A boszniai szerbek vezetője azzal fenyegetőzik, hogy kilépteti az ország felét az államszövetségből. Koszovó és Szerbia határának mindkét oldalán katonákat vontak össze szeptember végén. Bulgária megerősítette a vétóját, nem engedi az EU és Észak-Macedónia között a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Idén ősszel több aggasztó fejlemény is arra intett, hogy a balkáni béke törékeny, a 90-es évek végén kialakított határok nem biztos, hogy fenntarthatók. A NATO és az EU, Oroszország és KÍna is erősen érdeklődik a térség iránt. Volt néhány fordulat ezen az őszön a Nyugat-Balkánon, amelyek nyomán borzongva találgatták az európai lapok, hogy a 90-es évek háborús eseményei vajon megismétlődhetnek-e. Egyelőre csak hangzatos nyilatkozatok és demonstratív felvonulások történtek, de pont ez az a régiója Európának, ahol a tapasztalatok szerint nem kell nagyon sok, hogy valódi konfliktus robbanjon ki. A térség komolyabb szakértői ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a mostani villongások inkább taktikai játszmák, és nem igazi háború előkészítése a főszereplők célja, de azért mindig azt is hozzáteszik, hogy az ellenségeskedés hosszabb távon veszélyes lehet, mert az indulatok gerjesztése mindig növeli az eszkaláció kockázatát.Bosznia-Hercegovina szerb fele kilépéssel fenyegetAz egyik legnagyobb figyelmet keltő balhé ezen az őszön Bosznia-Hercegovina szerb részének vezetője, Milorad Dodik fenyegetőzéséhez kötődik. Dodik bejelentette, hogy novembertől fokozatosan kivezeti az ország szerb részét a világ talán legbonyolultabb struktúrájú államszövetségéből. Azt ígérte, hogy az államalakulat szerb parlamentje novembertől olyan törvényeket hoz, amelyek alapján a bosznia-hercegovinai adóhatóság, ügyészség és más fontos közös intézmények nem működhetnek a szerbek lakta vidéken, és ezek szerb hivatalnokai leteszik a munkát. Továbbá hozzátette, hogy a szerbek kiszállnak a közös hadseregből, és saját fegyveres erőt állítanak fel. Illetve azt is kilátásba helyezte, hogy érvénytelenítik az összes olyan jogszabályt, amelyet az ország irányítását ellenőrző ENSZ-főképviselők hoztak. Ezekkel a lépésekkel a boszniai szerbek lényegében felmondanák a daytoni békét, ami egyrészt lezárta a jugoszláv polgárháború első szakaszát, másrészt megalkotta a mostani Bosznia-Hercegovinát. Dodik célja, hogy az ország területének körülbelül 49 százalékát alkotó, 1,2 milliós Szerb Köztársaságot kivezesse a horvátokkal és bosnyákokkal közös államszövetségéből, és Banja Luka központtal önálló államot kiálthasson ki. Hasonlókkal fenyegetőzött korábban is, de a végén általában sokkal kevesebb valósult meg az ambíciókból, mint amit megígért. Néhány napja találkozott Belgrádban Alekszander Vucic szerb elnökkel, aki a hivatalos közleményei szerint visszafogottságra intette, és ez akár azt is jelentheti, hogy Dodik most sem szakítja szét Bosznia-Hercegovinát. Az egész játszmának fontos része lehet, hogy a szerb kormány támogatásával kitör egy balhé (mindjárt láthatjuk, hogy Koszovóban is volt balhé), amit aztán a szerb elnök nagyvonalúan megold, és ezzel jelzi a világ felé, hogy ő a balkáni stabilizáció záloga.A stabilizáció azért messze van még Bosznia-Hercegovinában, hiszen Dodik még nem vonta vissza az elszakadást előkészítő törvénytervezeteket. Az ország másik felét alkotó horvát-bosnyák föderáció diplomatái pedig azzal ijesztgetik a nyugat-európaiakat, hogy az ország szerb felének határán a szerbiai rendőrség bázisain hatalmas fegyverraktárakat alakítottak ki az utóbbi időben. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Dodik fő külföldi szövetségesének számító orosz kormány néhány lépéssel rásegített a szerb elszakadási küzdelemre. Novemberben lejár az európai békefenntartók ENSZ által kijelölt mandátuma, jelenleg EUFOR néven 19 ország 600 katonája szolgál Bosznia-Hercegovinában. Évek óta nem csinálnak semmit, mert nem kellett éles konfliktusba beavatkozniuk, de jelenlétük fontos figyelmeztetés, hogy mindenki viselkedjen óvatosan. Vannak arra utaló nyilatkozatok, hogy Oroszország esetleg megvétózza a nemzetközi katonai misszió mandátumának meghosszabbítását, segítve Dodik szakadár politikáját, vagy legalább a vétó lebegtetésével megpróbálnak a boszniai szerbeknek kialkudni valamit. Az orosz kavarás lehetősége azért is ragadta meg sokak fantáziáját, mert Christian Schmidt pozíciója részben a Kreml miatt vitatott, mind a mai napig. Christian Schmidt német politikus, Merkel kormányaiban volt már földművelésügyi miniszter és államtitkár a hadügyminisztérumban, és augusztusban ő vette át az ENSZ-főképviselő pozícióját Bosznia-Hercegovinában. Az ENSZ-főképviselő egyszerre hasonlít egy alkotmánybíróságra (bár ilyenből van sajátja is Bosznia-Hercegovinának), és egy külföldről odaküldött helytartóra, aki ellenőrzi, hogy betartják-e a daytoni békét. Schmidt nyári kinevezését Dodik (illetve az általa vezetett boszniai szerb államalakulat) egyelőre nem ismeri el, arra hivatkozva, hogy beiktatásáról nem szavazott az ENSZ Biztonsági Tanácsa – Dodik ebben a tekintetben az orosz kormány álláspontját osztja, vagyis az új főképviselő legitimációját a moszkvai álláspont alapján vitatja. A főképviselő egyébként mindig európai, a helyettese pedig amerikai. A bosnyák-kérdés novemberben várhatóan az ENSZ BT elé kerül, és akkor látszik majd, hogy az orosz kormány valóban fel akarja-e rúgni az 1995 óta érvényes rendszert.Mely rendszer korántsem tökéletes, viszont fenntartja a békét. Bosznia-Hercegovina lényegében két nagyobb és egy egészen apró (a bosnyák-horvát és szerb rész közé ékelődő) szövetségi területből áll, de még ezeken belül is 10 kantonból, amelyeknek elég nagy autonómiájuk van, és az államot három társelnök (meg az ENSZ-főképviselő) vezeti. Annyira sok hivatal van, hogy az értelmiség jelentős részét e kiterjedt államigazgatás foglalkoztatja, leginkább nyugati támogatásokból - és ez elég fontos oka annak, hogy az ország még egyben van. Amikor Dodikot arról kérdezik, hogy a szerbek kiválásával honnan lesz az új államának pénze, akkor azt szokta mondani, hogy a kínaiak és az oroszok boldogan adnak majd, és még politikai feltételeket sem szabnak, mint az EU-s intézmények.A boszniai szerbek felé az EU-n belül fontos közvetítő Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki azon kevés európai politikus közé tartozik, aki rendszeresen találkozik Dodikkal. A magyar kormány orosz- és szerb orientációja egyrészt alkalmassá teszi a közvetítői szerepre, ugyanakkor Brüsszelben rendre felmerülnek aggodalmak, hogy a magyar kormányfő valóban az EU álláspontját képviseli-e a megbeszéléseken.A koszovói rendszámháborúA boszniaiak mellett egy másik kisebbségbe került szerb csoport, a koszovóiak körül is gerjedt a feszültség ezen az őszön. A baj azzal kezdődött, hogy Koszovóban törvény született a szerb rendszámok el nem ismeréséről. Az új intézkedés alapján, ha egy szerb rendszámú jármű belép az országba, akkor le kell adnia a rendszámát a határon, kap egy ideiglenes koszovóit, amit kilépéskor visszacserélhet, és mindezért kb. 5 euró kezelési költséget is felszámítanak. Az éppen önkormányzati választásokra készülő koszovói vezetők szerint a lépésük csak válasz arra, amit Szerbia mindig is csinált. Szerbia ugyanis nem ismeri el Koszovót önálló államként, ezért a rendszámait sem ismeri el, úgyhogy ők már régóta lecseréltetik a Koszovó felől érkező autók rendszámait. A koszovói intézkedés azért nem volt teljesen arányos válasz, mert a Koszovó északi részén élő szerbek közül sokan szerb rendszámú autóval közlekednek, többek között azért is, hogy az anyaországba átjárva ne kelljen variálniuk a rendszámaikkal. Az új intézkedés nyomán megnyílt a koszovói hatóságok előtt a lehetőség, hogy elkobozzák az autóikat az idegen rendszámok miatt. A koszovói szerb vezetők biztosak voltak benne, hogy a rövid átmeneti időszakban a koszovói hatóságok nem fogják kiadni az autósoknak az új rendszámaikat, még ha igenyélnék is. Úgyhogy a rendszámos szabály életbe lépésekor a koszovói szerbek egy közeli bányából hatalmas munkagépeket és teherautókat vittek a határ közelében lévő csomópontokra, ezzel megbénítva a forgalmat Szerbia és Koszovó között. A két ország között éppen csak kezdett helyreállni a kereskedelmi kapcsolat, hiszen csak tavaly tavasszal csökkentette a koszovói parlament a szerb termékekre kivetett 100 százalékos büntetővámot. A határmenti blokád nyomán a koszovói haderő egy különleges egységét vezényelték a környékre; a szerb légierő két gépe föl-alá kezdett repkedni a határ mentén, alacsonyan és hangosan; készültségbe helyezték a szerb hadsereget; Vucic elnök az orosz nagykövettel együtt meglátogatott egy határmenti laktanyát – azaz minden adott volt, hogy a nyugati sajtó kongassa a vészharangot. Néhány napig kicsit kongatta is. A koszovói békefenntartásra hivatott KFOR is mozgósított, ellenőrzőpontokat állított fel Koszovó északi részén, hogy szétválassza a helyi hadsereget a szerbektől. A 3760 fős KFOR alakulat parancsnokságát éppen a balhé lecsengésének napjaiban vette át Kajári Ferenc vezérőrnagy, aki a Válasz Online-nak kinevezése alkalmából arról beszélt, hogy ha nincs a KFOR, akkor könnyen erőszakba torkolhatott volna a rendszámokkal kezdődött balhé.A koszovói határmenti összefeszülést nemzetközi közvetítéssel sikerült enyhíteni, a koszovói hatóságok egyelőre nem kobozták el az országban élők szerbek autóit, az útblokádokat pedig megszüntették. De hogy ne nyugodhasson meg senki, október közepén a koszovói rendőrség szerb nemzetiségű csempészekre csapott le a határ mentén. A demonstratív intézkedésekre tüntetésekkel válaszoltak a helyiek, amelyeket erőszakosan oszlattak, legalább 11 tüntető megsebesült, többeket letartóztattak. Vucic szerb elnök ezután vészjóslóan bejelentette, hogy ha a nyugatiak nem tudják megfékezni a koszovói hatóságokat, akkor majd a szerb állam megvédi a honfitársait. Úgy tűnt, hogy megint elszabadulnak az indulatok, de szerencsére sikerült visszafogni az erőszakot. Bulgária fúrja a macedónokatAz egész térség stablizilásában fontos tényező a legtöbb elemzés szerint, hogy a régió országait az EU versenyezteti a belépés lehetőségének óvatos felvillantásával. Ugyan a legtöbb jel szerint Horvátország felvétele óta (2013) megakadt a bővítés, de legalább előcsatlakozási pénzekre és vízumkönnyítésekre számíthatnak a nyugat-balkáni országok. A haladást ebben az ügyben leginkább Bulgária akadályozza mostanában, amely már több mint egy éve vétózza az EU-ban a csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdését Észak-Macedóniával. Bulgária azt akarja kicsikarni a szomszédjától, hogy hivatalosan ismerje el, hogy a macedón nyelv a bolgár egyik dialektusa. A bolgár kormány szerint ezt a macedón tankönyvekbe is bele kellene írni. A macedónok ezt a követelést visszautasítják. Valószínűleg épp elég volt nekik, hogy Görögország követelésére átnevezzék Macedóniáról az országukat Észak-Macedóniává, csakhogy beléphessenek a NATO-ba - abban az esetben a görög kormány vétózta meg a csatlakozást a névváltoztatásig. A macedón-bolgár vetélkedésnek ugyan nincs háborús hangulata, de olyan értelemben veszélyesnek tűnik, hogy későbbi esetleges bolgár területi igényeket készíthet elő, ha a macedónok nyelvét (és így közvetve etnikai eredetüket is) bolgárnak tekintik. Ez a probléma főleg akkor jöhet elő, ha a nagyalbán törekvések lendületet kapnak.Koszovó lakosságának nagy része (az északi szerb vidéket leszámítva) albán, ahogy Észak-Macedónia lakosainak közel harmada is. Ha az albán lakta területek Albánia vezetésével egyesülnének – ezesetben Koszovó északi része Szerbiához csatlakozhatna – akkor Macedónia maradék szláv nyelvű részére a bolgárok jelentkezhetnének be a várakozások szerint. Mindez egyelőre csak fantáziálás, és a nagyhatalmak igyekeznek az ilyen tervektől óva inteni a helyi politikusokat, de ettől még nem biztos, hogy örökké fenntarthatók lesznek a 90-es évek végén kitalált államalakulatok errefelé.Nagyhatalmak vetélkednek a befolyásértBár a térség legfontosabb kereskedelmi partnere az EU, és sok kedvezményes hitel és támogatás is érkezik onnan, Törökország is igen aktív a muzulmán lakosú vidékeken; Oroszország a szerbek lakta területeken erősíti hagyományos befolyását; míg Kína nagy építkezéseket finanszíroz, komoly adósságokba verve a helyi kormányokat. Sok szereplő vetélkedik tehát a befolyásért errefelé, bár a térség inkább földrajzi helyzete miatt izgalmas számukra, egymás sakkban tartására, és nem igazán azért, mert akár nyersanyagban, vagy más gazdasági potenciálban nagyon nagy ígéretet rejtene magában. Az biztos, hogy a NATO lépett a legnagyobbat előre eddig ebben a versenyben, hiszen Albánia 2009-es, Montenegro 2017-es és Észak-Macedónia 2020-as csatlakozásával jelentősen bővítette felvonulási területeit. A balkáni békének egyes megfigyelők szerint fontos záloga még, hogy a népesség elég gyorsan csökken. Túl a születések alacsony számán, nagyon sokan költöznek Nyugat-Európába és Észak-Amerikába innen, az elmúlt két évtizedben 7,3 százalékkal csökkent a térség lélekszáma. 2008 és 2019 között Bosznia-Hercegovina népessége 3,84-ról 3,5 millióra, Koszovóé 2,15-ről 1,79 millióra, Szerbiáé 7,36-ról 6,96 millióra zsugorodott. Minimális mértékben csak Montenegró és Észak-Macedónia lélekszáma növekedett az elmúlt évtizedben. Az elemzések szerint a népesség elöregedése nem kedvez a háborús hangulat kialakításának.