Hétfőn megjelent egy kormányrendelet a Magyar Közlönyben, amely a vészhelyzetre hivatkozva 10 évnél is hosszabb ideig teszi lehetővé a közfoglalkoztatást. De mit jelent ez pontosan, és vajon mi szükség volt a módosításra?Molnár György, a Közgazdaság- és Regionális Tudomány Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének szakértője arról beszélt a 444-nek, hogyeddig a 2011-es közfoglalkoztatási törvény szerint maximum, összesen 10 évig lehetett valaki közfoglalkoztatotti jogviszonyban, ezután viszont nem. A rendelettel viszont most lehetővé teszik, hogy a vészhelyzet ideje alatt valaki akár 10 évnél tovább maradjon közmunkás.„Ez a tíz éves limit eddig komoly problémát jelentett, ugyanis nagyon sokan most kezdik el betölteni a tíz évet, de különösen a hátrányos helyzetű régiókban beszorulnak a közmunkaprogramba, mert nincs lehetőségük a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedniük" - magyarázza a szakértő.Egy ideális világban annak kellene történnie, hogy a munkavállalónak nincs is szüksége arra, hogy 10 évig közfoglalkoztatott legyen, mert a cél az lenne, hogy egy idő után vissza tudják integrálni ezeket az embereket az elsődleges munkaerőpiacra. Csakhogy a gyakorlatban ez legtöbbször nem sikerül.„Ez az új kormányrendelet tulajdonképpen egy beismerése annak, hogy van egy társadalmi réteg, akiknek az egyetlen lehetséges közfoglalkoztatási forma a közmunka. A kormány nem találta ki, hogy mi legyen azokkal, akik betöltik a 10 év közmunkát, de nem tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, ezért a vészhelyzetre hivatkozva időt adnak maguknak" - magyarázza Molnár György.A szakértő szerint viszont a vészhelyzet utánra muszáj lesz valamilyen megoldást találni, mert közben egyre többen és többen lesznek azok, akik már betöltik a tíz évet, de nem visszaintegrálhatók az elsődleges munkaerőpiacra.Molnár György szerint alapvetően két hosszú távú megoldásban lehet gondolkodni. Az egyik az, hogy a most meghozott rendeletet nem törlik el a vészhelyzet megszűnésével, tehát azután is lehet majd 10 évnél tovább közfoglalkoztatottnak lenni. A másik megoldás pedig az lehetne, hogy egyáltalán megvizsgálják, hogy mi miatt nem sikerül a közfoglalkoztatottak visszaintegrálása az elsődleges munkaerőpiacra. Hogy az-e az ok, hogy a hátrányos helyzetű régiókban nincs más munkalehetőség, vagy pedig komplexebb rehabilitációra van szüksége azoknak, akik benne ragadtak a közmunkában. Molnár György elmondása szerint az utóbbira nézve voltak pilot programok, de ezeket korán megszüntették, pedig a szakértő szerint értek el vele sikereket.Jelenleg is működő civil példaként említi a Kiútprogramot, amely a közfoglalkoztatottak munkapiaci integrációját segíti. Itt az a tapasztalat, hogy sokszor csak egy interjúra való felkészítésen múlik, hogy valaki el tud-e helyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon. Például könnyen lehet, hogy egy állásinterjút megkérdezik, hogy milyen ambíciói vannak a munkakeresőnek, aki viszont nem ismeri ezt a szót, ezért nem tud a kérdésre válaszolni, a munkáltató pedig leírja őt magában.Molnár György szerint nagyon hiányzik ez a típusú, támogató hozzáállás, pedig ezzel a közmunkába beszorult emberek egy részét ki lehetne emelni. A maradéknak meg 10 évnél is hosszabb időre kellene engedélyezni, hogy közfoglalkoztatott maradhasson és ne váljon munkanélkülivé.