A kormány 2010 óta a vallási közösségek szabályozásában a jutalmazás és büntetés eszközeivel járt el, míg az ellenzéki pártszövetség egy esetleges kormányváltás után független partneri viszonyt igyekezne kialakítani az egyházakkal, hogy azok „ne legyenek többé a politika szolgálóleányai” - ezzel a gondolattal kezdődik az ellenzék tömör, összesen kétoldalas egyházügyi programja, amely ugyan nem nyilvános, de a 444-hez eljuttatták.Választási győzelmük esetén négy irányba keresnének „új utakat”: a vallási közösségek jogi helyzetének szabályozása, az állami finanszírozás, a közéletben való részvétel és az államtól átvett feladatok ellátása területén. Az egyházi program kidolgozását Márki-Zay Péter témafelelőse, a katolikus hitoktatói és zsidó közösségszervezői végzettségű Lukácsi Katalin fogta össze, aki 2017-ben lépett ki a KDNP-ből, és 2018 óta a Mindenki Magyarországa Mozgalom alelnöke.A PROGRAMAz egyházpolitikai fejezetnél talán különösen érdekes, hogy milyen politikusok és szakértők dolgoztak rajta, hiszen alig van olyan lelkipásztor, például, aki nyilvánosan kritizálná a kormányt. Kikkel gondolkoztak közösen, és volt-e olyan, aki inkognitóban vett részt a megbeszéléseken?Ismerve a mai magyar valóságot, az a hírértékű, ha volt bárki is, aki nem inkognitóban járt. Ennek kettős oka van. Normális országban, működő demokráciában is természetes volna, hogy vannak olyan szakemberek, akik háttérbe akarnak húzódni, mert nem akarják átpolitizálni a karrierjüket. De Magyarországon nem csak erről van szó; sokan félnek még csak javaslatot is tenni, ami egyébként nem feltétlenül jelentené, hogy valaki mindennel egyetért. De azzal az örömteli hírrel tudok szolgálni, hogy azért van olyan szakember, aki felvállalta névvel, hogy tanácsot adott. Ilyen volt Beer Miklós nyugalmazott katolikus püspök, Iványi Gábor vezető lelkész, Radvánszki Péter rabbi és Platthy Iván volt államtitkár, aki az 1990-es egyházügyi törvény megalkotásában is részt vett, Schweitzer Gábor pedig addig folyt bele a munkába, amíg civilekkel egyeztettünk.A választási programban nem lesz önálló fejezete az egyházpolitikának, de az erős üzenet, hogy önálló szakmai programja viszont van, ezért sokat dolgoztam. A kormányzati propagandával és a sztereotípiákkal ellentétben a pártok abszolút nyitottak a kérdésben. Mindenkinél mások a hangsúlyok, de az ellenzéki szövetség egységesen egyházpárti, és inkább a kormányzat egyházellenes, ők használják ki és korrumpálják az egyházakat. Első körben úgy állt össze a javaslat, hogy Márki-Zay Péter kérésére civil szakértők, egyházi személyek ültek le az én koordinálásommal, aztán a hat párt képviselőivel beszéltük át, hogy akkor mi legyen a közös nevező. Másokkal is dolgoztunk még együtt, de nem mindenki vállalta névvel, ami abból a szempontból érthető, hogy ott az egyházak torkán a kés. Már egy közös fotó miatt is bajba kerülhet egy pap, aki nem is csak magát félti, hanem a saját közösségét. A munkacsoportunkban a DK-t Arató Gergely képviselte, a Jobbikot Csányi Tamás, a Momentumot Bereczki Dávid és a párbeszédet Szűcs Balázs. (Utóbbi erzsébetvárosi alpolgármester és református lelkész - UP)Gyurcsány Ferenc nemrég még a vatikáni szerződés felmondásával és a hitéleti támogatások megszüntetésével kampányolt, míg Márki-Zay Péter imázsának és világképének központi eleme a katolicizmus. Mennyire volt nehéz megtalálni az említett közös nevezőt?Nyilván volt nézet- vagy hangsúlykülönbség, de nem lényegi. Az elkészült minimumprogramban mind egyetértettünk, és Arató Gergely abszolút partner volt, úgyhogy nem érzem megalapozottnak az állítást, hogy a DK egyházellenes lenne. Amikor azt mondjuk, hogy rendbe akarjuk tenni az egyházügyi finanszírozást, hogy átlátható legyen, az az egyházak érdekét is szolgálja. A mi javaslatunk, hogy a költségvetésben rögzített szerződés rendelkezzen a támogatásokról, akár költségvetési ciklusokon átívelő megállapodás szerint. A cél az, hogy minimalizáljuk az állam beleszólását az egyház pénzügyeibe. Ez volt Márki-Zay Péter egyik fő kérése vagy útmutatása is felénk, hogy amennyire lehet, tegyük függetlenné az egyházakat a politikai hatalomtól, és ehhez anyagilag is teremtsük meg a feltételeket. Régen az egyházak önálló gazdasági szereplők voltak, ezt a kommunista pártállami rendszer vette el tőlük, ezáltal kerültek állami függésbe. Márki-Zay, azzal együtt, hogy katolikus és konzervatív, és ezt sokszor elmondja, egy modern politikus, aki elfogadná a melegházasságot a világi törvényhozásban.Az egyházak folyamatos közéleti viták tárgyai, de azt azért nem mondanám, hogy bármikor a választási kampány középpontjában álltak volna. Vagy hogy az elmúlt 12 évben az ellenzék különösen aktív lett volna hitéleti kérdésekben. Baj ez?Szerintem az a jó, ha a politika nem akar sokat foglalkozni a hitélettel. Mi nem vagyunk Amerika, nálunk nem tartják el magukat a vallási közösségek, de az államnak nem kell mindenbe beleszólnia, annyi a feladata, hogy anyagilag stabil alapokat teremtsen. A másik kihívása a mindenkori kormánynak pont az, hogy ne játssza túl a szerepét, ne generáljon vagy élezzen ki konfliktusokat, ne ugrasszon egymásnak felekezeteket, mint ahogy most teszi. Ha szükséges, akkor biztosítsa az asztalt, amit mindenki körül ülhet, hogy ott ki lehessen beszélni a konfliktusokat. A programunk egyik központi eleme, hogy újra bírói hatáskörbe utalnánk a regisztrációt, a kormány helyett döntsenek a bíróságok arról, hogy ki is számít egyháznak. Az állam inkább vállalja azt a kockázatot, hogy egy-két olyan közösséget is támogat, amelyet egyébként nem tart méltónak rá, de a vallásszabadság megéri ezt az áldozatot.PÉNZEKIgen, ez az első pontja a programnak, hogy a vallási közösségek jogi helyzetét rendezni kell. Kikre gondoltak itt? Természetesen Iványi Gábor egyháza lebegett a szemünk előtt, de ez másokat is érint. Szeretnénk kárpótolni is azokat a közösségeket, amelyek méltatlanul estek el a bevett egyházi státusztól, mert nekik nem csak a kieső támogatást kellett nélkülözniük, hanem emiatt adósságba is verték magukat. Az állam erkölcstelenül és véleményem szerint törvénytelenül járt el velük szemben, és az állam felelőssége, hogy ezt jóvá tegye. A pénzügyi jóvátétel ugyanakkor az erkölcsi kataklizmát nem teszi semmissé.Volt olyan vélemény a munkacsoportban, hogy nem is szabadna mérlegelni egyáltalán, hogy kiktől és miért vonták meg az egyházi státuszt 2011-ben, mert ez a döntés annyira vállalhatatlan morálisan és jogilag, hogy egyszerűen úgy kellene tenni, mintha nem történt volna semmi, és megsemmisíteni az azóta hozott szabályozást. De mi nem ezt a radikális javaslatot fogjuk a gyakorlatba ültetni, hanem a bíróságokra bízzuk a regisztrációt. Másrészt viszont felülbírálnánk a 2011 előtti gyakorlatot is, mert abban a rendszerben valóban voltak anomáliák és kaotikus volt a regisztráció módja, tehát azt meg kell reformálni. Ami nem azt jelenti, hogy akkor eddig a Fidesz mondta meg, ki az egyház, most meg az Egységben Magyarországért. Nekünk az az elképzelésünk, hogy az egyházakkal közösen dolgozzuk ki a feltételrendszert, ami alapján a törvényszék egyháznak minősít egy közösséget, illetve azt is kérjük, hogy állapodjanak meg egymás között: mi az, amit minden vallási közösségnek nyilvánosságra kell hoznia magáról. A mi elvünk az, hogy semmit róluk nélkülük!A program második pontja, hogy tervezhető, költségvetésbe írt forrásokat biztosítanának minden vallási közösségnek az eddigi alkuk helyett. De ha a bevett egyházak támogatása nem változik, az újonnan regisztráltak pedig még kárpótlást is kapnak, az értelemszerűen még több állami támogatást jelentene ezen a nem éppen alulfinanszírozott területen. Vannak számaik, hogy ez milyen kiadásokat jelentene, illetve hogy mennyit költ az állam most az egyházakra?Nagyon kevés. Nekem nincs konkrét képem arról, hogyan zajlik most ez a részletekben, mert ez ingoványos terület, nem átlátható. Arról sincs képe az ellenzéknek, hogy milyen államkasszát vesz át április 3-a után. Nyilván ez egy költségvetési kérdés is, van költségvetési szakmai tanács az ellenzék mellett, akik számolnak, és csak olyan ígéretet teszünk, ami betartható. De a törekvésünk egyértelmű: nem az egyházakat akarjuk megvágni, hanem amennyire csak lehet, szeretnénk hozzá emelni az összes többi terület finanszírozását. Tudjuk, hogy ez kihívásos lesz.ISKOLÁKIgen, az is benne van a programban, hogy az oktatási, szociális és kulturális intézményeket fenntartó vallási közösségeket ugyanolyan mértékben finanszírozzák, mint az állam. Ez jelenthetné azt, hogy az egyházi intézmények pluszforrásai csökkennek...De nem, az állami szektor támogatását kellene hozzáemelni az egyházihoz. Egyértelmű, végérvényes és konkrét ígéretet nem tudunk tenni, de ennek a politikai szövetségnek az a legfontosabb, hogy az egészség- és oktatásügyet támogassuk.Már 2015-ben is 137 olyan település volt Magyarországon, ahol kizárólag egyházi iskola működött, írja Radó Péter, az ellenzék oktatáspolitikai tanácsadója, aki szerint e településeken sérül a szülőknek az EU Alapjogi Chartája által biztosított joga, hogy gyermekeiknek a világnézetüknek megfelelő nevelést biztosíthassák. Fel kell lépni ez ellen?Erről részletesen beszéltünk a szakmai egyeztetéseken, és még csak látszatra sem akarunk radikálisnak tűnni. Törekednénk rá, hogy megvalósuljon az államnak az a kötelezettsége, hogy világnézetileg semleges közoktatást kell biztosítania. De pontosan tudjuk, hogy az elmúlt időszakban olyan területek alakultak ki, ahol ezt az állam nem tudja garantálni, és itt kell bölcsen, okosan fellépni. Párbeszédet kell kezdeményezni a fenntartókkal. Az államosításnak még csak az árnya se lebegjen fölöttünk, mert nincs ilyen szándék. Felmerült viszont ötletként, hogy állami vagy világnézetileg semleges osztályok induljanak ilyen iskolákban. De a lényeg az, hogy egyeztetést kezdünk, és nem csak az adott fenntartóval, hanem az önkormányzattal is, hiszen ez részben finanszírozási kérdés. Szerintem az egyházak is kellően bölcsek tudnak lenni, és ha elmúlik a kampányidőszak, és senkinek a torkánál nincs már ott a kés, akkor az állampolgárokat szolgáló döntések tudnak születni. Hittanórák? Nem tervezünk változtatást. Most ez kötelezően választható tárgy, tehát nincs kötelező hittan ma sem. Ugyanakkor koalíciós kormányzásra készülünk, tehát az egyházpolitikai programjavaslat megfogalmazhat egy iránymutatást, az oktatáspolitikai meg egy másikat. Értő módon tudunk majd erről vitatkozni. Én azt fogom képviselni, hogy a hittanórákról elsősorban az egyházak dönthessenek. Felmerült, hogy esetleg egy általános vallásismeret tárgyat bevezessünk, de az hosszú távú projekt, mert először megfelelő tanárgárdát kell képezni. De amit nagyon fontosnak tartok a hitoktatással kapcsolatban, hogy ezt nem kérték az egyházak. A közhiedelemmel ellentétben nem az volt, hogy jött a gonosz Vatikán, és nekiállt keresztényekké átműteni a gyerekeinket. Ez kampányfogás volt a kormányzat részéről, az egyházak meg tudomásul vették, de tapasztalataim szerint ők sincsenek arról meggyőződve, hogy ez a leghatékonyabb módja a hitébresztésnek.ÁTLÁTHATÓSÁG Az ellenzéki pártok sokat beszélnek átláthatóságról, elszámoltatásról. Az egyházaknak különleges jogállása van Magyarországon, gazdálkodásuk a nyilvánosság elől nagyrészt rejtve van. Lenne ezzel dolga egy másik kormánynak?A saját meggyőződésemből azt mondanám, hogy természetesen átláthatóan kellene működniük az egyházaknak. De mint politikus, látom és érzékelem azt a nehézséget, hogy ha ebben a felfűtött politikai klímában azt mondom, hogy igen, legyen átlátható az egyház, akkor erre az a válasz, hogy én meg akarom hurcolni a papságot és így tovább. Amiről szó sincs. Az egyházaknak is érdeke az átláthatóság, már csak önmagukkal szemben is. Mi törekedni fogunk valamilyen megoldásra, de ehhez elengedhetetlen, hogy kialakuljon egy bizalmi légkör az új hatalom iránt. Ezt meg kell teremteni, mert most ellentétes hatások érik az egyházakat, retteghetnek, hogy Jézusom, jönnek itt a sátán hadai. Azért is veszem fel a kapcsolatot informálisan egyházi vezetőkkel, hogy lássák, mi nem emberevő szörnyetegek vagyunk, hanem van üzenetünk az egyházaknak, és partnernek tekintjük őket. Ha kialakult a bizalom, és látják, hogy nem ők lesznek a bűnbakok Mészáros Lőrinc helyett, akkor jöhetnek az érzékenyebb témák.Gájer László, a Pázmány tanszékvezetője azt nyilatkozta egy éve, hogy a magyar egyház nem adekvát a saját infrastruktúrájához, nem maga hozta létre, nem is tudja életben tartani, vagyis rászorul az állam együttműködésére, és valamilyen formában korrumpálódik. Ez egy örökölt szituáció, lehet kárhoztatni, de ez van, ebből kell főzni - mondta Erdő Péter fontos munkatársa. Ön szerint megváltoztatható ez a struktúra?Bátor kijelentés, szükség van az ilyenekre, de én nem tartom korrupciónak, hogy az állam ott áll az egyházak mögött. Az állam felelőssége, hogy működjenek és fennmaradjanak a templomok, ami a nemzettudatunk és a nemzeti örökség része. Igen, egyfajta függés van és lesz, de az átláthatósággal azért sok mindent ki lehet küszöbölni. Sokkal nagyobb dilemma szerintem az egyházaknak, hogy mit kezdjenek önmagukkal, mitől telhetnek meg újra a templomok. Rendben, mázoljuk és tatarozzuk a falakat, de hogyan töltsük meg hívekkel? Ezt persze mint mezei hívő kérdezem, nem mint egyházpolitikus. Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb olyan egyházi vezetésünk lesz, amelynek fontosabb a közösségépítés, mint a tetőfelújítás.VISSZAÉLÉSEK Európában sorra indulnak átfogó vizsgálatok, elsősorban a katolikus egyházban, de más közösségekben is a kiskorúakkal szemben elkövetett molesztálások miatt. Ezek főleg belső eljárások, de arra is volt példa, hogy az állam kezdeményezzen átvilágítást, sokkoló eredményekkel. A magyar katolikus egyház és a kormány ettől elzárkózik, míg a DK és a Párbeszéd törvényben írná elő a vizsgálatok kikényszerítését és a nagyobb transzparenciát. Van ebben a kérdésben közös álláspontjuk?Nem érintettük ezt a kérdéskört a megbeszélések során, mert ez sokkal súlyosabb és bonyolultabb probléma annál, hogy a kampány részévé tegyük. Ez nem lehet pártpolitikai kérdés. Személy szerint azt gondolom, hogy ilyen érzékeny ügyekben a leendő egyházügyi illetékes az elején informálisan tehet a legtöbbet. Nem szabad lerohanni a katolikus egyházat, hogy na, most kivizsgálunk titeket. Lehet viszont informálisan bátorítani az egyházakat, hogy ne az állam csinálja, de csináljátok meg ti. A katolikus egyház fontos lépéseket tesz, még ha a maga tehetetlen tömegével kissé lassan is, de azért haladunk előre. Abban pedig biztos vagyok, hogy ez iránt a probléma iránt érzékeny lesz az új kormány, mert ez fontos ügy, csak kellő bölcsességgel és óvatossággal akarunk hozzáállni, hogy ne hiszterizálódjon át.Tehát, ha jól foglalom össze, akkor meghagynák az egyházak magas állami támogatását, minden fontos döntés előtt kikérnék a véleményüket, miközben nem piszkálnák a legérzékenyebb kérdéseket. Ez tényleg erősen egyházpárti programnak hangzik.Lehet, hogy tudok szépen és diplomatikusan fogalmazni. Azt nem tudjuk vállalni, hogy mindent változatlanul hagyunk. De az fontos, hogy ezeket a döntéseket nem az érintettek nélkül akarjuk meghozni, hanem partnerként kezeljük az egyházakat. És ha csökken a politika hiszterizáltsága, akkor majd szót érthetünk egymással. Ha nincsenek kamerák, akkor már most is szót értenénk.