Szombaton Csák János, kulturális és innovációs miniszter és Hiller István, MSZP-s erős ember, egykori kultuszminiszter vitáztak a Tranzit fesztiválon. A Tranzit a Fidesz hagyományos évadnyitó eseménye, ahol a párt aktivistái, politikusai és tartalomgyártói hátba veregethetik egymást a nyaralás után, de a nagy őszi menetelés előtt. Mint azt több vita is megmutatta, abszolút hazai pálya ez a kormánypárt számára, és ilyen környezetben az ember hajlamosabb nagyot mondani, olykor a szokásosnál is nagyobbat. Csák János viszont akkorát hantázott az egyébként kedélyes hangvételű beszélgetés derekánál, amikor a média- és kultúrafinanszírozásról zajlott épp az eszmecsere, hogy az még a szunyókáló közönségnek is feltűnt. Pedig még csak nem is aktuális dolgokról esett szó. Sőt. A beszélgetés 18. percétől kezdődően Csák hosszasan beszél arról, hogy az a kultúra- és médiafinanszírozási koncepció, amit az Orbán-kormány folytat, nem revanspolitika, csak igyekszik visszaadni a „nemzeti oldalnak” mindazt, amit a szocialista kormányok idején tőlük megvontak. Az érvelés meglehetősen kacskaringósan indult, az MSZP által a rendszerváltás előtt „letartóztatott” vagyonoktól a Csák-féle Helikon kiadó nem létező állami megrendeléseihez érkezünk –, végül a Heti Válasznál köti ki. Csák nehezményezi, hogy amikor ő a 2000-es évek derekán, az MSZP–SZDSZ-kormányok idején a saját pénzéből megvásárolta a Heti Választ, az állam semmilyen módon nem támogatta a lapot – sőt, egyes marketingvezetők azzal nevették ki, hogy akkor se hirdetnének nála, ha fizetne érte.A Heti Választ az Orbán-kormány idején, 2001-ben alapították – közelebbről a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány –, épp a médiaegyensúly politikájának megteremtése céljából. Miután a Fidesz ellenzékbe került, a párt jelentős erőforrásokat igyekezett arra fordítani, hogy a hozzájuk kötődő médiavállalatok életben tudjanak maradni. És mivel a működés nem volt fenntartható, 2003-ban az alapítvány kuratóriuma döntött az eladásról. 2004 áprilisában a Csák többségi tulajdonában lévő Sasliget Tanácsadó Kft. vette meg a kiadót 5 millió forintért. A tulajdonosi struktúra nem is változott egészen 2008 decemberéig, amikor Lantos Csaba egyik vállalkozása szerzett tulajdonrészt, végül még a kormányváltás előtt a Fellegi Tamás-féle Infocenter lett a tulajdonos – így került a kiadó a Simicska-birodalom vonzáskörzetén belülre. (Akkoriban igen őszintének tűnő vehemenciával magyarázták, hogy az Infocenter valamilyen dán befektetőcsoport vállalakozása, és semmi köze Simicskához. Aztán kiderült, hogy mégis.)Az ellenzéki időszak jó részében Csák volt a névleges tulajdonos, és állításával ellentétben szemmel látható mennyiségű állami pénzt kapott hirdetések útján a legkülönbözőbb jogcímekről. Sokat. Erről olyan üzletember tájékoztatta a 444-et, aki ebben az időszakban épp ehhez hasonló bizniszeket bonyolított különböző ügynökségek és közcégek részére. Ez úgy fordulhatott elő, hogy az állami vállalatok abban az időben még maguk dönthettek arról, hova küldenek pénzt hirdetés formájában. Ma már ez nincs így, ilyen döntést csak Rogán Antal és a Miniszterelnöki Kabinetiroda hozhat.A Kantar Media adataiból látszik, hogy 2006-ban listaáron legalább 88 millió forint érkezett a hetilaphoz, méghozzá a legkülönbözőbb jogcímekről. (Ezt a Kantar hivatalosan publikált tarifaadat alapján kalkulálja ki, barterekkel és egyéb kedvezményekkel a tényleges költés ennél feltételezhetően valamivel alacsonyabb volt.)Hirdetett a Heti Válaszban a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), a Magyar Posta és a Szépművészeti Múzeum mellett többek között az uniós pénzek elosztásáért felelős – ebben az időszakban Bajnai Gordon által vezetett – Nemzeti Fejlesztési Hivatal, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) jogelődje is. Az MFB-nél – a kiadó működését közelről ismerő egyik forrásunk visszaemlékezése szerint – maga Csák tárgyalt a pénzintézet akkori vezetőivel. (A bank igazgatója ebben az időszakban Erős János volt.) Listaáron az állami hirdetések meghaladták a teljes bevétel 10 százalékát.2007-ben nagyjából hasonló nagyságrendeket mutatnak a hirdetési statisztikák. Legtöbbet a Művészetek Palotája költött a Heti Válasznál, és az állami hirdetők között felbukkant a Szerencsejáték Rt. is. 2008-ra pedig nemhogy apadni kezdtek volna a források, még alaposan növekedtek is, pedig ekkor már a gazdasági válság is elkezdte éreztetni hatását. 134 millió forintot költöttek listaáron a különböző állami tulajdonban vagy felügyelet alatt álló cégek és szervek a Heti Válasznál. Egyedül az NFH listaáron több mint 30 milliót hagyott Csákéknál. Összesen húsz különböző jogcímről érkezett pénz az ellenzéki hangvételű kiadóhoz, ami látványos jele annak, mennyivel nagyobb mozgásterük volt ezeknek a vállalatoknak a 2010 előtti időszakban. 2009-ben 113 millió forint vándorolt listaáron a Heti Válasz kiadójához. Ezen az adatsoron az látszik, hogy a Művészetek Palotája mellett felsorakoztak olyan hagyományosan szoros politikai kontroll alatt működő vállalatok is, mint az MVM vagy az MFB, a Magyar Rádió (!) vagy a Szerencsejáték Rt. A Heti Választ 2015 után – az Orbán–Simicska-háború eszkalálódásával – a kormány fokozatosan és tudatosan kiszárította, megvonta korábbi forrásait, és 2018 nyarán, néhány hónappal a Magyar Nemzet bezárása után az újság meg is szűnt. Szerzőik azóta Válasz Online néven indítottak közéleti magazint. A kiadó felszámolási eljárása során Vörös József, Mészáros Lőrinc korábbi ügyvédje megszerezte a Heti Válasz internetes archívumának jogait, és elérhetetlenné tette. A hatalom megpróbálta eltörölni a hetilap történetét. Bódis András, a Válasz Online főszerkesztője kérdésünkre azt mondta, hogy hiába kaptak rá korábban ígéretet, Mészárosék azóta sem tették elérhetővé az archívumot, és már a megkereséseikre sem válaszolnak. A válaszosok korábbi munkássága online azóta sem elérhető.