Különös, de sok szempontból fontos vita alakult ki a Budapesti Corvinus Egyetem polgárai és az egyetem vezetése között. Most nem az egyetem új struktúrájáról van szó, amelyet a Corvinus vezetése rohamléptekkel igyekszik átvinni a szervezeten. Arról van szó, hogy a Corvinus dolgozói, oktatói, kutatói és diákjai mit és hogyan mondhatnak a nyilvánosságban. A dolgozók egy része úgy érzi, az egyetem vezetése egy új szabályozással be akarja fogni a dolgozók száját, és ellenőrizni akarja, ki mit mond és kinek. Vannak, akik úgy látják, az egyetem ezzel korlátozza is az oktatók és hallgatók alkotmányban garantált alapjogait, ezért bíróságig vitték az ügyet. Az egyetem kommunikációs vezetője szerint erről szó sincs, szerencsétlen megfogalmazások és az egyetemen amúgy is feszült helyzet miatt látnak bele jogtiprást az új szabályokba. Ki mit mondhat, és mit nem?A Budapesti Corvinus Egyetem vezetése még március elején elfogadott egy „A külső és belső kommunikációs szabályokról” című rendelkezést, amely 8 oldalon szabályozza azt, hogy miként a dokumentum neve is mondja, az egyetem polgárai, vagyis dolgozói és hallgatói hogyan kommunikálhatnak az egyetem belső nyilvánossága és a külvilág felé. A 8 oldalas szabályozás 19 paragrafusban fogalmazza meg többek között, hogy az egyetemi polgárokhogyan küldhetnek tömeges email-t az egyetem többi polgárának; hogyan hozhatnak létre és működtethetnek az egyetemhez vagy annak szervezeti egységeihez tartozó oldalakat, közösségi médiafelületeket, blogokat és hasonlókat; hogyan szervezhetnek rendezvényeket az egyetemen; és mindenekelőtt hogyan és mit nyilatkozhatnak, kinek a nevében. A legtöbb intézkedés lényege, hogy a külső és belső kommunikáció vagy az egyetem kommunikációs stábjának bevonásával és tudomásával, vagy a stábon keresztül történjen.Apáti-Tóth Kata kommunikációs vezető szerint erre azért van szükség, hogy a kommunikációs stáb követni és segíteni tudja ezeket a folyamatokat, könnyebben és egységesebben érhesse el az egyetem a célcsoportját, ezzel hatékonyabbá és egyszerűbbé téve a kommunikációt. Korábban például több szervezeti egységnek, intézetnek, tanszéknek voltak elérhető, de inaktív közösségi médiafelületei, ami nem mutat jól, és hátráltatja, hogy az egyetem elérje azt, akit akar. Éppen ezért a rendelkezés szabályozná például azt is, hogy milyen kommunikációs csatornákon és milyen arculattal jelenjenek meg a kifelé szánt tartalmak, bár Apáti-Tóth hangsúlyozza, hogy azok előállításába és szerkesztésébe a kommunikációs stáb nem szól bele. Az arculat használatánál és hasonló kérdéseknél nagyobb vitát szült az egyetemen belül az a rész, ami azt szabályozza, miről és hogyan nyilatkozhatnak a sajtónak az egyetem polgárai. A szabályozás kimondja, hogy „az Egyetem hírnevét és gazdasági érdekeit, stratégiáját és működését érintő kérdésekben, valamint az Egyetemet érintő szakpolitikával, finanszírozással kapcsolatban, továbbá havária helyzetben kizárólag az elnök, a rektor és a kancellár” jogosult nyilatkozni, illetve ők delegálhatják a feladatot más vezetőknek. Mindenki más akkor nyilatkozhat engedély nélkül bármilyen szakmai vagy közéleti kérdésben, ha „magánemberként, egyetemi munkakörét, beosztását, címét nem használva, továbbá nem az Egyetem infrastruktúráját felhasználva és nem az egyetemi munkájával összefüggésben nyilatkozik a nyilvánosság előtt”. Egyéb esetekben a szabályzat szerint a nyilatkozó a nyilatkozatáról „a kommunikációs vezetőt tájékoztatni szükséges, lehetőleg a nyilatkozattételt megelőzően, amennyiben ez nem életszerű, utólagosan”. A nyilatkozattevő pedig minden esetben felelős azért, hogy „nyilatkozatából megállapítható legyen, hogy az saját és nem az Egyetem világnézete és értékrendje, továbbá, hogy annak elfogadására ne kényszerítse vagy késztesse a hallgatókat.”A szabály elég nagy felháborodást keltett egyetemi berkeken belül, ahol az egyetemi vezetés gyorsan és agresszívan végig vitt reformjai amúgy is sok feszültséget szültek az elmúlt hónapokban. A rendelkezést sok egyetemi polgár, köztük a szakszervezet és a szenátus több tagja is úgy értelmezte, hogy az egyrészt egyetemi környezetben értelmezhetetlen és nagyon indokolatlan, másrészt hogy nagyon erősen korlátozza az egyetem dolgozóinak és hallgatóinak szólásszabadsághoz való alapjogát. Mielőtt kifejtenénk a kialakuló jogi vitát, érdemes megjegyezni, hogy a szenátus heves tiltakozása után a rektor bejelentette, a március 4-én elfogadott rendelkezést március 17-én felfüggeszti. Hogy ez mit jelent, és hogy hogy áll most a szabályozás sorsa, azt mindjárt kifejtem, de előbb nézzük, ki mit gondolt a rendelkezésről. Fenyegetett alapjogokAz egyetem szenátusának tagjai felkérték a Társaság a Szabadságjogokért szakértőjét, hogy vizsgálja meg a rendelkezést alapjogi szempontból. Ó arra jutott, hogy A kommunikációs szabályzat lényegében egy vállalati struktúrára van kitalálva, és nincs tekintettel arra, hogy az egyetem teljesen máshogy működik, akkor is, ha magánkézben van; indokolatlanul korlátozza a dolgozók és hallgatók alkotmányban garantált jogát a véleménynyilvánításhoz. Ami az első pontot illeti, a TASZ szerint „az egyetem tudományos intézmény, amely létének célja a kultúra, a tudás és a kutatás előmozdítása, ez pedig megköveteli, hogy minden eszmét meg lehessen fogalmazni és vitatni. Ez a tudományos élet szabadságának alapvető elve, és a magánegyetemeken ugyanúgy érvényes, mint az állami fenntartásúakon. A közéleti viták alakítása az európai egyetemkép szerves része”, az a fajta apolitikusság tehát, amit a szabályozás szerint rá akarna az egyetem erőltetni minden polgárára, ellentétes az egyetem lényegével. A TASZ szerint az is az egyetemi működés alapvető félreértése, ahogy a Corvinus elvárná, hogyan nyilatkozzanak a polgárai szakkérdésekben. A szabályozás azt a fajta vállalati kommunikációs logikát próbálná behozni az egyetemre, hogy egy cég dolgozója vagy a cég nevében nyilatkozik, vagy teljesen magánemberként, de alkalmazottként politikai vagy szakmai kérdésekben sem nyilvánulhat meg úgy, ami ronthatja a vállalat gazdasági érdekeit és brandjét. Az egyetemi környezetben viszont ennek a logikának – pont szakértelem működésével kapcsolatos fentebb leírt elvárás miatt – nincs értelme. Vegyünk egy példát: ha én gazdasági újságíróként szeretném megkérni a Budapesti Corvinus Egyetem egyik közgazdász oktatóját vagy kutatóját, hogy nyilatkozzon valamilyen aktuális gazdasági kérdésben, akkor természetesen szeretném odaírni a cikkbe, hogy aki nyilatkozik, az a Corvinuson tanít, hiszen ez is bizonyítja, hogy valaki olyat kérdeztem meg, aki sokkal jobban ért az adott gazdasági kérdéshez, mint a legtöbb olvasó, vagy mondjuk én mint újságíró. Viszont az ilyen szakértői nyilatkozatok természetéből fakadóan valószínűleg senki nem feltételezné, hogy amit a Corvinus egyik oktatója állít mondjuk a költségvetési költekezés és az infláció összefüggéseiről, az a Budapesti Corvinus Egyetem hivatalos álláspontja. Ahogy a TASZ fogalmaz: „Az egyetem kutatói és oktatói önálló szakértelmükkel, többek között az arra alapított véleményük kifejtésével járulnak hozzá az egyetem brandjének építéséhez. Amikor e szerepükben járnak el, nem az egyetem nevében nyilatkoznak, még akkor sem, ha az egyetemi affiliációik megjelölésével együtt nyilatkoznak.” A TASZ azt is írja, hogy aránytalan minden, az egyetemet érintő szakpolitikai kérdésben korlátozni az egyetemi polgárok nyilatkozatait, mert „az egyetemet érintő szakpolitikai kérdések mindig közügyek”, az egyetem oktatói és hallgatói pedig az „ezekről szóló közéleti vitákhoz sajátos perspektívával járulhatnak hozzá”. A jogvédő szervezet összességében úgy találja, hogy bár elfogadható célból, konkrét felhatalmazás alapján lehetne korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát, a BCE kommunikációs szabályzata ilyet nem tud felmutatni, így indokolatlanul korlátozná az egyetemi polgárok alkotmányban garantált jogait. A szenátus jelezte a rektornak, hogy szeretné napirendre venni a rendelkezést, amit dr. Takáts Előd állítólag azzal utasított vissza, hogy a szenátus „nem vitaklub”, és annak amúgy sincs kompetenciája a kommunikációs szabályozásban. Végül a rendelkezést felfüggesztette, és egyeztetést kezdeményezett a szabályokról. Ez azt jelentette, hogy Apáti-Tóth Kata kommunikációs vezető írt az egyetem minden szervezeti egységének, hogy nagyon szívesen elmegy az értekezletükre átbeszélni a témát, és több intézettel, valamint az egyetem alkalmazotti tanácsával és szakszervezeti képviselőivel is egyeztetett.A szenátus több tagja ezt nem tartotta elégségesnek, szervezettebb vitát akartak a témában, valamint azt, hogy a rektor ne csak felfüggessze a rendelkezés alkalmazását, hanem vonja vissza. Az érvényben lévő szabály felfüggesztése ugyanis jogilag nehezen értelmezhető, és nem tudni, mikor, milyen folyamat eredményeként lehet a felfüggesztett rendelkezést újra „visszakapcsolni”, vagy végleg visszavonni. Április elején aztán Ádám Zoltán, az egyetem oktatója és szakszervezeti tagja keresetet adott be a bíróságon a rendelkezés megsemmisítésére. A kereset indoklása szerint a kommunikációs szabályzat több pontja szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az egyetemi polgárok szólásszabadsághoz való jogát, és ezért ellentétesek az alaptörvénnyel és a munka törvénykönyvével. Változások jönnekApáti-Tóth Kata az egész kommunikációs szabályozás körüli vitáról azt mondta a 444 kérdésére, hogy őt nagyon meglepte, milyen indulatokat gerjesztett egy viszonylag standardnak gondolt rendelkezés. A kommunikációs vezető szerint nagy szükség volt már az újragondolásra, mert a legutóbbi, a területet érintő szabályokat még 2013-ban hozták. A mostani szabályok szerinte nem szigorúbbak, mint amelyeket korábban elfogadtak a Corvinuson. Sőt állítása szerint más modellváltó egyetemek kommunikációs szabályai sokkal részletesebbek és szigorúbbak, mint a felfüggesztett corvinusos. Az egyetem kommunikációs vezetője úgy látja, vannak a rendelkezésben szerencsétlenül megfogalmazott részek, de annak a célja nem az, hogy az egyetem oktatóit elbátortalanítsák a nyilvános megjelenésektől, vagy hogy az alapjogaikat korlátozzák. Éppen ezért a rendelkezés várhatóan több ponton módosulni fog. A javasolt módosítást Apáti-Tóth a héten küldte el azoknak, akikkel konzultált a szabályokról. Mint mondta, azt a Munka Törvénykönyve is rögzíti, hogy a dolgozóknak a munkaviszonyuk fennállása alatt a munkáltató jogos gazdasági érdekeit tiszteletben kell tartaniuk, és azt nem szabad veszélyeztetniük, a véleménynyilvánításhoz való jogukat pedig nem gyakorolhatják olyan módon, ami a munkáltató jó hírnevét, gazdasági és szervezeti érdekeit sértheti. A kommunikációs szabályzattal csak ezt az elvet próbálták az egyetem belső szabályaiba is belefogalmazni. A szakszervezettel és a megkeresésre reagáló intézetekkel folytatott egyeztetések után viszont várhatóan kikerül a szabályzatból az egyetem jó hírnevére és gazdasági érdekeire vonatkozó rész, helyette a releváns törvényi passzusokra hivatkozik majd. Az is kikerül a rendelkezésből, hogy az egyetemet érintő szakpolitikai kérdésekről csak a vezetők nyilatkozhatnak. Apáti-Tóth Kata szerint a nyilatkozatokról szóló résszel sem az volt az egyetem célja, amit sokan beleláttak. Azzal, hogy beleírták a szabályzatba, hogy az egyetem oktatói és kutatói a szakmai nyilatkozataikról értesítsék a kommunikációs stábot, csak azt szerették volna segíteni, hogy egyszerűbb legyen követni és az egyetem felületein is megosztani az ilyen nyilatkozatokat. Apáti-Tóth szerint egyáltalán nem szeretnék lebeszélni az egyetem oktatóit, hogy nyilatkozzanak a szakterületükről, sőt, ezt kifejezetten bátorítani is szeretnék. Éppen ezért a jövőben ki is vennék a kommunikációs stáb előzetes és utólagos értesítésére vonatkozó részt, nehogy ez korlátozzon bárkit a szakmai nyilatkozatokban. Emellett több kisebb változtatást is javasol a kommunikációs stáb az elnöki testületnek, például ami a rendezvényszervezés vagy a forgatási engedélyek kiadását illeti, és amelyek Apáti-Tóth szerint tényleg szerencsétlenül megfogalmazva kerültek bele az eredeti rendelkezésbe. A változtatásokat a kommunikációs vezető a napokban kiküldte azoknak, akikkel korábban egyeztetett erről, majd az egyetem elnökéből, rektorából és kancellárjából álló elnöki testület elé kerül a módosított dokumentum. Ha a tanács azt elfogadja, akkor a most felfüggesztett szabályozás helyébe ez az új verzió lép. Hogy a szenátus is megvitathatja-e a módosított szabályokat, azt a rektor dönti el.