A G7 közölt hosszabb cikket arról, hogy mennyire keveset keresnek a teljes állásban foglalkoztatott tanársegédek és adjunktusok a magyar egyetemeken. A lapnak nyilatkozott egy harmincas évei elején járó tanársegéd, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozik, jelenleg nettó 155 ezer forintért. Abban bízik, hogy jövőre kinevezhetik adjunktusnak, ekkor fizetése nettó 185 ezer forint lehet. Viszont azon a szinten akár 10-15 évig is megragadhat valaki, ezen a ponton ugyanis látványosan le tud lassulni az akadémiai karrier előrehaladása. A férfi inkább szenvedélyeként tekint az egyetemi munkájára, semmint karrierként, és sok kollégájához hasonlóan van másodállása is, ami anyagi szempontból a fő állása. „Tulajdonképpen luxus, hogy egyetemi oktatóként dolgozhatok. A lakásomat a szüleimtől kaptam, nem fizetek lakáshitelt. Csak azért engedhetem meg magamnak, hogy ilyen iszonyatosan keveset keressek, mert privilegizált helyzetben vagyok. Persze kérdés, meddig tudok így egyensúlyozni a két munka között.” – mondja erről a lapnak. A cikkben megszólalt egy vidéki egyetem tanszékvezető adjunktusa is, aki 204 ezer forintot visz haza. Ebből 20 ezer forint a tanszékvezetésért jár, de ez el is megy az ingázásra. Ő folyamatosan keres jobban fizető munkákat, menne akár külföldre is. Az alacsony bérek mellé ugyanis kifejezetten sok feladat vár rá: hetente 18-20 45 perces órát kell megtartania, és publikációs kötelezettségei is vannak. Mivel rendkívül nehéz oktatókat szerezni, akik ott vannak, azokat túlterhelik. Ha majd 5-6 év múlva docens lehet, akkor a jelenlegi bértábla alapján nettó 260 ezer forintot is kaphat majd. Tavaly Facebookon sok megosztást kapott egy adjunktus posztja, melyben arról írt, hogy kevesebbet keres, mint a Lidl raktárosa. Akkor többen is írtak arról, hogy mennyire keveset visznek haza hasonló munkáért. Mint a G7 írja, idén arányosan nézve még rosszabb lett a helyzet, hiszen a lapnak nyilatkozó férfi diplomával, nyelvvizsgával rendelkező, hároméves doktori képzéssel a háta mögött bruttó 220 ezer forintos kezdőfizetéssel indíthatott, míg az idei szakmunkás minimálbér bruttó 219 ezer forint. A lap cikke bemutatja, hogy a folyamatosan emelkedő garantált bérminimum és havi bruttó átlagkereset mellett hogyan értéktelenedett el fokozatosan az egyetemi oktatók alapjuttatása: míg 2008-ban a garantált bérminimum durván a fele volt a tanársegédi alapbérnek, az idei évre megszűnt a különbség. A magyar tanársegédi és adjunktusi bérek nemzetközi összevetésben is kirívóan alacsonyak, és korábbi évek tanulmányai is megmutatták, hogy Magyarország 2014 óta nagy mértékben csökkentette a felsőoktatásra szánt forrásokat. Idén, a modellváltásnak nevezett átalakítás során 15 százalékos béremelést hajtott végre a kormány, ezt több egyetemen csak év végén kezdik el átvezetni a bérekre, de a G7 cikke szerint a tanársegédi alapjuttatás az emeléssel is a garantált bérminimum közelébe fog maradni. A 2022 elejére beígért következő, 15 százalékos újabb emelés pedig majd nem jár mindenkinek, az intézmények maguk dönthetnek majd arról, hogy ki kapjon belőle, az alapítványok alá kiszervezett egyetemeken pedig a teljesítményértékelési rendszer alapján történhet majd a források elosztása. Az alacsony bérekkel kapcsolatos kritikákra az Emmi és az ITM korábban azzal reagált, hogy a bértáblás összegek csak a minimumot jelentik, és az oktatók többek között a hazai és EU-s pályázatok miatt ennél többet keresnek. Ugyanakkor a G7-nek nyilatkozott Dráviczki Sándor, a Nyíregyházi Egyetem oktatója és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) elnöke, aki elmondta, hogy az informatikai vagy műszaki területen ez így van, de például a bölcsészkarokon és a pedagógusképzésben szűkösek a pályázati lehetőségek.