A Stipendium Peregrinum ösztöndíjprogram a tandíj és a megélhetés költségeinek vállalásával segít a legtehetségesebb magyar fiataloknak, hogy a világ legjobb egyetemein tanulhassanak. A döntési folyamatban kormánytagok, állami tisztviselők, fideszes képviselők és a kormánypárti újságírók játszák a legfontosabb szerepet. Egy kiválasztó tábor végén születik meg a végső lista az ösztöndíjasokról, a döntés szempontjai viszont homályosak. A pályázók döntő része nem foglalkozik az intenzív politikai jelenléttel, de akad, akinek ez nehezére esik. Novák Katalin, az azóta megszűnt Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) volt családügyi államtitkára három éve indította útjára a Stipendium Peregrinum (SP) ösztöndíjprogramot, ami hamar a tárca alá sorolt Nemzeti Tehetség Központ (NTK) kiemelt projektje lett. Az NTK az új kormány megalakulása és az EMMI feldarabolása óta a Miniszterelnökség alá tartozik, de az SP megmaradt Novák szívügyének: a köztársasági elnök fővédnökként idén is részt vett az ösztöndíjasok kiválasztásában, az instruktorok és a program szervezői pedig továbbra is közvetlen környezetéből kerülnek ki. Három év alatt a program nagy népszerűségre tett szert a frissen érettségizettek és az egyetemi tanulmányokat már folytató fiatal huszonévesek körében. Az SP-nek jelenlegi formájában három komponense van. Az „A komponens” egyszeri támogatást jelent, amit kifejezetten a felvételi eljáráson való részvétel céljából folyósítanak, elsősorban olyan egyetemek esetében, ahol a felvételizés is díjköteles vagy kiutazással jár. 2019-ben, amikor a program indult, egyedül ez a komponens volt elérhető, és 18 millós keretösszeget biztosított hozzá az NTK. Az évről évre bővülő program legfontosabb kiírása a „B komponens”. Ez kiemelt állami ösztöndíjat ajánl azoknak a jelentkezőknek, akiket felvettek a világ legjobb egyetemeinek alap- vagy mesterképzésére. Az esetek döntő többségében ez a tandíj és a megélhetés költségeinek teljes biztosítását jelenti. (Ritkán előfordul, hogy az NTK a költségtervnek csak egy részét téríti meg.) 67-et egyetemet sorol fel a világ legjobbjai között az NTK az MIT-től kezdve a Yale-en, az LSE-n, Cambridge-en és Oxfordon át a Zürichi vagy a Heidelbergi Egyetemig. (A CEU nem szerepel a listán, a Fudan igen.) Akit ezen egyetemek valamelyikére felvettek, és még nem múlt el 24 éves, benyújthatja pályázatát a „B komponensre”. Az NTK „cserébe” azt várja ösztöndíjasaitól, hogy szerezzék meg a kellő mennyiségű kreditet, tanulmányaik befejeztével pedig legalább annyi éven keresztül dolgozzanak itthon, ahány éven keresztül a finanszírozást az állam részükre biztosította. A programnak különös jelentőséget ad, hogy a Brexit miatt az angliai topegyetemeken a nem angliai diákoknak ma háromszor-négyszer akkora tandíjat kell fizetni mint néhány évvel ezelőtt. Ezek az összegek ma a jómódú családból érkező hallgató számára is gyakran megfizethetetlenek. Ezt tükrözik a kiírásban megfogalmazott limitek is: aki uniós egyetemre nyert felvételt, maximum 14,4 millió forintos támogatásra pályázhat; a nem uniós - köztük a legnépszerűbb brit - intézmények esetében ez a plafon már 23,7 millió forint, Észak-amerikai felsőoktatási intézményben 27,7 millió forint igényelhető évente. A megpályázható összegnek része a tandíjon felül a szállásra, megélhetésre, utazási és egyéb költségekre fordítani kívánt összeg is. Az ösztöndíj hivatalosan egy évre szól, de a gyakorlat azt mutatja, hogy akit első évben kiválasztanak, a következő évben is bizton számíthat finanszírozásra. Ezt nevezik a program „C komponensének”. Ami logikus, elvégre a befektetésnek akkor van értelme, ha a diák le is diplomázik - a programnak ez a fajta folyamatossága teszi lehetővé azt is, hogy a „stipisek” évfolyamokon átívelő közösséget alkossanak, és ez a szervezők kimondott ambíciója is. Novák és stábja olyan feltételeket is beépít a pályázatba, amik hosszútávon képesek hálózatba szervezni az ösztöndíjasokat. Elvárásként fogalmazódik meg a közösségi életben való részvétel, a program kommunikációjának támogatása és népszerűsítése. A diákoknak részt kell vállalniuk a következő generációs jelentkezők mentorálásában, sőt, „vállalják, hogy – amennyiben működik ilyen – részt vesznek a célintézmény magyar hallgatói szervezetének munkájában, és Magyarország külképviseletével kapcsolatot tartanak.” Novák rendkívüli módon kötődik a programhoz, amit jelez az is, hogy évről évre tudta eddig növelni az allokált költségvetést. Az ösztöndíjakra kifizethető teljes éves keretösszeg idén már több mint 500 millió forint, a kiírás szerint ebből a pénzből évi 25 ösztöndíjat oszt ki ebben az évben az NTK, és újít meg már elkezdett tanulmányi támogatásokat. (2021 különleges év volt, mert akkor a Mathias Corvinus Collegium átvállalta néhány jelentkező támogatását, így összességében 34-en kaptak elsőéves ösztöndíjat.) A kiválasztás két lépcsőben zajlik. A jelentkezők első körben online pályázati ívet töltenek ki, aminek része kell legyen a részletes költségterv mellett egy személyes hangvételű videó is. A pályázatokat nyílt pontrendszer alapján bírálja el a háromtagú bírálóbizottság. Ezeket a szempontokat a kiírás részletesen és pontosan tartalmazza: korábbi tanulmányi versenyen vagy diákolimpián elért eredmények épp úgy számításba kerülnek, mint a motivációs elemek vagy a költségterv megalapozottsága. A döntőbizottság tagjai Ádám Veronika Széchenyi-díja biokémikus, a Semmelweis Egyetem tudományos rektorhelyettese, Aczél Petra, a Corvinus Egyetem intézetigazgatója és Batta András, a Zeneakadémia volt rektora, egykori kormánybiztos, a Magyar Zene Házának igazgatója. Ők nyomják rá a jelentkezési lapokra a végső pecsétet, de a döntésben döntő szerepe van azoknak az instruktoroknak is, akik elkísérik a diákokat a második körre, azaz a kiválasztó táborba. Az instruktorok által ajánlott diákok több mint 90 százaléka megkapja az ösztöndíjat. 2022 nyarán 150-en jelentkeztek a program B komponensére. Az online pályázat alapján a bizottság a jelentkezők nagyjából harmadát szűrte le, és 49 jelentkező utazhatott el júniusban Balatonszárszóra, ahol a döntésben illetékesek személyesen is megismerkedhettek a diákokkal. Itt születnek meg a végső döntések az ösztöndíjasokról.A végső döntések szempontjai már kevésbé egyértelműek mint az első körben. Szervezői szerint a Stipendium Peregrinum majdhogynem egyedülálló kezdeményezés; hasonló ösztöndíjprogram sehol máshol a világban nincs - épp ez adja a furcsaságát is. Az ösztöndíjat ugyanis nem rászorultsági alapon folyósítják, hanem közelebbről nem meghatározott képességek és készségek szerint. Ez alaposan megnehezíti a kiválasztás szempontjainak értékelését, a résztvevő diákokat ugyanis egytől egyig a világ legjobb egyetemei hívják - azaz felkészültségükkel és képességeikkel aligha van probléma. Mindenki tudja, ki osztja az ösztöndíjakat A táborról előzetesen semmit nem árulnak el a jelentkezőknek az időpontján és helyszínén kívül. Csak korábbi „stipisek” és Youtube-videók segítik orientálni a diákokat, hogy nagyjából mire is számíthatnak. A kiírásban ennyi szerepel a második körről: „A program célja, hogy a Nemzeti Tehetség Központ által felkért szakemberek jobban megismerhessék a pályázókat, a pályázóknak pedig lehetőségük legyen felkészültségük, képességeik bemutatására. A programon elsősorban a logikai, szövegalkotási, érveléstechnikai készségeket értékelik, ugyanakkor figyelembe vehetik a közösségépítési készségeket is.”A diákokat a tábor előtt hét darab hétfős csoportba osztják. Minden csoport két instruktort kap: jellemzően egy ismert személyiséget és egy politikai megbízottat vagy tisztségviselőt; munkájukat a korábbi évek ösztöndíjasai közül verbuvált kis instruktorok segítik. Az ismert személyiségek jellemzően művészek és sportolók: idén Balázs János zongorista, Miklósa Erika énekesnő, Stumpf Kata szinkronúszó volt jelen, de az elmúlt években Dávid Kornél volt kosárlabdázó, Wolf Kati énekesnő, Novák Péter énekes és Szilágyi Áron vívó is vállalta a feladatot. A politikusok illetve tisztségviselők Novák Katalin környezetéből kerülnek ki. A köztársasági elnök mellett az idei táborban instruktor volt egykori minisztere, Balog Zoltán református lelkész és Ekler Gergely, Novák volt kabinetfőnöke majd államtitkára, a Sándor-palota jelenlegi hivatalvezetője. Ugyanilyen minőségben jár vissza a táborba Böszörményi-Nagy Gergő, az egykori EMMI által fenntartott majd támogatott Design Terminál igazgatója és tulajdonosa, a MOME kuratóriumi elnöke. Párt és állam Magyarországon alig válik el már egymástól, de azért érdemes megemlíteni, hogy Windisch László - volt MNB-alelnök és KSH elnökhelyettes, az Állami Számvevőszék elnöke - mellett instruktor volt Győri Enikő is, aki se nem kormánytag, se nem állami tisztviselő, egyszerű pártpolitikus: fideszes EP-képviselő, ahogy Cser-Palkovics András, Székesfehérvár kormánypárti polgármestere is. Rácz Zsófia miniszteri biztos és a kormánypárti média képviseletében a Hír TV-s Földi-Kovács Andrea és a mandineres Szilvay Gergely is részt vett a táborban. Az egykori EMMI-s kör tagjaként instruktor volt a KDNP-s Schanda Tamás, aki a Balog-féle minisztérium államtitkára volt éveken keresztül, mielőtt az Innovációs és Technológiai minisztérium államtitkára lett. Volt instruktor Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő is, és Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is meglátogatta a tábort. A 444 kérdésére az NTK-t igazgatóként vezető Lantos Krisztina azt írta, hogy az NTK kéri fel a bíráló bizottság tagjait és az instruktorokat, azaz Novák köre dönt a program vezetéséről:„Olyan instruktorokkal dolgozik az ösztöndíjprogram, akik szakmai és személyes életútjuk alapján hitelesen és motiválóan tudnak hozzájárulni, hogy a táborban minden résztvevő fiatal a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa.”A szervezők számára láthatóan fontos, hogy a diákok érezzek kiválasztottságukat: idén két különleges VIP-szerelvény szállította őket a Déli pályaudvarról a négycsillagos balatonszárszói szállodába, ahol még aznap megkezdődött a program. Minden külsőség azt erősíti, hogy ez elitprogram, melynek határozott ambíciója úgy lehetőséghez juttatni az ország legtehetségesebb koponyáit, hogy közben egy politikai ernyő alatt közösségbe is szervezik őket. Hét pályázóval beszéltünk, akik részt vettek vagy az idei vagy a tavalyi táborban. (Volt egy nyolcadik interjúnk is, de azt az illető végül visszavonta.) Voltak, akik vállalták, hogy névvel beszélnek tapasztalataikról, mások - köztük értelemszerűen azok is, akik nem kerültek be a programba - inkább anonimitást kértek. Abban egyetértés mutatkozott a jelentkezők között, hogy a Stipendium Peregrinum fontos és jó kezdeményezés - de az eszközök és módszerek megítélésében bőven akadtak eltérő vélemények. Mindannyian elsők közt emelték ki, hogy a tábor rendkívül intenzív és feszített tempóban zajlik - megállás nélkül követik egymást a feladatok és csoportos foglalkozások. „Azt éreztem, pisálni sem mehetek ki, mert lemaradok a következő feladat elejéről. És ha valamit el akarsz kerülni egy ilyen versenyhelyzetben, hogy ne nézz körbe bután, mert nem érted mi történik” - mondta F., aki a 2022-es évben próbálkozott az ösztöndíj megszerzésével. Tavasszal az egyik top angliai egyetem alapképzésére vették fel, de az SP-s pályázatát végül elutasították. Végül nagy nehézségek árán el tudja kezdeni tanulmányait az ősszel, de állami segítség nélkül. A program döntő része csoportosan zajlik. Olyan feladatokra kell gondolni, mint egy elképzelt alumnihálózat megtervezése, szabadulószobás helyzetek megoldása, vagy előadni egy elképzelt non-profit szervezet koncepcióját. Akadnak egyéni feladatok is, de kevesebb: a tábor három napja alatt kétszer egy perc áll a diákok rendelkezésére, hogy előadják magukat az instruktorok és vetélytársaik előtt. Nagy társadalmi kérdések - például uniós tagság, cigányság helyzete - felmerülnek ugyan témaként, konkrét kormányzati intézkedések vagy kérdések nem. Ezek a szituációk főleg azok számára kényelmetlenek, akik társadalomtudományos vagy politikai pályára készülnek, és adott esetben kritikusak a kormánnyal szemben. De a politika a legtöbb pályázó esetében nem kardinális kérdés: döntő részük műszaki vagy természettudományos képzésre készül, és kizárólag arra koncentrál, hogy kihozza magából a helyzetben az elvárt maximumot. F. szerint a pályázók ezzel együtt tájékozottak, pontosan tudják, hol vannak, és aszerint is működnek: „Az egyetem diákkörében tartottak élménybeszámolót nekem arról, mi is ez a program. Oda nagyrészt gazdag magyar családok gyerekei és stipisek járnak. Azt tanácsolták, hogy nem kell megjátszani az őskeresztényt, de tudd, kitől kapod az ösztöndíjat.”Több elsőéves felidézett egy történetet a 2020-as táborból, ami pontosan szemlélteti, hogy önmagában a politika jelenléte igazodásra készteti a diákokat. Miközben Novák Katalin az első sorban figyelt, a diákok egy percben beszéltek arról, hogyan látják magukat sokéves távlatban. Szakmai téren is masszív vállalások hangoztak el: volt, aki ENSZ-főtitkárnak készült, más a Nobel-díjat vette célba. Aztán egy pályázó bedobta: ő nagy családot szeretne. A következő diák már számszerűsítette a gyerekszámot, és vad licitálás vette kezdetét: kettő-három-négy gyerek, és így tovább. Végül az egyik instruktornak kellett jelezni, hogy értik az igyekezetet, de koncentráljanak inkább a valós ambíciókra. A kifárasztás, és ezt az instruktorok nem titkolják, a koncepció része: a szervezők az intenzitás fokozásával igyekeznek őszinte reakciókat kiprovokálni a résztvevőkből. Minél embert próbálóbb a program, hangoztatják a táborban is, erre annál jobb esély kínálkozik. Böszörményi-Nagy Gergely egy sajtótájékoztató alkalmával kiképzőtáborhoz hasonlatosan írta le a hangulatot: volt olyan jelentkező, aki három nap alatt összesen 20 percet aludt. Ez nem is biztos, hogy őrült túlzás: az idei táborban első nap este 11-ig tartottak a feladatok, és csak azután kezdődött a kötetlen beszélgetés az instruktorokkal. Ez persze nem kötelező, de amikor egy 10-20 milliós ösztöndíj a tét, senki nem siet a szobájába elvonulni. A diákok felismerik, hogy a legfontosabb kivívni az instruktorok szimpátiáját, mert az ő szavuk dönt az ösztöndíjakról - szimpátiát kivívni pedig elsősorban személyes kapcsolatok útján lehetséges. Gergely Bence idén végzett a University of Amsterdamon kutató pszichológusként. 2020-ban pályázott először, akkor nem kapta meg az ösztöndíjat, de a következő évben kiválasztották. Tudatos döntésnek látja, hogy a szervezők nem árulják el az értékelés szempontjait: sokan próbálják magukat megjátszani, de a program intenzitása ezt a fajta ellenállást órák alatt felőrli. Nem érezte, hogy hátrányban lenne amiatt, mert nem ismert korábban egy instruktort sem - ellenben kifejezetten inspirálónak találta, hogy kapcsolatba kerülhetett az ország legokosabb fiataljaival. Ezt az összes általunk megkérdezett diák kiemelte. Reggel 6-kor sorakozó: kezdődik a közös futás Novák Katalinnal. (Három sportolási opció adott, kocogás mellett úszás és vízimentés volt választható.) Sportolás minden évben van, mindig az első hajnalon, a futást pedig mindig Novák vezényli, aki a közösségi médiában is rendszeresen feltűnik kocogós szerelésben.Az edzés nem kötelező, de a szervezők jóakaróan mindenkit figyelmeztetnek, erősen ajánlott, mert az instruktorok minden apró részletre figyelnek. Ez a figyelem nem csak a fakultatívnak címkézett programokon való részvételre vonatkozik, de még inkább a négyszemközt vagy kiscsoportokban zajló beszélgetésekre. Az instruktorok a programok során körbejárják a csapatokat, igyekeznek mindenkivel megismerkedni. Maga a köztársasági elnök az összes diákkal való beszélgetéséről jegyzetet készít. Ilyenkor a karriertervektől, a személyes értékrenden keresztül a családi háttéren át majdnem minden szóba kerül.A leggyakrabban elhangzó üzenet az instruktorok részéről úgy szól: add magad, légy őszinte, vállald, aki vagy. Novák Katalin kisebb és nagyobb körben is arról beszélt, hogy a legfontosabb az őszinteség, a természetesség, azzal lehet sikert elérni a táborban és az életben is. Sokaknak nem esett nehezére megnyílni, mások önkéntelenül alkalmazkodtak az elvárásokhoz, de voltak azért, akikben ezek a szavak inkább a kiszolgáltatottság érzését keltették. F. így írta le az atmoszférát: „Látszólag közvetlen, barátias légkört igyekeztek teremteni, de ebben nagy adag cinizmust éreztem. Elvárták, hogy egy nyilvánvalóan hierarchizált helyzetben tegezzem a nálam 25 évvel idősebb köztársasági elnököt, Balog Zoltánt, és a többi instruktort, aki dönteni fog az ösztöndíjamról. Hogy adjam önmagam egy olyan közegben, ahol gyakorlatilag mindenki ugyanazt a konzervatív világképet és gondolkodást képviseli? Álszentséget éreztem abban, hogy politikusok őszinteséget kérnek rajtam számon, miközben ki vagyok szolgáltatva a döntéseiknek.”Egy kiscsoportos beszélgetés során az egyik instruktor összevitatkozott egy diákkal, aki a londoni LSE-re felvételizett. Az instruktor vehemensen kinyilatkoztatta, hogy az LSE kommunista egyetem, ahol genderideológiát propagálnak. F. ebben a helyzetben például úgy érezte, nem szállhat vitába vele, mert rontaná az esélyeit annak, hogy megkapja az ösztöndíjat. H. egy másik neves európai egyetem műszaki képzésére jelentkezett, de első próbálkozásra nem kapta meg az ösztöndíjat. Amikor a tábor vitakultúrájáról kérdeztük, azt mondta, nem érezte azt, hogy az instruktorok nyomást helyeznének rá - viszont a politikusok jelenléte önkéntelenül is visszafogta attól, hogy beszéljen a nézeteiről: „A kormány, amelyet szolgálnak, sosem díjazta a nyílt vitát és önkifejezést. Miből kellene gondolnia bárkinek, hogy pont egy ilyen értékes ösztöndíj esetében lesz ez másként?”Földi Teodor a King's College filozófia, politológia és közgazdaságtan szakos hallgatója. Esélye nem lett volna egy ilyen nívós egyetemre kijutni az ösztöndíj nélkül, miután megháromszorozódtak a tandíjak Angliában, és diákhitelt sem lehet már kedvezményesen felvenni. Élvezte, hogy kész zsenikkel ismerkedhetett meg a táborban, és kapcsolatot létesíthet az ország legtehetségesebbjeivel: „Nem éreztem semmilyen politikai nyomást, de sok ismerősöm nem jelentkezett tavaly, mert nem akartak belelépni egy feltételezetten átpolitizált közegbe. Ezt nagyon sajnáltam.”Templomi ének éhgyomorra Balog ZoltánnalLantos Krisztina előre beharangozta a pályázóknak, hogy a tábor csúcspontja a lelki gyakorlat, ami megváltoztathatja akár az életüket is. Az első reggel 7.30 körül - már a hajnali sport után, de még a reggeli előtt - kezdődött a szeánsz, amire a szállodával szomszédos SDG konferenciaközpontban került sor. A Makovecz stílusban épült létesítmény a siófoki teológus konferencia résztvevői által alapított Soli Deo Gloria Diákszövetségről kapta nevét. A szervezet a '20-as években azért jött létre, hogy terjessze a fiatalok körében a református kereszténység fő értékeit és világnézetét.Hatalmas körteremben ültették le a pályázókat és az instruktorokat. Balog Zoltán egy katedrán magasodott föléjük, mögötte hatalmas kereszt, a kör közepén leterítve egy ponyva, kosár kavics, gyertyák és egy másik kereszt. Bár a díszlet látványos volt, vad dolgok eleinte nem történtek: közösségi drámajáték vette kezdetét, csettintgetéssel, dobolással, szituációs feladatokkal, spirituális körítéssel. Aztán a lelkész hirtelen templomi énekekbe kezdett azzal, hogy aki ismeri, tartson vele. Balog felkérte a köztársasági elnököt, hogy olvassa fel kedvenc részét a Bibliából, majd saját kedvenc tanításaiból válogatott; végül újabb templomi dalokra gyújtott, mielőtt felszólította a diákokat tegyék vissza a kavicsokat a kosárba, hogy ezzel is visszaadjanak valamit Istennek. F. egyáltalán nem érezte, hogy figyelnék, ki van jelen, ki énekel, vagy mennyire komfortos számára ez a helyzet. A többségnek talán fel sem tűnt, mondta, hogy önkéntelenül próbálnak alkalmazkodni az elvárásokhoz: „Nem járok istentiszteletre, így számomra érdekes élmény volt, meg néha elkerekedett a szemem, hogy hol is vagyok. De ha valaki nem keresztény, vagy nem református, mégis vallásgyakorló, az rettenetesen kellemetlenül érezhette magát.”Lantos Krisztina a 444 felvetésére nem tagadta, hogy vallásos indíttatású programokat tartanak egy állami ösztöndíjprogram kiválasztásának folyamatában - sőt, azzal érvelt, ezt a hallgatók kifejezetten igénylik: „Magától értetődő javaslatként merült fel a program összeállítása során, hogy az érdeklődők részére biztosítsuk a lelki feltöltődés lehetőségét. Az elmúlt három év azt bizonyítja, létező igény van rá.”Gergely Bence nem élte meg drámaian a helyzetet, sőt: „Felolvastak egy igét, nem is hasonlított a református istentisztelethez, inkább elcsendesülés volt. Ki is volt emelve, hogy ez nem kötelező program.” Földi Teodor számára sem volt ez újszerű élmény, mert gyakorló keresztény: „Inkább egyfajta betekintést engedett a keresztény kultúrába. Meg tudom érteni, hogy ha valaki vallásos zsidó vagy muszlim, azt ez zavarhatja. De aki külföldön akar továbbtanulni, annak idővel meg kell tanulni együtt élni eltérő kultúrákkal is.” H. azt mondta, inkább komikusnak találta az eseményt. A tekintete összetalálkozott másokéval is, akiket meghökkentett a performansz. Szuggessziót ő sem érzett a körteremben, és általánosságban sem találta meghatározónak a programnak ezt a részét. Inkább amolyan kötelező bonbonként tekintett rá: „Ha a 20 milliós ösztöndíjamhoz az is kell, hogy végigmosolyogjam Balog Zoltán templomi énekeit, ám legyen.”Az egyik kis instruktor arról beszélt H.-nak, hogy a volt miniszter személyes mániája ez, amin valamennyit sikerült már lejjebb csavarnia a stábnak. Annyi biztos, hogy Novák támogatja ebben: a köztársasági elnök máig egyfajta mentorként és szellemi vezetőként tekint egykori miniszterére. Rendszerint közösen vezetnek egy-egy csoportot is, aurájuk meghatározza az egész tábor hangulatát. Janzsó Róbert Nagyvázsonyban született, és szintén a londoni King's College politikai gazdaságtan szakos hallgatója. Szerinte a program értékét az adja, hogy az ismert hazai „tehetségközpontokon” túl is igyekszik bevonni rátermett jelentkezőket a programba. Számára sokat jelent, hogy a programon keresztül bekerülhetett a pesti egyetemi körök vérkeringésébe, tágíthatta kapcsolati hálóját. „A szervezői szándék ellenére előfordul, hogy adott esetben kevésbé lelkesek a közösségépítő programokban azok, akik nem nyertek ösztöndíjat. Az ő esetükben érthető a csalódottság, de bőven akad, aki ugyan nem nyert a pályázása során ösztöndíjat, a következő évben is részt vesz a STIPI programjain.”Janzsó kedveli versenyhelyzeteket, az érvényesüléshez viszont legalább ennyire kooperatívnak is kellett lenni: „A táborba érkező diákok elég felvilágosultak ahhoz, hogy az instruktorok politikai véleményét ismerjék, és eléggé intelligensek ahhoz, hogy tudják, ez nem ok a véleményük szabad megfogalmazása és a vitába bocsátkozás ellen. Az instruktorok is nyitottak voltak nyílt beszélgetésre és vitára." A vallási program sem zavarta különösebben: „Nyitott gyerek vagyok, elfogadtam, hogy ez a szervezőknek fontos, és része volt a programnak.” Otthon hagyott SZFE-s maszk„A szokatlan formátum ellenére hasznosak gondolom a második fordulót, mert megismerhetjük a többi pályázót, ami sokkal hitelesebbé teszi a kiválasztási folyamatot. A szervezők teljesen tudatában vannak, hogy az ide érkező diákok nagy része kritikus például a kormány oktatáspolitikájával, vagy saját tapasztalataik, vagy szoros tanári kapcsolataik miatt, és ezt abszolút tiszteletben is tartják. Én személy szerint kinn voltam az SZFE-ért és a CEU-ért szervezett megmozdulásokon is, ezt abszolút fel is lehet vállalni egy-egy esti kötetlen beszélgetés mellett - már ha marad rá idő és energia a sok feladat után.”A fentiek Forrai Benedek gondolatai. Ő a zürichi ETH műszaki egyetemen tanul robotikát. Az SP mellett önszerveződő alumni egyik szervezője, kis instruktorként is aktív. 2020-ban kapta meg az ösztöndíjat. Szerinte a program megítélése jó a külföldön tanuló diákok körében, még az egészen kormányellenesek is belátják: jut forrás hasznos projektekre is.Kifejezetten bánja, hogy a kritikusabbakhoz nem jut el az ösztöndíjprogram híre, ugyanis a táborban és az értékelési folyamat alatt nem kapcsolati vagy politikai alapon születnek meg a döntések, és később sem érzékelt semmilyen ideológiai nyomást sem a szervezők, sem az instruktorok részéről. Elismeri: egyfajta önkéntelen igazodást kiválthat a diákokból az intenzív kormányzati jelenlét, de ugyanígy az instruktorok is idomulnak a fiatalos közeghez.Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Koszta Máté, aki a londoni Imperial College-on tanul elméleti fizikát. Pedig nem kapta meg az SP-t, bár annyiban szerencséje volt, hogy abban az évben felvételizett, amikor még a Brexit előtti feltételek voltak érvényben. A tábor így is jó élmény volt számára, sok értékes kapcsolata született: „Nyilván mindenki szerkeszti önmagát, és a lehető legjobb arcát akarja mutatni. De senki nem késztet arra senkit, hogy valamiképpen viselkedj. Hogy te keresztényebbnek és konzervatívabbnak akarsz tűnni, mint amilyen vagy, nem rád nyomott kényszer. Nyilván egy instruktor sem vetkőzi le a közéleti szerepét, és azt sem lehet állítani, hogy a szervezők törekednének egy diverz stáb összeállítására. A kérdés mégis inkább az, hogy te erre a helyzetre miként reagálsz.”Nem szerencsés szembeállítani ezeket a szempontokat, mert a legtehetségesebbek és leginkább rászorulók támogatása egyaránt az állam feladata. De az a lendület, amivel a kormány propagálja ezt a programot, főleg a közoktatás állapotaival összevetve, kimerevíti a hatalom elitista szemléletét az oktatás területén is. Ahhoz hasonló „istálló-szemlélet” érvényesül, mint az amatőr és a versenysport viszonylatában: a politikai kurzus nem a tömegek tájékozottságában vagy képzettségében érdekelt, inkább a kiugró teljesítményeket díjazza, amelyek a nagy nyilvánosság előtt legitimálni képesek a befektetett energiákat. A Nemzeti Tehetség Központ 26 pályázati felhívást jelentetett meg közel 4,5 milliárd forintos keretösszeg mellett, és több mint 2000 nyertes pályázatot regisztráltak; csak a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíjban 607-en részesültek, és ezen felül vannak még az SP-s ösztöndíjasok. A missziójukat teljesítik: biztosítják a legtehetségesebbek magyarok számára annak lehetőségét, hogy a világ legjobb egyetemeken folytathassák tanulmányaikat. Novák Katalin augusztus 19-én ünnepi körülmények között adta át az ösztöndíjakat az ösztöndíjasoknak a Sándor-palotában. Tavaly a még hivatalban lévő Áder János tett ugyanígy az akkor családügyi miniszter Novák Katalin oldalán. Az újdonsült köztársasági elnök bejelentette azt is, hogy az SP a jövőben az elnöki hivatal szárnyai alatt folytatja működését, és igyekeznek növelni a rá fordítható összeget. Az elnöki stáb rendszeresen szervez találkozókat az ösztöndíjasok tagjaival, és nagy energiákat fordítanak a hálózat működtetésére. Az SP-t minden évben népszerűsítik az MTI és a közszolgálati média mellett a kormánypárti csatornák is.