Recep Tayyip Erdogan török elnök érdekes emberkísérletbe kezdett országának több mint 84 millió lakosán. Megpróbálja teljesen kézi vezérlés alá venni az alapvetően piaci alapon működő gazdaságot; aztán a keletkezett gazdasági zavarok politikai következményeit próbálja kimozogni valahogy. Az elnök a fejébe vette, hogy a török gazdaság számára a legrosszabb, ami történhet, ha a jegybank megemeli az alapkamatot. Sokkal nagyobb, mint az elszabaduló infláció, a török líra történelmi zuhanása. Erdogan annyira hisz ebben a víziójában, hogy a jegybank több alelnökét és a pénzügyminiszterét is menesztette, a törökök millióit egyre jobban szorongató gazdasági nehézségekért pedig eredeti módon az országra támadó külföldi erőket teszi felelőssé.Árak föl, líra leMár a koronavírus harmadik hulláma alatt, a nyári kilábalás előtt közgazdászok szerte a világon figyelmeztettek mindenkit, hogy amikor újra beindul a gazdaság, a gyors növekedéssel várhatóan eléggé megugrik az infláció is. Ennek részben maga a válság az oka, pontosabban a kormányok és jegybankok erre adott reakciója, amelyek soha nem látott mértékben öntötték a pénzt a gazdaságba, hogy csillapítsák a válság hatásait. Részben pedig az, hogy ahogy a hosszú leállás és üresjárat után világszerte felpörgött a gazdaság, a hirtelen nagy kereslet miatt számos termék ára megemelkedett. Ráadásul az újraindulás közben megakadt termelési láncok miatt számos alapanyagból hiány alakult ki világszerte, szűkítve a kínálatot és emelve az árat. Az infláció meg is jött világszerte, az Egyesült Államokban 6,2, az Európai Unióban 4,9, Magyarországon 6,5 százalékkal nőttek 2021 őszén a fogyasztói árak éves alapon. Már ezek is magas számok, ekkora áremelkedést bőven megéreznek a fogyasztók, nem véletlen, hogy a legtöbb országban be is avatkozott a helyi jegybank, és kamatot emelt. Törökországban viszont nem 5-6, hanem 20 százalékos az infláció.Mármint a hivatalos adatok szerint, amelyek hitelességét kormánykritikus török közgazdászok kétségbe vonják. A független Inflation Research Group szerint inkább 50 százalék körül járhat a fogyasztói árindex emelkedése. Az inflációt az is hajtja, hogy az elmúlt hónapokban kevés valuta vesztett annyit az értékéből, mint a török líra: a dollárral szemben idén 40 százalékkal gyengült, november végén pedig történelmi mélypontra került, 14 lírát kellett fizetni egy dollárért. Azóta enyhén emelkedett az árfolyam, de még mindig több mint 13 lírába kerül a dollár, ami megkeseríti a török fogyasztók életét. A török gazdaság ugyanis nagyon importfüggő, ezért a líra gyengülése az ipari alapanyagoktól a ruhákon át az alapvető élelmiszerekig mindennek az árára kihat. A török asztalokra például szinte naponta kerül paradicsom, aminek az ára augusztusban 75 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest, mivel annyival nőtt a termeléshez szükséges műtrágyák és egyéb szerek ára. A helyzet annyira rossz, hogy minden nap hosszú sorok állnak kenyérért a boltoknál, a vásárlók pedig szomorúan számoltak be az Euronews riporterének arról, hogy már feleannyi zsömlét tudnak csak venni, mint régebben, az áremelkedés miatt pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy húst vásároljanak. A szupermarketek dolgozói sorra posztolják a Twitterre a kiragasztani való új árakat, Izmirben pedig egy pék úgy döntött, inkább kiírja egy papírra a kirakatba, hogy mennyivel drágábban tudja megvenni az alapanyagokat, mint hogy a vásárlók rajta töltsék ki az elszabaduló infláció miatti dühüket. Az infláció és a gyengülő líra miatt amúgy nemcsak a pékségeknél, a bankoknál is sorok állnak, aki csak teheti, igyekszik dollárra, euróra vagy aranyra váltani a megtakarításait, hogy megmentsen valamennyit az értékéből. Ez még nagyobb nyomást jelent a líra árfolyamára. Erdogan jobban tudjaAz országot 2002 óta egyre autoriterebb módon kormányzó Recep Tayyip Erdogan elnököt viszont nem annyira hatják meg a panaszok. Az elnök – akinek amúgy semmi köze sem lehetne a monetáris politika alakításához, legalábbis a nyugati piacgazdaságokban – fejébe vette, hogy a török gazdaság legnagyobb baja a magas kamat, ezért ha törik, ha szakad, vágni kell.Az egyhetes betéti kamat, amely éppen Magyarországon is átvette az irányadó kamat szerepét a jegybanki alapkamattól, amúgy tényleg elég magas Törökországban, 15 százalék. Erdogan szerint a török gazdaság élénkítéséhez laza kamatkörnyezet kell, hogy az emberek ne megtakarítsák vagy a bankba tegyék, hanem költsék a pénzüket, ez teremt új munkahelyeket és húzza ki az országot a válságból. Igaz, a fentebb leírt komoly gazdasági problémák és magas munkanélküliség ellenére a török gazdaság amúgy éppen 7,4 százalékkal növekedett a harmadik negyedévben. De Erdogannak ennél alapvetőbb, inkább erkölcsi, mint gazdaságpolitikai problémái is vannak az alapkamattal, többször hangoztatta mostanában, hogy az iszlám bűnnek tekinti és tiltja a kamatszedést. Úgyhogy a magas irányadó kamat is bűn. A kamatcsökkentést annyira komolyan veszi, hogy októberben kirúgta a jegybank két alelnökét, akik a monetáris tanácsban nem támogatták az ötletét. Amit amúgy megszavazott a monetáris tanács. A líra árfolyama ezután zuhant először történelmi mélypontra. A török valutával kereskedő befektetőket ugyanis megriasztotta először az, hogy a török központi bank teljesen ellentétesen reagál az inflációs nyomásra, mint gyakorlatilag bármelyik másik, másodszor az, hogy teljesen nyilvánvalóan nem a jegybank magasan képzett közgazdászai, hanem az elnök határozza meg, merre mennek a kamatok. Erdogan december elején a pénzügyminisztert is lecserélte, Lütfi Elvant helyettese, Nureddin Nebati váltotta. A Wall Street Journal megfogalmazása szerint Elvan volt az utolsó Erdogan kabinetjében, aki az éppen mainstreamnek számító gazdaságpolitikai elveket vallotta, vagyis az ellenkezőjét annak, amit Erdogan szeretne. Nebati viszont igazi Erdogan-lojalista, aki feltehetőleg annak köszönheti az új állását, hogy sokszor és hangosan kiállt az elnök gazdaságpolitikai víziója mellett. A török jegybank azóta azon az állásponton van, hogy éppen a kamatszint csökkentése fogja majd vissza az inflációt, ez viszont annyira szembemegy a kurrens gazdaságpolitikai gondolkodással, hogy nehezen fogják komolyan venni a külföldi elemzők és befektetők. Erdogan pedig kedden újra megerősítette: hiába nő az infláció, és hiába jelezte legutóbb az amerikai Federal Reserve is, hogy szigorítást tervez (ami még nagyobb nyomást helyez az összes többi jegybankra, hogy így tegyen), továbbra is csökkenni fognak a kamatok Törökországban, az infláció pedig idővel visszaáll a normális szintre. Erre a hírre újra rekordmélységekbe gyengült a líra árfolyama. A török jegybank egyelőre az egyre apadó dollártartalékából igyeszik eladni valamennyit, hogy ezzel tartsa kordában a líra árfolyamát, ez viszont pont az a fajta elkeseredett próbálkozás, ami tovább szokta erősíteni a piaci szereplők elhatározását, hogy megszabaduljon a lírától, vagy ami még rosszabb, arra fogadjon, hogy innen még van hová esnie az árfolyamnak. Lenne mitől félnieErdogan a szerdai kormányülés után arra kérte a törököket, hogy bízzanak új gazdasági modelljében, és legyenek türelemmel, idővel megnyugszanak a pénzpiacok, és nem gyengül majd ennyire a líra árfolyama, sőt az árak emelkedése is leáll, ha az energiaárak stabilizálódnak. A törököknek viszont lassan elfogy a türelmük. Erdogan és pártja azért is lehetett ilyen sikeres az utóbbi húsz évben, mert a kormányzása alatt lendületesen nőtt a gazdaság. A magas infláció és gyengülő líra viszont már az AKP és az elnök támogatottságán is meglátszik, a pártot a török szavazók 30 százaléka választaná most, míg korábban 50 százalék felett is volt a támogatottsága. Különösen a fiatal generáció elégedetlen a helyzettel. Törökországban minden ötödik fiatal munkanélküli, és akinek van munkája, az is hiába spórol hónapokon át egy új okostelefonra vagy hasonlóra, a pénze egyre csak veszít az értékéből, az árak pedig egyre csak magasabbak lesznek. A fiatalok dühe pedig elég rossz hír lehet Erdogannak: a 2023-ban esedékes választáson 9 millió 1990 után született szavazó vehet részt. A gazdasági nehézségek közepette egyre népszerűbb az ellenzék, amely ráadásul – ahogy Magyarországon is – összefogott a kormánnyal szemben. Az élére Kemal Kilicdaroglu, a Republikánus Néppárt 72 éves vezetője állt. (Ez a modern török államot létrehozó Kemal Atatürk pártja.) A magát szociáldemokratának valló Kilicdaroglu mögé széles politikai koalíció állt be, amely a muszlim konzervatívoktól és a nacionalista jobboldaltól a baloldalig és a kurd kisebbség pártjáig terjed. A szivárványkoalíció már 2017 óta formálódik, amikor az ellenzék együtt kampányolt Erdogan népszavazási javaslatával szemben. Ez a népszavazás erősítette meg az elnök pozícióját. Akkor nem sikerült meggátolniuk Erdogan manőverét, azóta viszont az összefogás jelöltjei az ország két legnagyobb városában, Ankarában és Isztambulban is átvették a hatalmat. Az ellenzék pedig szeretné kihasználni Erdogan népszerűtlenségét, és a kormány gazdaságpolitikai hibái miatt előrehozott választásokat követel. Az ellenzéki kemalista/nacionalista Iyi, azaz Jó párt vezetője, Meral Aksener november végén azt nyilatkozta Erdogan gazdaságpolitikájról, hogy ha direkt csinálja, amit csinál, az kimeríti a hazaárulás fogalmát, és ha véletlenül, akkor egyértelműen alkalmatlan a kormányzásra. Erdogan persze hallani sem akar előrehozott választásokról. Ettől viszont még a politikai helyzet egyre feszültebb, több városban is tartottak már tüntetéseket az elnök gazdaságpolitikája miatt. Erdogan kísérlete egyelőre folytatódik.