Példás döntést hozott Christiane Amanpour, a CNN műsorvezetője, amikor lemondta az Ebrahim Raisi iráni elnökkel előkészített interjúját. Az interjúra részletes egyeztetés után a CNN New York-i irodájában került volna sor szeptember 21-én, amikor Raisi az ENSZ-közgyűlésre a városba érkezett. Az iráni elnök már 40 perces késésben volt a megbeszélt tévéinterjúról, amikor stábja hirtelen azzal állt elő, hogy az „iráni helyzet miatt” Amanpournak fejkendővel kellene eltakarnia a haját az interjú közben. Az iráni fél tehát váratlanul fejkendő viselését követelte a CNN iráni származású, amerikai riporternőjétől.Amanpour a kérést udvariasan, de határozottan elhárította: „New Yorkban vagyunk, ahol nincsenek törvények vagy hagyományok a fejkendővel kapcsolatban.” Az iráni elnök munkatársa azonban világossá tette: nem lesz interjú, ha Amanpour nem enged - ez „tisztelet kérdése”. A konfliktust nem sikerült feloldani. Amanpour a CNN támogatásával, a „példátlan és váratlan feltétel” miatt lemondta az interjút. Később hatásos képet közölt a CNN oldalán, amelyen fejkendő nélkül ül az üres székkel szemben.Miért érdekes mindez? Miért fontos, hogy ott van-e egy texildarab interjú közben a riporter haján? Amanpour döntése ugyanúgy tankönyvi példa lesz, mint az olasz újságírónő Oriana Fallaci akciója, aki 1979-ben Teheránban a Khomeini ajatollahhal készített interjú közben vette le a rákényszerített, egész fejét és testét elfedő fekete csadort és kritizálta a nők csadorviselési kötelezettségét. Két szempontból is fontos helyzetről, jelképes döntésről van szó, messzeszóló üzenettel.Amanpour döntése egyrészt a nemzetközi női szolidaritás szép példája. Az elmaradt interjú idején Iránban már napok óta zajlottak a tüntetések, sőt utcai harcok a fejkendő kötelező viselése és a nőket terrorizáló erkölcsrendészet, sőt az iráni vallásos diktatúra egésze ellen. A tüntetéseket kiváltó esemény már mindenki számára ismert: Teheránban, 2022. szeptember 13-án az iráni erkölcsrendészet utcai járőre letartóztatta a 22 éves Mahsa Aminit, mert a lány állítólag nem tartotta be az öltözködési törvényeket. Az erkölcsrendészek szerint valami nem stimmelt a lány fejkendőjével. (A pontos kendőviselési szabályok egyébként állandóan változnak: mennyi látszódhat a hajból, a homlokból.) Három nappal később, szeptember 16-án a rendőrség már azt közölte Amini családjával, hogy a lány az erkölcsrendészet fogdájában szívrohamot kapott, kómába esett, és meghalt.A letartóztatáskor jelen lévő szemtanúk beszámolói szerint Aminit a rendőrök brutálisan megverték. A kiszivárgott hivatalos orvosi vizsgálatok a klinikai tünetek (fülvérzés és szem alatti zúzódások) alapján kimutatták: a lány agysérülést szenvedett. Ezt a hacktivisták által nyilvánosságra hozott vizsgálati eredmények is megerősítették: a CT-leletek csonttörést, belső vérzést és agyödémát mutatnak. Magyarul: a rendőrök agyonverték a nem megfelelő kendőviselésért letartóztatott 22 éves lányt.Miután e részletek kiderültek, tömeges kormányellenes tiltakozás tört ki Iránban. Gyakorlatilag országos lázadás robbant ki az iszlám vallási diktatúra ellen. A tüntetések jelszavai elég hamar eljutottak az általános emberjogi követelésektől és a konkrét ügy miatti felháborodástól a „halál a diktátorra!” és a „halál az Iszlám Köztársaságra!” jelszavakig. A több mint egy hete tartó tüntetéssorozaton hivatalos adatok szerint eddig 739 embert tartóztattak le, a megmozdulásoknak valószínűleg számos halálos áldozata van. Egyes források körülbelül ötven halottról beszélnek, de iráni ellenzéki körökben az ezer fölötti számot emlegetnek. A szabadságjogokért tüntető iráni nőkkel és férfiakkal való szolidaritás az egyik oka annak, hogy Amanpour nem tehette a fejére azt a kendőt, ahogy az iráni diktátor követelte tőle. A kendő (és az arcot és a testet, ruhát eltakaró más leplek) viselésének kikényszerítése, kötelezővé tétele a nők vallási elnyomásának jelképe a muszlim világban. A fejkendő persze mindennek csak a csúcsa: a férfiak vezette iráni iszlám rezsim régóta szigorú életviteli szabályokat és társadalmi korlátokat ír elő a nők számára. Amini meggyilkolása azonban most konkrét napi aktualitást adott a kérdésnek. Christiane Amanpour – aki iráni muszlim apa és nyugati katolikus anya gyermekeként 11 éves koráig maga is Teheránban nevelkedett és folyékonyan beszéli a fárszi nyelvet – minden elnyomott, kendőviselésre kényszerített nővel és mellettük tüntető férfival szolidaritást vállalt, amikor ellenállt az ultrakonzervatív Raisi elnök követelésének, hogy kendővel takarja el a haját.Amanpour és a CNN döntése ugyanakkor a médiaszabadság nyugati elvének határozott megjelenítése. A szabad világban nem az interjúalany, az ultrakonzervatív iráni elnök, a muszlim jog tudósa diktálja a feltételeket, amikor interjút ad. Nyugati tévéstúdióban nem ő mondja meg, hogyan öltözzön a nyugati újságíró. Az iráni elnök szerepe itt annyi lehet, hogy kérdésekre válaszol. A független újságírás szabályai szerint Amanpourék előre egyeztették a beszélgetés témáit (de a pontos kérdéseket nem) az elnök stábjával. A témák között Irán nukleáris politikája és a háborús Oroszországhoz fűződő kapcsolatai melett Amini halála és az iráni tüntetések ügye is szerepelt volna. Az iráni elnök oldaláról érthető, hogy a kendő viselését követelte Amanpourtól. Otthon, Iránban hogyan tudta volna megmagyarázni, hogy beszélget egy haját szabadon hagyó iráni-amerikai újságírónővel, miközben a rendőrsége Irán-szerte épp a kendőviselés elleni tüntetéseket fojtja vérbe? A médiával kötött hagyományos megállapodás szerint a női tudósítók fejkendőt viselnek, amikor kormánytagokkal interjúznak egyes iszlám országokban. Iránban az 1979-es iszlám forradalom óta kötelező a nők számára a haj és a laza ruházat eltakarása. A helyi szabályt a nyugati újságíróknak és turistáknak is be kell tartaniuk. Arról azonban eddig nem volt szó, hogy ez a szabály Nyugaton is érvényes volna. És nem is lehet az: ezt a határt erősítette meg Amanpour és a CNN mostani döntése. E határ nem más, mint a Nyugat civilizációs határa. Ez a határ a nemi egyenlőség és a médiaszabadság szellemi otthonát, jogi és kulturális terét őrzi. Meg kell védenünk, ahogy Amanpour és a CNN tette. Sükösd Miklós(A szerző médiaszociológus, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense, az egyetem Modern Európai Tanulmányok Központjának igazgatóhelyettese.)