Egy óvodáskorú gyerek mellett viszonylag könnyű ráunni a peppamalacos monopolyra, a jégvarázsos memóriakártyára és a kukackeresős társasra, ezért megelőzendő a további szenvedéseimet, próbáltam végigpörgetni az agyamban, hogy én mikkel játszottam gyerekként. Ekkor jutott eszembe az egyik kedvenc társasom, majd amikor felidéztem a szabályait, az is eszembe jutott, hogy ez a játék valójában minden szinten a Fidesz–KDNP-koalíció megvalósult álma. A Café International 1989-ben lett az év társasjátéka, a családunkhoz valamikor a kilencvenes évek elején került, ha jól emlékszem, ezt küldték valamelyik karácsonyra a Németországban élő barátok.Visszagondolva gyerekként az élt bennem, hogy ez egy tökjó játék, menő és vicces rajzokkal. 2022-ben viszont már-már olyan érzés volt ránézni a táblára és a kártyákra, mint amikor pár hónapja teljesen véletlenül elém került egy cirka százéves, „Menjünk Jézus szívéhez” című társasjáték.Igaz, a Café Internationalben nincs „sajtó apostolkodás” vagy „torkosság”, vannak viszont erősen sztereotipizáló grafikák, mellé pedig enyhe xenofóbia is. Kezdjük rögtön a játékszabályokkal: Van 12 ország – vagy valami olyasmi, mert itt Afrika mint olyan is országként szerepel, bár a zászló szerint ez valójában a Közép-afrikai Köztársaság – és 100 lap, rajta 4-4 férfi és 4-4 nő mindegyik „országból”, plusz két férfi és két női joker. Utóbbiak nem mellékesen szivárványszínűek.A játék lényege, hogy mindenkit le kell ültetni a táblán látható asztalokhoz, és lehetőleg mindenkit a saját zászlaja alá. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy a négyszemélyes asztalok két széke közös a szomszédos asztalokkal, ahol már más náció tagjainak kellene ülniük. Emiatt ezek olyan székek, ahova leülhet például egy amerikai vagy egy indiai is, de igazán sok pontot csak akkor lehet szerezni, ha „nemzeti asztalt” rakunk, vagyis az asztalnál egyetlen nemzet tagjai ülnek, mindenféle fajkeveredés nélkül.Szóval ha az asztalnál ül három amerikai és egy francia, rosszabb esetben két amerikai és egy francia meg egy indiai, bukjuk a nyolc pontot, helyette négyet kapunk.Hogy Orbán Viktor igazán elégedetten csettintsen a játékszabályok olvasása közben, a rajzokkal kellemesen mókásnak álcázott idegengyűlölet mellett van egy vaskos problémázás a nemekkel is.Egy asztalhoz ugyanis csak akkor lehet leültetni egyszerre két nőt, ha annál az asztalnál már ül egy férfi. A játék van annyira felvilágosult, hogy ez a szabály nemcsak a nőkre, a férfiakra is érvényes, vagyis két férfi sem ücsöröghet kettesben egy asztalnál, jelen kell lennie egy nőnek is, nehogy valami szörnyűség történjen. Egyben a nemek arányára is figyelni kell, olyat nem lehet, hogy egy asztalnál egy nő ül három férfival, vagy fordítva. Egy végleges asztalnál mindenképpen két nőnek és két férfinak kell ülnie, vagyis ha két szomszédos asztalnál úgy ülnek a férfiak és a nők, hogy a maradék egy darab közös székre az egyik asztal szempontjából nőt, a másik asztal szempontjából férfit kellene ültetni, akkor azt a széket bizony üresen kell hagyni. A tábla közepén látható bárpulthoz azokat kell leültetni, akik már sehol sem fértek el, hogy ott orgiázhassanak és keveredhessenek egymással, nációtól és nemtől függetlenül. A játékszabályok ennyiben ki is fulladtak, de még mielőtt mindenki rohanna, hogy beszerezzen egy ilyet, ki kell ábrándítanom azokat, akik a sok esetben rasszista, de leginkább sztereotipizáló grafikák miatt izgultak volna rá a játékra. Az újabb kiadásban már finomítottak a rajzokon, és a karikatúrák helyett semleges(ebb), arc nélküli fejeket láthatunk a kártyákon, de biztos, ami biztos alapon ott is fehérebb a bőrük a franciáknak és az amerikaiaknak, mint a kubaiaknak vagy az indiaiaknak.