintegrációja lenne. Tiraszpolban ezzel nem sokat törődnek – a szakadár államocska etnikai összetétele vegyes, közel egyenlő arányban lakják oroszok, moldovánok és ukránok, mégis határozottan oroszpártiak –, és nem izgatja fel őket az sem, amikor Sandu rendszeresen felveti, hogy először is vonják ki a térségből az idegen hadakat. Ennek kapcsán egy 2020. decemberi cikkében a liberális ellenzéki Novaja Gazeta is úgy fogalmazott: már-már mellékes, hogy az orosz kontingenssel mi lesz, a Sheriff holding ugyanis sokkal, de sokkal nagyobb falat.A Victor Gusan érdekeltségébe tartozó egységek sorában egyvalamiről még nem ejtettünk szót. A 2020-as transznisztriai választásokon a 33 fős parlamentbe 29 olyan képviselő került be, aki közvetlenül kötődik a holdingjához, de a maradék 4 esetében is működnek a közvetett kapcsolatok. Ugyanez igaz Vagyim Krasznoszelszkijre, a köztársaság oroszországi születésű elnökére is. Hiába, ha van a világon fenntarthatóság és stabil status quo, akkor a Dnyeszter Menti Köztársaságban van. Ukrajnában közszájon forgott régebben egy bon mot, miszerint oligarchának azt nevezzük, akinek van legalább 1 milliárd dollárja, 1 tévécsatornája, továbbá 5-6 parlamenti képviselője. Hogy azt minek nevezzük, akinek komplett parlamentje és államfője is van, arra vonatkozó egzakt kifejezést egyelőre nem ismerünk. Habár a Seriff Köztársaság mintha valami hasonlót takarna mégis.