Miután nemrég sikerült egy génmódosított disznó veséjét egy emberi testhez csatolva működésre bírni, egyre inkább úgy néz ki, hogy ezzel a tudományos áttöréssel rengeteg vesebeteg ember életét lehetne megmenteni. Amellett azonban, hogy hány halálesetet előzhet meg így a tudomány, az a kérdés is felmerül, hogy emiatt hány állatnak kell majd meghalnia. Utóbbit taglalja a Vox cikke: hogy milyen erkölcsi súlya van annak, ha intelligens állatokat szaporítunk, majd ölünk meg a szerveikért. Robert Montgomery, az NYU Langone Medical Center transzplantációs intézetét vezető sebész szeptember 25-én végezte el a mérföldkőnek számító műtétet, ami nem volt a szó szoros értelmében szervátültetés, már csak azért sem, mert a műtétet egy halotton végezték el. A család beleegyezésével tartották életben egy lélegeztetőgép segítségével még 54 órán keresztül, hogy megfigyelhessék, ezen idő alatt hogyan működik a testhez kapcsolt disznóvese.Bár viszonylag rövid idejük volt megfigyelni a szerv működését, az nagyjából olyan jól működött, mint egy normál veseátültetés során egy emberi vese. Montgomery a műtétet követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy a lábhoz rögzített vese „perceken belül elkezdett működni és nagy mennyiségű vizeletet termelni”, vagyis pont úgy funkcionált, ahogy kell. Az is kiderült, hogy az átültetés után az alany vérében mért kreatinin, vagyis az izmok által termelt és a vese által kiszűrt bomlási termékének szintje is normális volt. Montgomery szerint egy-két éven belül már rendszeresen végezhetnek sertésvese-átültetéseket emberekbe. Úgy fogalmazott, hogy a sertésvesére úgy is tekinthetünk, mint a szél- és napenergiára, ami „fenntartható és korlátlan”.Több tízezer sertés élete, több tízezer ember életéért cserébeAz, hogy egy sertésvese teljes értékű szervként működhet átültetés után egy emberi testben, hatalmas változást jelenthet minden vesebeteg számára. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint világszerte 5-10 millió ember szenved olyan súlyos veseelégtelenségben, hogy dialízisre vagy transzplantációra van szüksége. A Vox cikke szerint csak az Egyesült Államokban évente 43 ezer ember hal meg amiatt, mert nem kapott új vesét, ez a szám viszont nulla is lehet a sertésveséknek köszönhetően.Ez azonban azt is jelenti, hogy évi több tízezer sertést kell majd leölni azért, hogy használhassák a veséjét. Igaz, összességében csak fele annyi sertést, ahány ember életét megmenthetik ezzel, mivel egy disznónak is két veséje van, az embernek pedig bőven elég egy vese is. Miután Amerikában évente körülbelül 60 ezer beteg vár veseátültetésre, évente körülbelül 30 ezer disznót kell elaltatni. Igaz, ez a szám szinte semmi ahhoz képest, hogy csak az Egyesült Államokban 2020-ban több mint 130 millió disznót öltek le a húsáért.Az, hogy más állatok szerveit ültessék át emberbe, közel sem új ötlet: xenotranszplantációt már évtizedekkel korábban is alkalmaztak, igaz inkább kevesebb, mint több sikerrel. A hatvanas években csimpánz szerveket ültettek át emberekbe: egy kivételével mind a tizenhárom műtét sikertelen volt, fertőzés lépett fel, vagy kilökődtek a szervek. Mindössze egy páciens élte túl a beavatkozást, de kilenc hónappal a műtét után ő is meghalt. 1984-ben aztán egy másik majom szervével is kísérleteztek: egy haldokló csecsemőbe ültettek be egy páviánszívet, de azt kilökte a gyerek szervezete és nem sokkal később meghalt.A probléma a legtöbb esetben a kilökődés volt, a szervezet idegen testként értelmezte az új szervet és gyakorlatilag megtámadta azt. Sok esetben ez még akkor is előfordulhat, ha ember és ember között történik meg a transzplantáció. Igaz, utóbbi már kevésbé jelent problémát, amióta léteznek a kilökődést csökkentő immunszupresszív gyógyszerek.Egy vese/két veseAz NYU csapatának módszerében az igazi újdonság az volt, hogy nem egy szimpla sertés veséjét, hanem egy genetikailag módosított sertés veséjét használták fel. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) 2020 decemberében hagyta jóvá a genetikailag módosított sertés előállítását, amelyeket anRevivicor, a United Therapeutics biotechnológiai cég leányvállalata később transzplantációs forrásként használna. A génmódosított sertés annyiban különbözik a szimpla sertéstől, hogy előbbinél a génmódosítás megakadályozza egy olyan biomolekula termelődését, ami a szervkilölődést okozza. Az Egyesült Államokban a legtöbbször elhunyt donortól származó vesét ültetnek át, 2020-ban 17 583 ilyen műtétet végeztek el. A transzplantációra sorban állók életét nyilván megkönnyítené, ha élő emberek adnák oda nekik az egyik veséjüket, mivel mindenkinek kettő van belőle, de egy is elég. A Vox szerint az Egyesült Államokban a népesség mindössze 0,014 százalékának kellene odaadnia a veséjét ahhoz, hogy megszűnjön a várólista, vagyis elviekben az önkéntesekkel kiküszöbölhető lenne nemcsak azok halála, akik nem kaptak új vesét, de a transzplantáció miatt tenyésztett állatok halála is. A gyakorlatban azonban borzasztóan kevesen adományozzák oda a veséjüket: 2020-ban összesen 5234 élődonoros veseátültetést végeztek az Egyesült Államokban, miközben több mint százezren állnak sorba új veséért. A világon mindössze egyetlen országban tudják az összes veseátültetést élődonortól származó vesével megoldani: Iránban, ahol a donorok ezért pénzt kapnak.Nemcsak az Egyesült Államokban, Magyarországon sem lehet pénzt fizetni a donornak. Ha valaki nem rokonként adományoz vesét, egy etikai bizottságnak is engedélyeznie kell a szervadományozást, és a donornak nyilatkoznia kell, hogy „az adományozás minden kényszertől, fenyegetéstől, és megtévesztéstől mentesen, ellenérték nélkül történt”.A Semmelweis Egyetem tájékoztatója szerint az élődonoros veseátültetés során a halálozási arány kevesebb, mint 0,03 százalék, 1999 és 2002. között több mint 15 ezer élődonoros műtétet végeztek az Egyesült Államokban, ezek közül pedig kettő végződött halállal.Mivel Iránon kívül más országokban nem bevett szokás fizetni a veséért, önként pedig kevesen döntenek úgy, hogy megválnak az egyik szervüktől, így egyetlen használható opcióként marad a sertésvese, vagyis az, hogy egy disznó leölésével két ember életét is meg lehet menteni.Állatjóléti kérdések A New Yorki Egyetemen a műtétet végrehajtó Montgomery is egyetértett abban, hogy a veséjükért tenyésztett disznók leölése valóban fontos állatjóléti kérdéseket vet fel. Például hogy humánusabb-e elaltatni a sertést és eltávolítani mindkét veséjét két átültetéshez, ezzel azonnal megmentve két ember életét, mint megtartani az egyik veséjét és csak az egyik veséjét eltávolítani, hogy tovább élhessen, miközben ott van a műtét után egy fájdalommal és fertőzésveszéllyel járó időszak, amíg felépül az állat, amiről valakinek továbbra is gondoskodni kellene.Utóbbi kérdés persze csak a vese esetén vetődik fel, de a génmódosított sertések más szerveit is hasonlóan lehetne használni, így a szívét, tüdejét vagy hasnyálmirigyét. Ezekben az esetekben mindenképpen le kellene ölni az állatot.Még Peter Singer, etikai és politikai filozófus, az állatjogvédő mozgalom egyik elindítója is azt mondta a Voxnak, hogy ha „óvatosan is”, de támogatja ezt a módszert.„Nem ragaszkodnék ahhoz, hogy a sertés túlélje a műtétet, mert az azt jelentené, hogy kétszer annyi állatra lenne szükség. Viszont szeretném, ha az eljárásba bevont összes állatot – beleértve azokat is, amelyeket a kutatási szakaszban használnak – olyan körülmények között tartanák, amely nemcsak a fizikai, de a pszichológiai és szociális szükségleteiknek is megfelelnek, tehát nem üzemi körülmények között” – mondta Singer, aki szerint ez „minimális ellenszolgáltatásnak tűnik azért cserébe, amit a sertés ebben az esetben az embereknek ad”.A Vox egyébként megkérdezte a Revivicort, hogy milyen körülmények közt tartják a transzplantációs célokra tenyésztett génmódosított sertéseket, de a cég nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre.Christine Korsgaard, a Harvard filozófiaprofesszora a Voxnak azt mondta, elszomorítja, hogy az emberek nem hajlandóak egymásnak vesét adományozni, és emiatt azt inkább egy másik fajtól veszik el. „A nők nem azért léteznek, hogy a férfiaknak teremtsenek otthont, a színesbőrűek nem azért léteznek, hogy olcsó munkaerőt biztosítsanak a fehéreknek, az állatok pedig nem azért léteznek, hogy élelmet, munkaerőt és szerveket biztosítsanak az embereknek”. Ő inkább támogatná, hogy pénzt kaphassanak azok, akik felajánlják egy veséjüket transzplantációra, mert ebben az esetben „egyetlen embernek és egyetlen sertésnek sem kellene meghalnia”.(Nagy kép: FRISO GENTSCH/dpa Picture-Alliance via AFP)