Október 30-án este egy tbiliszi választókörzet épülete előtt fejbe vágták Nika Meliát. A grúz főváros polgármesteri posztjára ácsingózó jelölt éppen arról beszélt, hogy pártja, a fogdában sínylődő Miheil Szaakasvilihoz kötődő Egyesült Nemzeti Mozgalom (ENM) nem fogadja el a választások eredményeit, amelyeket a Grúz Álom nevezetű hatalompárt egészen biztosan elcsalt, ezért újabb utcai megmozdulásokat szerveznek, amelyet addig abba sem hagynak, amíg nem érik el céljaikat. "Nem akarunk olyan országban élni, mint Alekszandr Lukasenko Fehéroroszországa" – mondta. Meliát az esetről készült videók tanúsága szerint ököllel inzultálta a merénylő, ez a masszív testalkatú politikusnak meg sem kottyant, de a támadót, akit nem neveztek meg, természetesen őrizetbe vették. Az ENM vezéralakja egyébként nem tévedett, amikor azt feltételezte, hogy nem nekik fognak kedvezni a hivatalos eredmények.Grúziában ezúttal nem parlamenti, hanem önkormányzati választásokat tartottak, amelynek azonban speciális jelentőségük volt. A legutóbbi parlamenti választás alkalmából ugyanis – még 2020-ban – patthelyzet állt elő, a kormányzó Grúziai Álom győzni tudott, többséget azonban nem szerzett. Ekkor szokás szerint emóciókat nem nélkülöző hosszas viták után az a megállapodás született nemzetközi közvetítéssel, hogy az idei önkormányzati választásokat egyfajta referendumnak tekintik: ha a Grúziai Álom nem ér el legalább 43 százalékot, akkor időközi parlamenti választásokat írnak ki. A megállapodásból a hatalompárt néhány héttel ezelőtt kihátrált ugyan, de az ellenzék nem, és ezt újabb és újabb akciók sorozatával nyomatékosította.Minek ment oda?Október hónapban a nemzetközi és a magyar sajtóban egyre gyakrabban bukkant fel ismét Miheil Szaakasvili neve. Az egykori grúz elnök, aki 2003-ban 37 évesen sikerre vitte a rózsás forradalmat – ez volt az első hasonló a posztszovjet térségben a 2000-es években, belőle építkezett nem sokkal később az első kijevi Majdan –, majd egy szűk évtizeden át hatalmon maradt, október 1-jén illegálisan visszatért hazájába. Hogy pontosan hogyan, a mai napig nem tudni – tejesautó, teherkomp, szénás szekér is szerepel a verziók között –, mindenesetre nem titkolta, hogy ott van, hamarjában videót tett közzé arról, ahogy a Fekete-tengeri nagyváros, Batumi utcáin sétál. Gyakorlatilag felkínálkozott a hatóságoknak, akik röviddel később le is kapcsolták, és Rusztavi városának fogdájába szállították. Szaakasvili ott nyomban éhségsztrájkba kezdett, ezt azóta sem hagyta abba, emellett harcias üzenetekkel bombázza híveit, valamint Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes foglyának nevezi magát. Az említett hírek azóta főleg arról szólnak, hogy milyen állapotban van, elfogadja-e a gyógyszeres kezelést, hány liter limonádét iszik naponta, és hogy börtön- vagy civil kórházban fogják-e kezelni, amint itt lesz az ideje. Olyan információk is napvilágot láttak már, hogy kétszer újra kellett őt éleszteni, valamint vérátömlesztést kapott.Miheil Szaakasvili tudta, hogy őrizetbe fogják venni, hiszen 2013-as bukását követően több büntetőeljárást indítottak ellene, amelyek egy részében bűnösnek találták, és távollétében letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Eddig összesen 6 évet raktak össze, de néhány eljárás még folyamatban van, illetve új elemként került képbe az illegális határátlépés. Az egykori elnök az ellene felhozott vádakat magától értetődően politikai indíttatásúaknak tartja, de ez most nem sokat változtat a helyzetén.Érkezésének időpontját nem véletlenszerűen választotta meg, abban bízott, hogy felbukkanása és megmondásai megmozgatják az ellenzéki érzelmű választókat, ami hasznos lehet az ENM-nek a szóban forgó önkormányzati választások október 2-ai első fordulójában. Ez csupán részben jött be, minthogy a hivatalos adatok szerint a Grúziai Álom 47 százalékot ért el, többet a megállapodásban szereplő 43-nál, az ENM mintegy 17 százalékkal maradt le tőle. Másfelől viszont a legnagyobb városokban sehol sem dőlt el a polgármester-választás az első fordulóban, a második kört pedig október 30-ára írták ki, így a tét továbbra is tét maradt. Az elmúlt hetekben az ellenzék ennek okán több alkalommal és több helyszínen tüntetett – a tematika központi elemének Szaakasvili szabadon bocsátása számított –, csakhogy kritikus tömeg nem vett részt az eseményeken. Október közepén ugyan egy alkalommal kb. 50 ezren összejöttek Tbilisziben, de válaszképpen a Grúziai Álom is szépen meg tudta mozgatni híveit a fővárosban.A második fordulót ezek után szombaton egy város kivételével mindenhol hozta a Grúziai Álom. Tbilisziben az AC Milan egykori futballsztárja, Kaha Kaladze 55,6 százalékkal ismételt, a fejbe vágott Nika Melia a maga 44,6 százalékával vereséget szenvedett. A hatalompárt elvitte Batumit, Kutaiszit és az összes többi fontos települést, számításaik szerint 55 százalékot átlagolva. Iraklij Kobahidze pártelnök kijelentette: előrehozott választás nem lesz, a soron következő parlamenti voksolást menetrend szerint 2024-ben redezik meg.Mi jöhet most?Az ENM-nek vasárnap este mindössze néhány ezer embert sikerült utcára vinnie Tbilisziben. "Nem hátrálunk meg, köszönjük mindenkinek, hogy itt van – mondta Melia az egybegyűlteknek. – Köszönünk mindent annak az embernek is, aki feláldozta magát, és a magánzárkájában éhezik." A politikus bejelentette: november 7-ére újabb demonstrációt szerveznek.Az eddigi jelek szerint tehát Szaakasvili és az ENM helyzetértékelése téves volt, győzelemre a szavazófülkékben és a közterületeken sem voltak képesek. Nem mellesleg: a Nyugat érdeklődését sem bírták felébreszteni, amiben számos más ok mellett annak is lehet némi szerepe, hogy John McCain amerikai szenátor, a grúz exelnök egykori fontos mentora már nem állhat mögötte. Az újabb fordulatot tehát annak ellenére sem sikerül egyelőre elérni, hogy a Bidzina Ivanisvili által alapított Grúziai Álom az elmúlt szűk évtized során alaposan meggyengült. Az oroszországi ügyletekből meggazdagodott milliárdos – róla a napokban írtunk a politikához közvetlenül nem kötődő témában – pártja volt az első Grúziában, amely demokratikus úton nyert 2012-ben, a renoméja és az elismertsége azonban megkopott azóta. A kaukázusi országban meghaladhatatlan szokássá vált a Szovjetunió felbomlása óta eltelt évtizedekben, hogy minden karizmatikus politikust és politikai erőt diktatórikus módszerekkel vádolnak, lévén, hogy a valóságban is ilyenekhez nyúlnak esetenként. Az is tény ugyanakkor, hogy a regnálása végére hasonló pozícióba sodródó Szaakasvili – aki a Nyugatnak imponáló reformok sorát hajtotta végre – békés körülmények között adta át a hatalmat vereségét követően, lényegében ő volt az első, aki így tett Grúziában.Az egykori elnök ezzel együtt a későbbiekben keményen leamortizálta magát. Ezt mindenekelőtt az Ukrajnában bemutatott politikai ámok- vagy vesszőfutásának köszönhette. Habár nem kizárt, hogy a mindent elborító ukrajnai korrupcióval szemben – illetve Petro Porosenko akkori elnök ellen – vívott harcai során sokszor lehetett igaza, az események fordulatai a végére egy gyatra forgatókönyvből készült politikai tragikomédiára emlékeztettek, Szaakasvili pedig kikerült a valóban komolyan vehető politikusok köréből.Hogy most mi lesz a sorsa, egyelőre megjósolhatatlan. Miután a forradalom lángja érdeklődés hiányában kihunyni látszik, szabadon engedni rövid időn belül aligha fogják őt. A grúziai társadalom ugyanakkor nyilvánvalóan kettészakadt – ami a szombati eredmények százalékos arányából is látszik –, így a helyzet képlékeny maradhat. Hogy hat évet nem fog ülni Szaakasvili, abban szinte mindenki egyetért, szabadulásának legkésőbbi időpontját a 2024-es választások utánra teszik. Igaz, ehhez előbb abba kellene hagynia az éhségsztrájkot. Ha nem tenné, és belehalna, az akár valóban beláthatatlan eredményt hozó áldozathozatalnak is minősülhetne.