Bod Péter Ákost, egykori ipari minisztert és jegybankelnököt, egyetemi tanárt és az MTA doktorát kérdeztük, hogy mekkora bajban lehet a költségvetés. A nyilvános adatok alapján nem érti, hogy miért kellett elrendelni a kiadások befagyasztását a költségvetési intézményeknél. Azt viszont látja, hogy miért van rosszabb állapotban nálunk a költségvetés, mint az európai országok többségében. Az energiaárak befagyasztása elodázta a gazdaság alkalmazkodását az áremelkedésekhez és a fizetési mérleget is felborította. A kormány vitája az EU-val pedig hozzájárult a forint rendkívüli gyengüléséhez. Az ellentmondásos, zavaros, kapkodásra utaló kormányzati kommunikáció pedig tovább ront az ország helyzetén. Egy nem nyilvános kormányhatározat alapján kifizetési stopot rendeltek el a napokban a kormányzati intézményeknél. Ez mennyire szokatlan intézkedés?Mindenképpen szokatlan, a 70-es években történt hasonló, bár akkoriban alapvetően a devizában történő kifizetéseket érintették az intézkedések. A közelmúltból nem tudok felidézni ilyet. Ez nagyon rövid időre szóló, átmeneti megoldás lehet csak. Nem ismerjük a rendeletet, mert nem nyilvános, de ha jól értem, akkor a béreket kifizetik, de az egyéb számlákat félreteszik. Ilyen előfordul cégek életében, hogy fizetési haladékot kérnek, de egy állam esetében ez kétségtelenül szokatlan. Ha valaki nem fizeti ki a számláit, akkor ez azt jelenti, hogy csődbe ment?Nem, ez szerződésszegésnek tekinthető inkább, aminek nyomán lehet akár perelni is. Ha jól értem, akkor a rendőrség például kifizeti a rendőrök bérét, de a gumibotgyártónak a számláit félreteszi, hogy majd később rendezi csak, mondjuk egy hónap múlva.Akkor fordulhat ez elő, ha likviditási probléma van. Vagyis azt gondolja valaki, hogy most ugyan nincs pénze, de később majd lesz. De nem értem, ez hogyan fordulhatott elő, mert a magyar államnak van egy folyószámlája, amit hizlalnak az adóbevételek, és ha további likviditásra van szüksége, akkor állampapírokat bocsáthat ki. Tehát elvben meg kellene lenniük a kifizetések fedezetének. Bár mennek fel a kamatok, de azért állampapírok kibocsátásával fel lehetne tölteni a folyószámlát. Ezért a helyzet számomra érthetetlen.Ilyenkor felmerül az a kérdés is, hogy jót tesz-e egy kormány pénzügyi megítélésének, hogyha a tartozásait nem fizeti ki. A belföldi szereplők esetében persze ez nem annyira éles helyzet, mert akiknek tartozik most az állam, azok feltételezésem szerint várni fognak egy hónapot, hogy hozzájussanak a pénzükhöz, és nem viszik bíróság elé a magyar államot. Ez költséges és politikailag is érzékeny ügy lenne. Megjelent csütörtökön egy elemzése, ami a devizatartalékok csökkenésére és a magyar állam finanszírozásának drágulására figyelmeztet. Ezek mennyire aggasztó folyamatok?A magyar külső egyensúly az utóbbi években nem volt téma, mert a külkereskedelmi mérleg szufficites volt, és az uniós pénzek érkezése miatt a tőkemérleg is pozitív maradt. Ebben történt egy erőteljes változás 2021 nyara óta. A nemzeti bank adatain az látszik, hogy a pénzügyi mérleg 2019-ben még teljes egyensúlyban volt, 2020-ban deficitbe váltott át, 2021-ben megnőtt a deficit, és ez ugrott meg még inkább 2022 első félévében, óriási romlást hozva. Ez nem meglepő, mert a magyar kivitel nagyjából adott, nem változott, míg a behozatalban nagyon jelentős tételt tesznek ki az energiahordozók. Az energia ára pedig óriásit emelkedett. Ezzel a cserearányok romlottak. Ha a külkereskedelmi mérleg romlik, és ezt más tételek nem tudják kompenzálni, azaz nem érkeznek az EU-s transzferek, akkor a folyó fizetési mérleg nagyot esik. A devizatartalék elég nagy, 35 milliárd euró volt az év felénél, ez normális körülmények között elfogadható. Csakhogy közben nagyon romlik a fizetési mérleg, és ha ez így folytatódik, akkor a tartalék apadása már aggasztó lesz. A tartalékokat kötvények kibocsátásával lehetne feltölteni, vagyis hitelt kellene felvenni. Csakhogy ezekben a napokban a hitelek az egész világon drágulnak, különösen a kockázatos országok számára. És a magyar adósbesorolás a visegrádi országok közül a leggyengébb, sőt még Bulgáriáé és Horvátországé is jobb a mienknél. A környéken csak a románokénál jobb a miénk, ők viszont az euróövezethez készülnek csatlakozni, és ez enyhíti a problémáikat. Tehát drágábban kap a magyar állam hitelt, mint a többi ország a környéken.Ez a probléma és a kiadási stopot kikényszerítő likviditási probléma összefüggenek egymással?Lehet, de ezt nem tudhatjuk. Nehéz megérteni, hogy a forintlikviditással hogyan lehet gond, hiszen a borzasztó mértékben ránk szabadult infláció a költségvetés szempontjából tulajdonképpen kellemes állapot. Hiszen ha valaminek az ára megdrágul, akkor az áfabevételekből is sokkal több érkezik be. Úgyhogy itt valami filmszakadás van, csak nem látjuk külső elemzőként, hogy micsoda. Az adatokat a pénzügyminiszter látja csak, és valószínűleg a miniszterelnököt ő olyan számokkal lepte meg, amelyek alapján ehhez a szokatlan és átmeneti próbálkozásnak tekinthető megoldáshoz fordult, azaz arrébb tolta néhány héttel az esedékes kifizetéseket.Innentől csak találgatni lehet, hogy milyen adatok vezettek ide. Lehetséges például, hogy az állami beruházások leállításával nem lehetett annyi pénzt megtakarítani, mint ahogy ezt tervezték.A közgazdász vándorgyűlésen (szeptember 22-23) érződött, hogy a viszonyok gyorsan romlanak, a pénzügyminiszter kimondta a recesszió szót is. Arra azonban nem utalt, hogy a költségvetés belső szerkezetében akut gond lenne. A magyar költségvetés és általában a magyar gazdaság nehéz helyzete illeszkedik a globális trendhez is, hiszen egész Európában komoly problémák vannak. Mekkora a magyar kormányzat felelőssége a magyarországi gondok kialakulásában?Alapvetően ez “made in Hungary”. A külső viszonyok olyanok, amilyenek. Van, hogy egy gázvezeték kilyukad, megugrik az ár, és ez megzavarja a piacokat, ezzel nincs mit kezdeni. De közben világosan látszik, hogy Nyugat-Európában a vártnál lendületesebben halad az energetikai átállás. Ez nagy költségekkel járt, de az infláció a legtöbb országban már elérte a csúcsát, vagy a következő hetekben éri el, az energia- és élelmiszerárak emelkedésének egyszeri sokkján lassan túl vannak. A fogyasztói árak 9 százalékpontos emelkedése az eurózónában várhatóan már nem megy feljebb, és lassan megkezdődik a normalizálódás. Nálunk azonban sajátos a helyzet. Az energiaárak emelkedése 2021-ben indult, nem az orosz agresszió másnapján, az csak egy újabb lökést adott neki. Európa nagy részén az alkalmazkodás már 2021-ben megkezdődött a dráguláshoz, de itthon a rezsicsökkentésnek nevezett hatósági árrögzítés miatt ez az alkalmazkodás nem történt meg. Ráadásul az árrögzítést abszurd módon a motorüzemanyagokra is kiterjesztették. Ezek súlyos gazdaságpolitikai hibák voltak, amelyek következményei a fizetési mérlegben jelentek meg. Ugyanis a szubvenciók miatt az energiaimport nem csökkent, itt nem kezdődött spórolás, mint máshol Európában. Ettől szenvedett el nagyobb a veszteséget a magyar gazdaság, mint az uniós átlag. Ehhez a strukturális okhoz jön még hozzá egy speciális ok is: a forint meglepő gyengülése. A forint sokat mozgott az utóbbi hónapokban, általában zuhant, utána egy kis jegybanki beavatkozás nyomán kicsit visszajött, aztán még inkább zuhant, és sose tud visszajönni oda, ahol volt. Ez a trendszerű gyengülés is beépült az árakba, ezért az élelmiszerárak és a lakhatási költségek Magyarországon lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek, mint Európa nagy részén. Ez azért van, mert a forint gyengült a leginkább a régióban.Ez a különös mértékű forintgyengülés a magyar gazdaság és politika kockázatossá válása miatt történt, különös tekintettel az EU-s kapcsolatrendszer elbizonytalanodására. Hiszen ha az EU-s újjáépítési csomag nem jut el hozzánk, és a kedvezményes hitelt sem képes felvenni a magyar kormány, akkor a pénzügyi piacok szerint Magyarországon gond lehet. Ez a vélekedés, hogy gond lehet, már rögtön gondot is okoz, hiszen a forint iránti kereslet csökken, azaz a cégek és az emberek igyekeznek nem ülni a forintjukon, hanem átrakják a megtakarításaikat másba.Ha mindezeket összerakom, akkor nagymértékű egyensúlytalanság áll elő. Ám ebből még mindig nem következik a belső költségvetés likviditási problémája. A legőszintébb válasz ezért az, hogy nem tudjuk, hogy mi történik ott. Ez már három-négy éve sem volt teljesen transzparens terület, de most aztán pláne nem ez.Mi lenne most a felelős kormányzati beavatkozás?Bizonyos horgonyok hiányoznak. Ha egyértelmű lenne, hogy a magyar költségvetést igyekeznek egyensúlyi irányba mozdítani, az megnyugtatna mindenkit. A pénzügyminiszter bejelentette, hogy az idei deficit a tervezettnél nagyobb lesz, de közben arról is voltak bejelentések, hogy újabb adócsökkentés jön. Ezek ellentétes értelmű szövegek. Miközben a miniszterelnök egyik embere kimondja, hogy az árrögzítés nem jó, utána ugyanaz a kormány, ugyanazon a héten meghosszabbítja az árrögzítést. Amikor elmondja a pénzügyminiszter, hogy a helyzet nem olyan jó, recesszió is elképzelhető, azaz a kormány bevételi alapja sem nő, akkor nem lehet nagyvonalú kiadásnövelési terveket szóba hozni. Erre 6000 milliárdos energetikai beruházásról, és nagyvonalú szja-elengedésről tesznek bejelentést. Ezek az ellentmondások nem stabilizálják a várakozásokat, nincsenek gazdaságpolitikai horgonyok. Ezek kapkodásra, improvizációra utalnak, előfordul hogy negyedórán belül három ellentmondás fedezhető fel a kormány kommunikációjában. Szintén politikai probléma, hogy a kormány olyan törvényeket terjeszt be, amelyeknek már a címében és indoklásában is benne van, hogy csak azért hozzák meg őket, hogy eleget tegyenek az uniós pénzosztási feltételeknek. Ez azért abszurd, mert a törvényhozásnak jó törvényeket kellene alkotnia, hogy a magyar állam jobb hatásfokkal működjön. A látható kényszeredettség viszont aláássa a törvények célját, mégpedig azt, hogy meggyőzzék a belső és külső szereplőket, hogy a magyar kormányzat az állami képességeket és a jogkövető magatartását javítani akarja. Egyszerre ígérnek illeszkedést az EU-s elvárásokhoz, és közben elindul egy médiaakció „nemzeti konzultáció” címen, ami az európai partnerek többsége által határozottan képviselt szankciók megkérdőjelezéséről szól. Ha a kettőt összerakom, akkor nem látszik, hogy mit akar igazából a kormányzat.Ezek az egymást kizáró mondatok a bizonytalanság növelését idézik elő, egy olyan időszakban, amikor a háború és a világpiaci folyamatok helyreállításának zökkenői miatt egyébként is nagy a bizonytalanság. Tele van a világ egy halom kockázattal, és erre jön még rá a magyar kockázat. Ezért gyengül jobban a forint mint a cseh korona, vagy akár a lengyel zlotyi. A cseh és a lengyel kormányok nem gerjesztik a kockázatokat, még ha utóbbi bizonyos ügyekben szemben is áll az európai fősodorral. A magyar kormány esetében viszont nem tudok olyan állítást tenni, amit a következő tíz percben ugyanaz a hatalmi kör meg ne kérdőjelezne.