A hétvégi forróság közepette közel ezer ember maradt víz nélkül Pest megye magasabban fekvő településrészein. A vízhiányt követően Bardóczi Sándor, tájépítészeti főosztályvezető egy facebook posztban reagált a történtekre. A Főtájépítész szerint a budapesti agglomerációk infrastruktúrálisan nem voltak felkészítve ekkora lakosság vízellátására. A solymári vízhiányról részletesen írtunk cikkünkben. Ahogy Bardóczi Facebook posztjából kiderül, a vízhiány nem véletlenül jelentkezett elsőként az agglomerációkban. A 20. században elkészült budapesti vízellátó rendszert az akkori 2,5 milliós lakosságra tervezték, azonban az 1989-ben 2,1 milliót számláló városból az elmúlt 30 évben közel 300 ezer lakos kiköltözött a nyugodtabb és zöldebb agglomerációba. Ezek a települések nem voltak felkészülve ilyen mértékű lakosság fogadására, a CSOK és az állami hitelkonstrukciókkal támogatott zöldmezős beruházások túlterhelték ezeket a területeket. Ezközben pedig háttérbe szorult a Budapesten létesített közművek, az ivóvizet termelő csápos kutak, víztározók és átemelők rehabilitációja. A víz mennyisége mellett a minősége is csökken. A dunai hidak építésével olyan területek váltak beépíthetővé, ahol eddig a természetes ökoszisztéma segítette a víztisztítást. Például, a szentendrei híd megépítésével könnyen megközelíthetővé vált a Szentendrei-sziget, aminek beépítése szennyezési kockázattal veszélyezteti a Duna vizét megszűrő kavicsteraszokat. Bardóczi szerint érdemes Amerikát figyelnünk, ahol a vízellátás mindennapos valósága miatt a korlátlan fogyasztás világa változóban van. Las Vegasban, például kompenzációt fizetnek azoknak a kerttulajdonosnak, akik a rendkívül vízigényes gyepet hajlandók felcserélni sivatagi kertre, vagy akik úszómedence helyett víztározót létesítenek. (Lénárd Lili)