Valódi, értelmiségi hivatássá tennék a tanári pályát az ellenzéki pártok, ha kormányra kerülnének. Ehhez diplomásokat megillető fizetést és módszertani szabadságot ígérnek. Csökkentenék a tananyagot, és új tantervet alkotnának a szakértők bevonásával. Az önkormányzatok visszakapnák az iskoláikat, de nem hagynák őket magukra, mint 2010 előtt. Megpróbálnák felhúzni a legrosszabbul teljesítő iskolákat, és azon lennének, hogy a különböző hátterű gyerekek minél tovább együtt tanuljanak. Ezért fokozatosan megszüntetnék a nyolcosztályos gimnáziumokat. Újra lenne önálló oktatási minisztérium, és a szakapparátust is visszaépítenék. Tóth Endrével, az ellenzék oktatási felelősével beszélgettünk. Az utolsó simításokat végzik az ellenzék oktatási programján. „A lényeget tekintve egységesek vagyunk, hajszálnyi különbségek vannak” - mondta a momentumos Tóth Endre, akit Márki-Zay Péter nevezett ki témafelelőssé. Az ő dolga, hogy oktatási kérdésekben nyilatkozzon, de elmondása szerint Arató Gergely (DK) fogja össze a programalkotást. Kettejükön kívül Hiller István (MSZP), Ander Balázs (Jobbik), Erőss Gábor (Párbeszéd) és Kanász-Nagy Máté (LMP) vettek részt leggyakrabban az üléseken. A pártok vétójoggal rendelkeztek a tárgyalások során, de Tóth szerint nem voltak súlyos összeütközések, és nem kellett nagy áldozatokat hozniuk, inkább részletkérdésekben engedtek.„Nyilvánvaló, hogy a Jobbik távolabbról indult” - mondta Tóth, aki felidézte, hogy a Jobbik vezetői 2018-ban nem írták alá az akkor még külön induló pártok megállapodását, az Oktatási Minimumot. Mostanra úgy látja, beérett a néppártosodás, azt sem vitatták például, hogy a „megfelelő szakmai felkészültséggel párosuló integrált oktatás” jobb az elkülönítésnél. Ehhez képest négy éve még szerepelt a Jobbik programjában, hogy nem szabad minden áron erőltetni az integrációt.A közös programhoz hozzájárult a civilekből és szakértőkből álló ELEGY munkája, ők már az előválasztás előtt elkezdték a háttéranyagok kidolgozását Nahalka István és Radó Péter vezetésével. Ezt fejlesztették tovább a pártok újabb szakértők bevonásával. „Annyira kiszolgáltatott ez a terület, annyira kivéreztették, hogy a szakma egységesen változást szeretne, ezért a legjobb oktatáskutatók segítik a munkánkat.”Ne érje meg elmenni pénztárosnak az AldibaMinden párt egyetért abban, hogy jelentősen emelni kell a pedagógusok fizetését. Jelenleg a magyar diplomás átlagbér 60 százalékát kapják, vagyis szinte fele annyit, mint más, hasonló végzettségű emberek. Az ellenzék célja, hogy ha megnyerik a választást, a következő négy évben eltüntessék ezt a különbséget. „Amikor arról beszélünk, hogy mennyit keres egy Aldi-pénztáros, vagy hogy egy irodai dolgozó kezdő fizetése kétszerese egy pedagógusénak, akkor konkrét életekről beszélünk. Egy kezdő pedagógus eldöntheti, hogy hivatástudatból a saját szakmájában fog dolgozni, vagy elhagyja a pályát, és biztosabb egzisztenciát teremt a családjának” - mondta Tóth. A tanári fizetések alapját ismét a mindenkori minimálbérhez kötnék, ezzel biztosítva, hogy az emelés ne veszítsen az értékéből. „Amíg valaki megalázó bért kap, nehéz elvárni, hogy kizárólag a gyerekekre és a saját szakmai fejlődésére koncentráljon. Ehelyett azon fog gondolkodni, hogy milyen másodállást vállaljon a megélhetésért.”Egyes szakértők szerint a kezdő pedagógusok bérét nagyobb arányban kellene emelni, mint az idősekét, mert így lehet a pályára vonzani az alkalmas diákokat. Tóth egyetért ezzel, de szerinte „a tapasztalt pedagógusok sem érezhetik igazságtalannak az új rendszert”.„Olyan nem történhet, hogy valakinek csökkenjen vagy stagnáljon a fizetése.” Hadd legyen a tanítás értelmiségi pályaMagyarországon nagyon alacsony a tanári pálya megbecsültsége: egy 2018-as, 35 országra kiterjedő felmérésben az utolsó tíz közt végeztünk. A fizetésnek fontos, de nem kizárólagos szerepe van ebben.„Amellett, hogy megalázóan keveset keresnek, a pedagógusok nagyon leterheltek. Magas a kötelező óraszám, és sok a helyettesítés, jellemzően fizetetlenül. Nincs elismerve a teljesítményük, ráadásul azzal a toposszal is találkoznak a társadalomban, hogy alig kell dolgozniuk, hiszen ott a nyári szünet” - mondta Tóth. A mostani szabályok heti 22-26 kötelező órát írnak elő, ami uniós szinten magasnak számít (Németországban, Szlovákiában, Csehországban például 17). Ahogy a T-TUDOK nemrég megjelent kutatásában is írják, máshol több idő jut felkészülésre, értékelésre, csapatmunkára, szakmai fejlődésre, ami nyilván a tanároknak és a diákoknak is jót tesz.Az ellenzék új, lazább nemzeti alaptantervet szeretne, kevesebb tananyaggal, több teret engedve a tanároknak.Az lenne a cél, hogy aki tud és akar, használhasson kreatívabb módszereket. „Ha nagyon sok a tananyag, önkéntelenül frontálisan fognak oktatni, mert így lehet a leggyorsabban ledarálni az anyagot. A csoportmunkához vagy a projektalapú oktatáshoz több tér, idő és rugalmasság kell.” Tóth szerint fontos, hogy az új alaptantervet „ne oktatáspolitikusok, hanem szakértők írják tanár- és diákszervezetek bevonásával, érdemi egyeztetési folyamat során, ahol nem ideológiai szempontok, hanem szakmai érvek döntenek. Hiába találna ki valamit az oktatási vezetés, a végén úgyis a pedagógus tanítja a gyereket. Nekünk az a feladatunk, hogy több teret adjunk a pedagógusoknak, amit betölthetnek a saját szakmai felfogásuk alapján”.Viszont senkit sem köteleznének semmire. „Nem lehet kényszeríteni egy pedagógust, hogy márpedig te több csoportmunkát fogsz használni az óráidon, mert az oktatási miniszter azt mondta.”Az elképzelés szerint lennének központi mintatantervek, amiket akár egy az egyben is átvehetnének azok az iskolák, amelyek valamiért nem tudnak vagy nem akarnak sajátot kidolgozni. Ahol viszont van rá igény és energia, ott a mostaninál nagyobb szabadságot kapnának erre.Ideális esetben ez a szabadság is növelhetné a tanári pálya presztízsét. „Azt szeretnénk, hogy szabad értelmiségi hivatásként tudják megélni a munkájukat. Most rengeteg bürokratikus, adminisztratív teher van rajtuk, és túlságosan meg van kötve a kezük.”A felszabadítás része lenne, hogy visszaállítanák a tankönyvválasztás szabadságát is.Véget vetnének a központosításnakA pártok még nem jutottak dűlőre, pontosan hogy nézne ki az iskolák fenntartása, de az biztos, hogy véget vetnének a szigorú állami kontrollnak. „Kulcsfontosságú, hogy a helyi közösségek visszanyerjék a befolyásukat az iskoláik fölött” - mondta Tóth.Másfelől viszont nem akarnak visszatérni a 2010 előtti rendszerhez sem, amikor a forráshiányos kistelepüléseken vért izzadva sem tudtak olyan körülményeket teremteni, mint nagyobb, gazdagabb városokban. (Más kérdés, hogy az iskolák közti egyenlőtlenségeket a központosítás sem szüntette meg.)Most úgy tűnik, a szomszédos kistelepülési önkormányzatok valamiféle társulás formájában kapnák vissza az iskoláikat.„Az iskoláztatás mindig járási, kistérségi szinten kezelhető megfelelően. Az egymás mellett levő falvak amúgy is össze vannak kötve, hiszen a szülők sokszor átviszik a gyerekeiket egyik helyről a másikra. Ezért gondoljuk, hogy az amúgy is szervesen kapcsolódó egységeket érdemes a fenntartás szintjén összekapcsolni.”A társult települések közösen dönthetnének oktatásirányítási kérdésekben (iskolakörzetekről, felújításokról, közös beszerzésekről), illetve extra forrásokkal toldhatnák meg a központi normatív támogatást a települési költségvetésükből. Rendszeres konzultációs fórumot hoznának létre a szülők, tanárok és diákok számára.Ha nem is automatikusan, de ebben a felállásban talán hatékonyabbá lehetne tenni az egész rendszert. Lannert Judit oktatáskutató néhány hónapja a Magyar Narancsban írt arról, hogy az iskolaszerkezet túlságosan elaprózott, az általános iskolák felében 150-nél kevesebben tanulnak. Emiatt nagyon sok tanárra van szükség, ami pazarláshoz vezet, miközben az ország bizonyos régióiban egyre égetőbb a pedagógushiány. Észak-Magyarországon különösen gyakori, hogy nem szakos tanár tartja az órát.A kisiskolák bezárása persze rengeteg érdeket sértene, de Lannert szerint nem is ez az egyetlen lehetőség. Segítheti az együttműködést, ha például szolgálati autót adnak a hiányszakmát oktató tanároknak, fejlesztik az úthálózatot, bicikliutat építenek, vagy iskolabuszt indítanak.18 éves tankötelezettség és befogadó iskolákRégi problémája a magyar oktatásnak, hogy nem képes ellensúlyozni a gyerekek otthonról hozott hátrányait. A legutóbbi PISA-mérés is kimutatta, hogy nagyon erős az összefüggés a családi háttér és az iskolai teljesítmény között, pedig nem törvényszerű, hogy így legyen.Aggasztó, hogy egyre többen morzsolódnak le: 2010-ben még 10,8 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, most már 12,1. Tizenkét éve még megelőztük az uniós átlagot, most már elmaradunk tőle. Az ellenzék először is visszahozná a 18 éves tankötelezettséget, ami legalább arra jó lenne, hogy kevesebben essenek ki a rendszerből középiskolai végzettség nélkül. Ennél sokkal nehezebb orvosolni, hogy az iskolák erősen elkülönülnek aszerint, hogy milyen hátterű gyerekeket tanítanak. „Azt gondoljuk, hogy rossz irányba visz a jelenlegi helyzet. A különböző helyzetű gyerekeknek érintkezniük kell egymással, hiszen egy országban élünk, és azt szeretnénk, ha felnőttként is szót tudnának érteni egymással.”Ennek az erős szelekciónak több oka van, köztük olyanok, amelyek évtizedek óta részei az oktatási rendszernek. Ilyen például a szabad iskolaválasztás: a jobb helyzetű szülők többnyire olyan iskola mellett döntenek, ahová kevesebb „problémás” gyerek jár, mert úgy gondolják, hogy ott magasabb színvonalú az oktatás. Igazuk is van, hiszen ez egy öngerjesztő folyamat. Minél inkább menekül a középosztály, annál inkább lecsúszik az iskola, ahol csak a hátrányos helyzetű gyerekek maradnak.„Ez egy nagyon veszélyes elegy: szélsőséges különbségek az iskolák közt és szabad iskolaválasztás. Ebből lesz az oktatási kasztrendszer, ahol a családi háttér határozza meg, hogy melyik diák milyen minőségű oktatás kap”- mondta Tóth. A szabad iskolaválasztás jogát viszont nem vennék el, mert „nem várható el a szülőktől, hogy a társadalmi moralitás oltárán feláldozzák a gyerekük jövőjét”.Ehelyett a legrosszabb mutatókkal rendelkező iskolákat szeretnék felhúzni extra forrásokkal. Az ilyen intézményekben tanító pedagógusok magasabb fizetést kapnának, és ezen felül is több támogatást vinnének oda. Tóth Endre Hejőkeresztúr példáját idézte, ahol az évekkel ezelőtt bevezetett, korszerű módszereknek köszönhetően az iskola egyre jobb eredményeket produkált, és a középosztálybeli szülők is elkezdték visszaíratni a gyerekeiket.Az ellenzéki pártok a nyolcosztályos gimnáziumok fokozatos kivezetésében gondolkodnak, mivel azok már ötödik osztálytól lefölözik a „jobb” gyerekeket. „Szeretnénk abba az irányba elindulni, hogy egységesítsük a jelenleg túlságosan széttagolt magyar iskolaszerkezetet. Nem szabad annyiban hagynunk, hogy sok diák tanulási útja már az általános iskolás évei során vakvágányára fusson. Az a cél, hogy mindenki megszerezze a szükséges alapkészségeket, és minél tovább együtt maradjanak a különböző társadalmi hátterű diákok.” Az elmúlt években az egyházi iskolák térnyerése is fokozta a diákok elkülönülését. Gyakori jelenség, hogy adott településen a helyi elit gyerekei járnak az egyházi iskolába, a többiek az államiba, így az utóbbi egyre rosszabb helyzetbe kerül. A tanárok nem tudnak mit kezdeni ennyi hátrányos helyzetű gyerekkel, sokan kiégnek, és ha tudnak, inkább máshol vállalnak munkát.„Az ellenzéknek esze ágában sincs erőszakos egyházellenes lépéseket tenni, hiszen nem akarunk hátrányosan megkülönböztetni egyetlen fenntartót sem, de szeretnénk, ha az egyházak felismernék, hogy nekik is van szerepük a hátrányos helyzetű diákok oktatásában” - mondta Tóth.Egyrészt az egyházi iskoláknak is több pénzt adnának, ha részt vesznek ebben a munkában, másrészt választás elé állítanák őket, hogy döntsék el: a körzetükből szeretnének diákokat fogadni, vagy az egész országból várják a vallásos diákokat, ahogy most Pannonhalmán.Vissza kell csábítani a szakértőketGyőzelem esetén az ellenzék önálló oktatási minisztériumot hozna létre, és visszaépítené a szükséges háttérintézményeket is. Az elmúlt tizenkét évben rengeteg szakértő kritizálta a kormányt, amiért nem elemzésekkel, adatokkal alátámasztott döntéseket hoztak, ráadásul az oktatásügy elveszett az összevont humánminisztériumban.Tóth Endrének személyes tapasztalata is van erről, hiszen 2016-tól 2018 elejéig az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgozott a Felsőoktatás- és Kutatásstratégiai Főosztályon. Elmondása szerint nagyon sokan mondtak fel abban az időszakban, olyanok, akik évtizedek óta ott dolgoztak, több különböző kormány alatt. „Ha túl nagy a fluktuáció, az a minőség rovására megy, és jelzi, hogy valami baj van. Talán erre utalt Völner Pál a maga vulgáris módján, amikor azt mondta, hogy az Emmi egy trágyadomb”.„Ezt megkoronázta, hogy a legfontosabb döntések nem nálunk születtek. Abban az időszakban fogadták el a Lex CEU-t, amihez semmi közünk nem volt, pedig hivatalosan mi feleltünk a felsőoktatás stratégiájáért.”Szerinte nagy kihívás lesz újjáépíteni az apparátust, de az alkalmas emberek „ott vanak valahol az éterben, és ha megfelelő a mágnes, akkor vissza is fognak térni. Nagyon sok jó oktatási szakértő van, csak végre arra van szükség, hogy a legfelső vezetés is nyitott legyen rájuk”.