„Ma hajnalra virradó éjszaka elhunyt Setét Jenő, az ország lelkiismerete” - jelentette kedd reggel a Roma Sajtóközpont. Setét Jenő roma polgárjogi aktivista nem sokkal ötvnedik születésnapja után, tragikus hirtelenséggel halt meg.Politikusok, civil szervezetek és barátok elhivatott harosként, kérlelhetetlen demokrataként emlékeznek rá, akinek a neve a „szinonimája lett a bátor kiállásnak”. „Sokunk példaképe, erkölcsi zsinórmértéke távozott tragikus hirtelenséggel. Jenő valódi s eleven példakép volt, hiszen polgárjogi munkásságát a legnagyobb alázattal, a roma és semmibe vett, kitaszított emberek érdekében végezte” - Búcsúzik tőle az 1 Magyarország Kezdeményezés. Kérlelhetetlen demokrataként írják le, aki számára semmilyen körülmények között nincsenek engedmények az emberi jogokból. „Sokan faltörő kosnak látták Őt, aki kíméletlenül neki ront minden antidemokratikus, társadalmi egyenlőséget kiélező politikusnak, közszereplőnek. Ez bizonyos értelemben igaz volt, azonban a legfőbb jellemvonása, s egyben erénye az volt, hogy ilyen esetekben is - minden jogos felháborodása, impulzivitása ellenére is - a higgadt és kimért bölcsesség jellemezte döntéseit, megszólalásait, polgárjogi tevékenységét, akcióit.” „A Jenő. A neve a szinonimája lett a bátor kiállásnak, a valódi egyenlőségért, a minden ember szabadságáért folyó kérlelhetetlen munkának” - írja róla Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója. „Setét Jenő 2010-ben, a TASZ Romaprogramjának indulása idején és annak első pár évében volt a munkatársunk.” (...) „Nem hagyta elfeledni, hogy a tudásunkat és mindazt az előnyt amit az életben kaptunk, arra kell használnunk, hogy egy igazságosabb világot építsünk. Bevallom, kicsit tartottam is tőle. Tartottam attól, hogy lelepleződöm, hogy az előítéleteim, gyengeségeim láthatóvá válnak előtte. Kérlelhetetlen tükröt tartott mindenkinek: amikor belenéztünk, szembekerültünk saját előítéleteinkkel, gyávaságainkkal. Olyan világosan és szépen tudta ezeket elmondani, hogy nem maradt más, mint elgondolkozni és egyetérteni vele.” „Generációnk legkiválóbb embere annyi küzdelem után most megpihen” - írja Hidvégi-B. Attila, a RomNet főszerkesztője. „Hatalmas, de gyenge szíve most megállt, meghasadt. Ebben minden bizonnyal nem csak a mérhetetlen mennyiségű kávé és a cigaretta, de a mai politikai közállapotok, a becsapott és megvezetett ország reményképének megbicsaklása is nagymértékben közrejátszott.” (...) „Elment a legnagyobb küzdő, aki minden áldott nap harcba indult, és nem csak szavakkal, fizikai jelenléttel is protestált a jogfosztottság ellen, az esélyegyenlőségért. Az aranybarna bőrén megcsillanó napfény reményt és erőt adott, hangja országhatárokon átívelve is egyértelművé tette az igazságot, a cigarettafüsttől megsárgult ujjai pedig megmutatták a helyes utat. Tekintélyt parancsoló alkatával, kiállásával Ő maga volt a mondat végén az írásjel: a pont, a kijelentő mód.” A Magyar Helsinki Bizottság a roma polgárjogi mozgalom frontemberként emlékszik rá: „Jenőhöz híven kerülni kellene most a pátoszt és a nagy szavakat. Mégis le kell szögeznünk: tisztessége, állhatatossága és munkabírása valószínűleg példátlan volt kortársai között. Emellett hazájának legnagyobb politikai tehetségei közé tartozott. És nem csak a hazai romákra gondolunk itt, hanem a többségi magyarokra is.” (...) „Korunk és országunk kritikája, hogy nem honorálta, de még csak fel sem ismerte Setét Jenőben és társaiban rejlő lehetőséget. A „nagy” politika értetlenül, sőt ellenségesen állt vele szemben. Pedig az „ide tartozunk” és az „egy Magyarország” eszméje a legjobb politikai ajánlat, amit ez az ország kaphat. Teljes roma emancipáció nélkül nem létezhet sikeres Magyarország.” „Néhány hete együtt vitattuk meg a budapesti romák helyzetét és a Fővárosi Önkormányzat teendőit. Kérlelhetetlen volt és kritikus, mint mindig” - idézi fel Karácsony Gergely budapesti főpolgármester. „Nem hiszek abban, hogy minden ember pótolható. Ő biztosan nem. De hiszek abban, hogy megteremthető egy igazságos és egyenlő világ. Drága Jenő, már csak miattad is, meg fogjuk csinálni!” Márki-Zay Péter, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje „a cigányság ügyének legelszántabb és legtisztább kezű harcosaként” írja le. „Egész életét annak szentelte, hogy Magyarországon a kisebbségekre ne tekintsen úgy a társadalom, mintha kevesebbek lennének, hogy a többségi társadalom elfogadja, és tiszteljen minden kisebbséget, romákat és másokat is. De legalább ennyit küzdött azért, hogy a cigány emberek is vállalják, legyenek büszkék származásukra, mert cigánynak lenni nem lehet szégyellni való Magyarországon. Kérlelhetetlensége, tekintélye, személyisége fájóan hiányzik majd ezeknek a fontos ügyeknek a képviseletében. Isten nyugosztalja!”