Megrázó riportsorozat készült a 2000-es évek elején az első magyarországi nemi átalakítás történetéről. Gönczi Gábor Idegen testben élek című dokumentumfilmje az RTL Fókusz című magazinműsorának egymást követő epizódjaiból állt össze. A sorozatból készült 22 perces filmvágat 2003-ban elnyerte a társadalmilag legérzékenyebb riportfilmnek járó – az RTL Klub autóbalesetben elhunyt riporteréről elnevezett – első Hégető Honorka-díjat. A film most az RTL hozzájárulásával elérhető a 444 youtube-csatornáján. Gönczi még 2010-ben is büszke volt a riportsorozatra. Most a TV2 arcaként kritikátlanul mondja kamerába a gyakran transz- és homofób kormánypropagandát. Az Idegen testben élek – ami több mint négy éven keresztül készült – többé-kevésbé feledésbe merült az elmúlt években, egészen mostanáig nem is volt elérhető a nagyközönség számára, pedig a témája a mai Magyarországon nagyon aktuális. 2021-ben a magyar kormánypárt népszavazást kezdeményezett a transzneműségről, azt sugallva, hogy az a dekadens nyugati kultúra elfajzása; egy propaganda által gerjesztett divattermék, ami miatt „megálljt kell parancsolni a nemátalakító műtétek őrületének!” Ennek a propagandának a képtelenségére mutat rá az Idegen testben élek, azzal, hogy láttatja: milyen hatalmas testi és lelki megpróbáltatásokat vállal, aki megváltoztatná született biológiai nemét. A főszereplő nemi identitása nem hagy számára választást, mint hogy évtizedeken keresztül folytassa a küzdelmet az önazonosságért, akkor is, ha ez felőrli kapcsolatait, egzisztenciáját, testi és lelki egészségét. Gönczi több szakaszban, éveken keresztül közelről követte a nőből átalakuló férfi történetét, megismerte a családi életét, és támasza volt, amikor az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Olykor kimaradnak hosszabb időszakok, amiket ismét sűrűbbek követnek, de épp ez a szakaszosság segít átélhetővé tenni a történetet. Eleinte nem látunk arcot, nem tudhatjuk a valódi nevét sem, fokozatosan tárul fel a személyisége, a kapcsolatai; testét sem titkolja a nézők előtt, a műtőben is vele marad a kamera. Megdöbbentő szembesülni azzal, hogy a riporter, aki a díjnyertes filmet elkészítette, jelenleg a kormánypropagandát közvetítő TV2 egyik kirakatarca. Úton nő és férfi között Tamás, a film főszereplője rögtön az első rész elején egy öngyilkossági kísérletet idéz fel: 170 altató és nyugtató, sörrel, borral és vodkával leöblítve. Tamás – akkor még Tímea – egy Nógrád megyei családban nőtt fel a hetvenes években. Apja állandóan veszekedett a feleségével, amiért lányt szült neki, a bántalmazott gyerek bosszúként élte meg, hogy a férfi 7 és 14 éves kora között folyamatosan és a legkülönbözőbb módokon zaklatta szexuálisan. Tízes évei elején csak akkor mehetett el otthonról, ha előtte kielégítette az apját. Ettől kezdve undorodott a férfiak fizikai közelségétől. Fiatal kamaszként fiúsan öltözködött és viselkedett. Focizott, súlyt emelt, fiúkkal barátkozott. Otthon Tímeának hívták, de az iskolában már Tomiként ismerték meg új barátai. „Rühelltem a szoknyát, a hosszú hajat” – mondja az egyik epizódban. Derékszíjjal és gumipánttal szorította le a melleit, hogy ne vegyék észre rajta a nőiesség jegyeit. Lányokkal randizott, de közben állandóan rejtegetnie kellett a testét. Idővel már tükörben is alig bírta elviselni a mellei látványát. A transzneműséget a 2000-es évek elején mindenki betegségként azonosította – azok is, akik egyébként teljes nyitottsággal fordultak a jelenség felé. Tamás is – de még a pszichológusai, és orvosai is. „Nagyon ritka, bár gyógyítható betegséggel jött a világra” – mondja Gönczi a riport elején, és a főszereplő édesanyja is megszállt lélekként beszél a gyerekéről, akit sokáig próbált a „helyes útra téríteni”. A történet szereplői és a szerkesztők előtt is teljesen ismeretlen jelenségről volt szó. A főszereplő nagyjából tizenöt évesen döntött úgy, hogy férfivá operáltatja magát, de mivel ennek a nyolcvanas évek végén sem a jogi, sem az orvostechnikai feltételei nem voltak adottak, egy évtizedeken át tartó küzdelem vette kezdetét. Az idő nem csak azért telt fájdalmasan, mert nem tudott önazonosan létezni: a műtétek engedélyezéséhez több tucat orvosi vizsgálatra, leletre, genetikai, urológiai, endokrinológiai és még számtalan egyéb szakvéleményre és persze rengeteg pénzre volt szükség. Bár az összes papírmunkát nem sikerült maradéktalanul befejezni, 1999-ben – 26 éves volt ekkor – egy sebész hajlandó volt elvégezni rajta a masztektómiát, azaz a mellei eltávolítását. Ezekben a hetekben kereste fel ismeretlenül az RTL riporterét, és kérte a segítségét. A műtét előtt egy pszichiátriai intézetben három hónap után megállapították, hogy „születési rendellenességgel született, azaz transzszexuális”. A film szerint ő az első dokumentált eset Magyarországon. Az operációra barátai és családtagjai közül sem kísérte el senki Tamást – egyedül Gönczi tartott vele. A műtét láthatóan a riporterre is súlyos hatást gyakorolt; a legérzékenyebb részeket ki is kivágták a filmből.Tamás ezután hormonkezelésnek vetette alá magát: hangja mélyebb lett, idővel borotválkoznia kellett. A teljes nemi átalakításhoz viszont a pénisz kialakítása előtt szükség van nőgyógyászati és urológiai beavatkozásra is, őt pedig a megfelelő kezelések és szakemberek felkutatása közben többször átverték és cserbenhagyták. Fel kellett adnia a lakását, volt, hogy állandó lakhelye sem volt. Eltávolíttatta a méhét és a petefészkét, összesen kilenc operációja volt, mégis megrekedt félúton nő és férfi között. Egyre sűrűbben foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata. Alkarján legalább egy tucat pengenyom sorakozik. Végül talált társat magának, egy vele hozzávetőleg egykorú gyermekes nővel kezdett közös életet. Az egyik epizód felkonferálása során Gönczi kifejezte abbéli reményét, hogy Tamás hamarosan hivatalosan is férfinek mondhatja majd magát. Így is történt, miután a története nyomán megváltoztatták a nemi átalakításra vonatkozó törvényeket Magyarországon. 2003-ban a Fókusz külön riportot közölt arról, hogy átvehette személyi igazolványát, amiben a magyar állam férfiként ismerte el, és személyi száma 1-esre változott.A sorozat abban az értelemben nem tekinthető befejezettnek, hogy a főszereplő végül nem esett át a teljes nemi átalakításon; legalábbis a kamerák előtt töltött idő során nem. Mégsem marad hiányérzet a nézőben, talán mert a történet kamera előtt zajló része egy működő kapcsolattal ér véget.Úton riport és propaganda közöttGönczi Gábor még 2010-ben – hét évvel a riportsorozat után is – láthatóan büszkén számolt be arról, hogy Tamás megnősült. Ebben a műsorban a főszereplő betekintést engedett új kapcsolata és új családja életébe, bemutatta társát, akivel két gyereket nevelnek a nő korábbi házasságából. A riporter évekkel a forgatás lezárulta után is beszélt bensőséges kapcsolatukról. Gönczi segédkezett a megfelelő orvosok felkutatásában, és egy alkalommal őt hívták segítségül, amikor Tamás öngyilkosságot kísérelt meg.„Gönczi egyszer az életét is megmentette Tominak. Egy tűzoltó hívta, menjen azonnal a Szabadság hídhoz, és segítsen lecsalogatni a kétségbeesett fiatalt. Tomi ugyanis szenved attól, hogy mégsem igazi férfi. (...) Gönczi reménykedik, hogy talán jelentkezik majd egy orvos, aki vállalja Tomi fontos műtétjét” – írta a Blikk még 2009-ben. A szerkesztő-riporter pályája 2016-ban vett új kanyart: Gönczi tizennyolc év után igazolt át a TV2-höz, ahol már nem magazinműsort, hanem a Tények híradót kellett vezetnie, miután Azurák Csaba távozott a hírszerkesztőségtől. A Blikk azt írta, 1,8 milliós fizetésért írt alá. Az új munkakör új hozzáállást követelt meg tőle, de gyorsan alkalmazkodott: Orbán Viktorral készített alákérdezős interjúi hamar bejárták a sajtót, és mindig nagyon derűsen számolt be a kormányfő PR-akcióiról is. 2022 közeledtével a hatalom aztán ráfordult az LMBTQ-ellenes kampányra, és a „nemátalakító őrületről” szóló hírek nem kerülhették el a Tények hírszerkesztőségét sem. Szörnyülködő riportban számoltak be arról, hogy Hollandiában homoszexualitásról és a nemi identitások sokszínűségéről tartanak tréningeket gyerekeknek. A mai napig következetesen népszerűsítik a kormány gyermekvédelminek címkézett – homofób és transzfób – népszavazási kezdeményezését. Rendszeresen pozitív színben számolnak be a TASZ szakvéleménye szerint is transzfób rendelkezéseket tartalmazó gyermekvédelmi törvényről. A híradó műsorvezetőiként Gönczi is konferál fel hasonló riportokat: A kormányzati propaganda állításaival ellentétben sem Európában, sem Magyarországon nincs gyakorlata a nemi átalakító műtéteknek a fiatalkorúak körében. Magyarországon egyáltalán nem végeznek ilyen beavatkozásokat kiskorúakon, és felnőttek esetében is csak nagyon megalapozott pszichiátriai szakvélemény alapján kezdődhet ilyen kezelés. Az elmúlt húsz évben kevesebb mint 100 beavatkozásra került sor Magyarországon. Kerestük Gönczi Gábort, hogy megtudjuk, mennyiben változtatta meg vagy alakította hozzáállását a riportfilm a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban, és hogy kutatómunkájának tapasztalatai alapján mik a legmeghatározóbb motivációi annak, ha valaki a biológiai nemének megváltoztatására vállalkozik. Levelünkre a műsorvezető-szerkesztő nem válaszolt. Megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a film főszereplőjével is, de cikkünk publikálásáig nem kaptunk választ tőle. Úgy tudjuk, már nem él Magyarországon.Közreműködött: Botos Tamás.