Szerda délelőtt kértük meg olvasóinkat, hogy írják meg röviden, hogyan érinti őket a katázás villámgyorsan megszavazott kivéreztetése. Előzetes várakozásainkhoz képest is rengeteg levelet kaptunk, pár óra alatt sok száz történet érkezett meg hozzánk. Mivel az összes sztori bemutatása még a TLDR-rovatunk kereteit is szétfeszítené, ebben a cikkben igyekeztünk pár gyakran felmerülő szempontot kiemelni a levelekből. Másik cikkünkben pedig enciklopédiaszerűen, egy-egy szakma mellé gyűjtöttünk jellegzetes idézeteket. Fiatalok, akik inkább nem vállalkoznak„Ha felemelték volna a KATÁT akár 150e-re, de marad minden a régiben, egy kis morgás után kifizetem. Majd szerzek hozzá pár új ügyfelet. De hogy ezt az egész vállalkozósdis - könyveléses - adóhivatalos bürokráciát újrakezdjem, hát nem vágyom rá. Én voltam hagyományosan adózó e.v., nem akarom újra!” – írta online tréningek szervezésével és marketinggel foglalkozó olvasónk, és a rengeteg levélben ez volt az egyik leggyakrabban visszatérő érv: számos levélírónk gondolta úgy, hogy simán lehetett volna emelni a kata eddigi 50 ezres adóösszegét 100 vagy akár 150 ezer forintra, vagy esetleg sávossá tenni. Ez is adóemelés lett volna persze, de így megmarad volna, amit legjobban szerettek a katában: hogy egyéni vállalkozóként nem kellett könyvelőhöz rohangálniuk, értették, mit, miért és mikorra kell befizetniük, és sok papírmunkától megszabadultak. Volt olvasónk, aki ma már kft-t vezet, de hosszú évekig katázott, és mint írta, a korábbi alacsony belépési küszöb tette lehetővé, hogy nulla tőkével el tudjanak indulni. „Nem csak a jelenlegi katásokkal szúrnak ki, hanem a jövő generációk kiugrását nehezítik meg. Egy nehéz adó- és gazdasági környezetben volt tapasztalat és könyvelő nélküli (melyik induló 19 évesnek van arra pénze?) egyetlen járható út” – írta erről. Több fiatal olvasónk is hasonlóról számolt be: eddig egyetemi tanulmányaik mellett vittek kisebb vállalkozásokat, de ennek most vége. Volt, aki megírta, hogy ezentúl majd maximum feketén fog dolgozni az iskola mellett, de mások számára ez nem opció, és ők teljesen feladják a vállalkozáskezdeményüket.Írt nekünk olyan egyetemista hallgató, aki jelenleg nem is tudja, hogy egyszerre tudja-e majd szeptembertől vinni a katás kisvállalkozását, immár főállásban, mellé pedig folytatni a nappali tanulmányait, hisz így kétszeresen lenne biztosított, ami szerinte jogi nonszensz. A kiszállás gondolata számos levélben felmerült. Főleg azok írtak erről, akik eddig egy főállás mellett katáztak. Volt, aki hétvégente hódolt a hobbijának, és ezzel keresett kis pénzt, többen pedig az állami szektorban dolgoztak, és így tudták kiegészíteni alacsony fizetésüket. Egyik olvasónk például pályakezdő tanári állása mellé vállalt katás megbízásokat, mert mint írta, a pedagógusbérből képtelen lett volna fenntartani családját, de ennek vége. „Azért vág hasba ez a változtatás, mert élesíti a kérdést: 1) megéri-e még itthon maradni, mikor megkereshetném csak egy főállással ugyanezt vagy többet külföldön? 2) megéri-e sutba vágni egy 6 év alatt felépített ügyfélkört, bizalmi hálót, Családosként mindegyik kérdés nehéz, nincs egyértelmű válasz.” –írta digitális oktatási anyagokat fejlesztő olvasónk, akinek most sokakhoz hasonlóan azt kéne eldöntenie, hogy két vagy több eddigi munkája közül melyiket vigye tovább. A főállás mellett katázók másik sokszor visszatérő érve, hogy a munkáltatójuk eddig is megfizette utánuk az összes járadékot, nem értik, hogy miért kell ellehetetleníteni, hogy emellett ők kevés adóért cserébe még extrán vállalkozzanak. Ráadásul az esetükben egészen biztos, hogy nem lehetett rejtett foglalkoztatásról beszélni, így a kata kivégzése során felhozott leggyakoribb érv is értelmét veszti. Nem egy olvasónk említette, hogy a tervezett gyerekvállalásról kell lemondaniuk a hirtelen bizonytalanság miatt. Egyik olvasónk partnere arculattervező grafikus, csak cégeknek számláz, eddig katázott, most azonban fogalma sincs, hogyan tovább. „Ha nem mutat valami jót a könyvelője nekünk, hogy mi legyen, akkor durván át kell szervezzünk mindent. Az albérleti szerződés már megvan, épp pakolni készülünk, így ezt nem tudjuk lemondani, ami egy fizetésből nem lesz túl kényelmes, míg nem jön a megoldás. Így sajnos a gyerek csúszik. #családtámogatás. Nekünk ez fáj a legjobban” – írta erről. Nem meglepő módon a másik gyakran visszatérő lehetőség a külföldre költözés van: az IT-világban mozgó vállalkozók közül többen egyelőre csak a külföldi cégalapításon gondolkodnak, de más szakmák képviselői közül írtak többen is, akikben felerősödött a vágy, hogy más országban folytassák az életüket. Fiatal anyák és nyugdíjasok hoppon Látszik, hogy a katás változások érzékenyen érinthetik azokat a nőket, akik kisgyerekkel vannak otthon, és mellette vittek eddig vállalkozást. Van, aki online végez kisebb munkákat, más kézműves termékeket állít elő. Ezek jellemzően nagyon kisforgalmú cégek, de már van egy-két viszonteladójuk, ami a forgalom jelentős részéért felel. Ha a jövőben ők kiesnek, akkor nem feltétlen lesz értelme fenntartani ezeket a vállalkozásokat. De a hirtelen változtatás más módokon is be tudott kavarni: egyik olvasónk például szeptembertől küldené bölcsődébe a gyerekét, de ehhez munkáltatói igazolást kérnek, ami eddig a katás papírja lett volna. Mivel ez ellehetetlenül most a számára, jelenleg a könyvelővel keresik a megoldást a problémára.„Erre a szitura, amikor valakinek átlag 150 - 200 ezer forintos havi bevétele van vállalkozásból, viszont nincs mellette főállása, nem kínál élhető megoldást a rendszer. Sajnos ha ez a plusz bevétel kiseik, nagyon hiányozni fog a családnak. Persze lehet mondani, hogy akkor menjek el főállásba, minek akarok ennyit a gyerekeimmel lenni, járjanak napközibe vagy jöjjön a bébiszitter, de... eddig a KATA erre megoldás volt. Éljen a család-barát Magyarország!” – írta olvasónk, aki eddig a gyerekei mellett otthonról vállalt kisebb szakmai lektori munkákat. Szintén sok levelet kaptunk nyugdíjasoktól, akik eddig még vitték tovább kisebb vállalkozásaikat, mostantól viszont ez már nem érné meg: van, aki az általa vezetett könyvesbolt, más az alkatrészüzlet bezárásán gondolkodik, és volt olyan olvasónk, aki egyetemeknek, kutatóintézeteknek gépelt le interjúkat, felméréseket. Világos számára, hogy az egyetemek nem fognak neki zsebbe fizetni, úgyhogy vége ennek a lehetőségnek. Rosszul jártak azok is, akik valamilyen komolyabb betegséggel, rokkantsággal dolgoztak otthonról. Egyik olvasónk például súlyosan mozgáskorlátozottá vált, és az alacsony járadéka mellé dolgozott eddig lektorként, irodalmi szerkesztőként, de nem keres vele annyit, hogy egy magasabb adótípust is ki tudjon gazdálkodni belőle. Abban is nagyon sokat egyetértettek, hogy ezek a változások jelentős áremeléshez vezethetnek majd. Főállásban tervezőmérnökként dolgozó olvasónk például eddig időnként készített terveket magánszemélyeknek mellékesként, ennek árát az új adó miatt 20 százalékkal kell megemelnie. Hasonló áremelési tervekről tényleg számos szakmából érkeztek a beszámolók, ugyanakkor a kisebb cégeknek dolgozó egyéni vállalkozók attól is félnek, hogy az ügyfeleik nem fogják elfogadni az áremelést, és lepattintják őket. Akadt olyan olvasónk is, aki ugyan katázhatna tovább is az új törvény szerint, de a változások mikéntje így is nehéz helyzetbe hozta: „pszichológusként valódi önfoglalkoztató vagyok és főként magánszemélyeknek számlázok. Ami engem mégis érzékenyen érint, az az, hogy betéti társaság vagyok, azon belül is beltag. Ha katás akarok maradni, fel kell számolnom a BT-met, viszont a felszámolás alatt, ha beltag vagyok nem lehetek egyéni vállalkozó. Azaz társasági szerződést kell módosítanom (ügyvéddel, pénzért), hogy fel tudjam számolni a cégemet (könyvelővel, pénzért), hogy egyéni vállalkozó lehessek (pénzért), hogy ugyanazt tudjam csinálni, amit eddig. Mindezeknek nyilván van ügyintézési határideje (ügyvéd, cégbíróság, NAV, könyvelő), és csak a csodában bízhatok, hogy még szeptember 1-ig el lehet intézni mindent.”Kifejezetten sokan írtak nekünk a különböző kreatív szakmák (grafika, informatika, webdesign, szövegírás, hasonlóak) képviselői közül, akik mind arról számoltak be, hogy nagyon telített a piac, messze voltak attól, hogy kimaxolják a katában rejlő évi 12 millió forintos határt, és a többi, a kormány által felkinált adónem nemcsak a magasabb befizetendő összeg miatt zavarja őket, hanem mert munkájukhoz nincs nagyon szükségük semmire pár ceruzán, illetve egy számítógépen kívül, ezért nincsenek leírható költségeik. Az eddig szabadúszóként dolgozó kreatívok számára az egyik lehetséges megoldás, ha be tudnak menni egy cég alá teljes állásba dolgozni, de sokak úgy érzik, hogy ezzel pont az lenne oda, amit szeretnek a szakmájukban: a nagy fokú szabadság, és hogy maguknak tervezhették meg, hogy mikor mennyi időt szánnak munkára. És kétséges az is, hogy valójában hány embert tudnak felszívni a cégek.„Amit viszont már most szomorúan látok, hogy szakmai portálokon már itt-ott kezdenek megjelenni olyan hiénák, akik segítségnyújtás címszóval fel kívánják vásárolni a szabadúszók ügyfélköreit, így nem sok jót tudok elképzelni a jövőre nézve” – írta webfejlesztéssel foglalkozó olvasónk.