Amikor az orosz csapatok február 24-én lerohanták Ukrajnát, a szomszédos Moldovában is szükségállapotot hirdettek és lezárták a légteret. Majd miután az ukrán elnök kérte országa felvételét az EU-ba, múlt csütörtökön a moldáv miniszterelnök is gyorsan beadta a saját kérelmét Brüsszelnek. Azon túl, hogy a 2,6 milliós országba eddig 250 ezer ukrajnai menekült érkezett, komolyabb okuk is lehet az aggodalomra: múlt héten a fehérorosz diktátor, Alekszandr Lukasenko olyan inváziós térképet mutogatott a vezérkarának, amiről azt lehetett leolvasni, hogy a dél-ukrajnai területeket megszállni készülő oroszok Odessza elfoglalása után egyenesen Moldovába, azaz a Dnyeszter Menti Köztársaságba vonulnának tovább. Bár a felvétel megjelenése után a fehérorosz nagykövet azzal mentegetőzött, hogy tévedés történt, a moldovai vezetésnek jó oka van komolyan venni az ilyen jelzéseket. Az ország keleti felén 1992 óta azokhoz hasonló szakadár köztársaság működik, amilyen a donecki vagy a luhanszki, és amelyekre hivatkozva Vlagyimir Putyin totális háborút indított Ukrajna ellen. Ezt nemcsak Dnyeszter Menti Köztársaságként, hanem Dnyeszteren Túli Területként vagy Transznisztriaként is szokás emlegetni.Hogy kerülnek oda az oroszok?1991-ben, a Szovjetunió felbomlásakor Moldova Chisinau központtal kinyilvánította a függetlenségét, és megszüntette az orosz nyelv hivatalos státuszát. Erre a nagyrészt Tiraszpol városában és környékén, a Dnyeszter folyótól keletre élő, nem kis részben orosz anyanyelvű és oroszbarát szakadárok egy nagyjából Csongrád megyényi, 4163 négyzetkilométeres területen kikiáltották a maguk köztársaságát. A szembenállás 1992 tavaszára polgárháborúba csapott át, aminek az alapkonfliktusa ismerős lehet a mostani ukrán válságból: a Moldovai Köztársaság meg akarta védeni a területi egységét, míg a szakadárok katonai agresszióval és a transznisztriai emberek üldözésével vádolták a chisinaui vezetést.Mivel Oroszország ebben a volt tagköztársaságban is meg akarta tartani a befolyását, katonai erővel támogatta meg a szakadárokat. A harcokban közel 300 moldovai halt meg, 370 megsebesült, becslések szerint a transznisztriai oldalnak is hasonló veszteségei lehettek. Ahogy várható volt, a rosszul felszerelt moldovai hadsereg hamarosan vereséget szenvedett. A 1992 júliusában megkötött békeszerződés feltételeit egyenesen Moszkvából diktálták. Ennek értelmében bár a Dnyeszteren túli területek Moldova részei maradtak, a chisinaui vezetés nem szólhat bele a „köztársaság” működésébe. A szerződést az akkori orosz elnök, Borisz Jelcin és moldovai kollégája, Mircea Snegur írták alá. Azóta a helyzet normalizálódott, de a két terület egymásra is van utalva: Transznisztria például a bevételei nagy részét abból szerzi, hogy a dubasari vízi erőműben megtermelt áramot Chisinaunak adja el. Hogy a „köztársaság” napjainkban miként is működik, arról ebben a tavaly októberi cikkünkben írtunk bővebben.Bár Transznisztria függetlenségét egyetlen állam, így Oroszország sem ismerte el, a máig „békefenntartóként” ott állomásozó 1500 orosz katona jelenléte az Ukrajnában dúló háború miatt egyre aggasztóbb. Moldova washingtoni nagykövete, Eugen Caras a Newsweeknek nemrég arról beszélt, az orosz katonákon kívül a szakadár köztársaságnak van egy 6000 fős milíciája is, akik mozgását folyamatosan figyelik. „Semmit sem lehet kizárni azután, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát” – mondta a lapnak Caras. Ráadásul Moldova határától alig 50 kilométerre fekszik az orosz ostromra készülő Odesza. Ha a kikötőváros elesne, az inváziós seregek közvetlen összeköttetésbe kerülhetnének a Dnyeszter mentieknél állomásozó „békefenntartókkal” és a szakadárokkal. Így Putyin akár Transznisztria függetlenségét is elismerheti, hogy aztán az Ukrajnában megismert módszerrel védelmébe is vegye, aligha valószínű tehát, hogy az a nyíl véletlenül került oda a Lukasenko-féle térképre.Ahogy tehát közeledik a front, úgy nő annak a veszélye, hogy a harcok Moldovára is átterjednek. Az ukránok ráadásul állításuk szerint attól is tartanak, hogy a Transznisztriában állomásozó orosz csapatok hátba támadják őket. Már vasárnap is azzal álltak elő, hogy a vinnicjai reptérre kilőtt rakétákat a szakadár területről indították, ezt azonban még a moldovai hadügyminisztérium is hevesen tagadta. Ha nyugatra fordulnak, az oroszok elzárják a gázcsapotAz sem ígér sok jót, hogy amint Moldova a múlt héten beadta a jelentkezési kérelmét az EU-hoz, Transznisztria egyből tiltakozott, és újra követelte, hogy hozzanak létre két külön államot. Az őket támogató orosz vezetés eddig is rossz szemmel nézte, ha Moldova közeledni próbált Románia vagy az EU felé. Az ország évtizedek óta próbált egyensúlyozni a nyugati és az orosz befolyás között. Amikor az országnak „szocialista” vezetése volt, inkább Putyin felé húztak, amiért egy időben a Szocialista Párt havi egymillió dolláros támogatást kapott Moszkvából. Igor Dodon elnök 2019-ben azt is megvétózta, hogy az ország katonákat küldjön egy Ukrajnában zajló NATO-hadgyakorlatra.Viszont őt 2020-ban az Európa-barát Maia Sandu váltotta az elnöki székben, aki tavaly a korrupcióellenes programjával az előrehozott parlamenti választásokat is behúzta. Vele a nyugatiak is szívesen tárgyalnak, a múlt héten Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Antony Blinken amerikai külügyminiszter is elutazott Chisinauba, hogy támogatásáról biztosítsa az agressziótól tartó országot.Csakhogy a nyugat felé haladást Oroszország továbbra sem nézi jó szemmel, ennek jegyében a tavalyi gáztárgyalásoknál a Gazprom keménykedett is a moldovai kormánnyal. A válság odáig fajult, hogy 60 napra szükségállapotot kellett hirdetni, mert a kifizetetlen számlák miatt bejelentették a csapok elzárását. Hasonló volt a helyzet 2013-ban is: az ország a vilniusi uniós csúcson aláírta a társulási és szabadkereskedelmi megállapodást az EU-val, majd az oroszok egyből letiltották a teljes moldovai borimportot, és a gázcsap elzárásával is fenyegetőztek.