A The State of State Media című jelentés 157 ország 575 állami irányítású vagy ellenőrzésű médiumát vizsgálta. Azt találták, hogy 84 százalékuknál nem valósul meg a szerkesztőségi függetlenség elve. Nagy a szakadék Európa nyugati és keleti része, és még nagyobb Európa és a világ többi része között. Egy orgánum sem nyerte vissza a függetlenségét 2021 óta, viszont több is elvesztette, de minimum veszélyeztetett kategóriába csúszott. Magyarországon óriási a foglyul ejtett média aránya. A jelentés fő szerzője Marius Dragomir médiakutató és újságíró, 2016 óta a CEU médiaintézetének vezetője. Az általa alapított és finanszírozott Media & Journalism Research Center független kutatóközpont, amely már tavaly is elkészítette ezt a tanulmányt, amely igyekszik minél árnyaltabb képet adni arról, hogyan működik a közmédia világszerte. Kiindulásként megnézik, hogy az adott orgánumra igaz-e a következő három faktor: alapvetően állami finanszírozású, ellenőrzött az irányítása vagy a tulajdonosi háttere, illetve ellenőrzi-e az állam a szerkesztőségi munkát. Aszerint, hogy a felsoroltak közül mennyi igaz rájuk, hét kategóriába sorolják őket:államilag ellenőrzött média foglyul ejtett közmédia foglyul ejtett magántulajdonú média független állami finanszírozású és vezetésű média független állami finanszírozású média független állami vezetésű média független közmédia A tanulmányban 157 ország 575 állami irányítású vagy ellenőrzésű médiaorgánumát vizsgálták, és azt találták, hogy 84 százalékuknál nem valósul meg a szerkesztőségi függetlenség elve. Ez 4 százalékkal több, mint tavaly. Globálisan a 84-ből 65 százalékot tesz ki az államilag ellenőrzött média, 10-et a foglyul ejtett közmédia, 9-et a foglyul ejtett kereskedelmi média. Két területen különösen kritikus a helyzet: a bármiféle autonómiát nélkülöző állami média aránya a szubszaharai Afrikában 98 százalék, Eurázsiában 97 százalék.Annak a 493 orgánumnak, amelyek szerkesztőségét valamilyen módon ellenőrzése alatt tartja a kormány, majdnem 80 százaléka a legelső kategóriába tartozik, tehát a finanszírozásuk, a vezetésük és a tartalmuk is erősen a hatalomtól függ.A kormányzati kontroll az elmúlt évben is rendkívül erős maradt világszerte. Egyetlen közmédia-orgánum sem nyerte vissza szerkesztőségi függetlenségét tavaly óta, 2021-hez képest viszont kilenc újabb vesztette el azt, többek közt Tunéziában és Örményországban. Emellett több régióban romlott a közmédia helyzete, olyan helyeken, ahol eddig is szoros kontroll alatt állt, például Eurázsiában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Ázsiában. Ezt olyan geopolitikai fejlemények is magyarázzák, mint az orosz–ukrán háború, a tálib hatalomátvétel Afganisztánban, vagy a bizonytalan politikai helyzet Jemenben és Tunéziában.A vizsgált szerkesztőségek kevesebb mint ötöde, 102 tekinthető függetlennek, ebből mindössze 19 a független közszolgálati médium. Ezek többsége Nyugat-Európában koncentrálódik. A nagyobb képet nézve Európában is romlik a helyzet, számos országban fenyegeti a közmédiát, hogy a kormányzat vagy politikai csoportok igyekeznek szélesebb ellenőrzésük alá vonni azt.Ráadásul Európában található a kutatók által „foglyul ejtett” médiának nevezett kiadványok több mint harmada, szám szerint 32. Ezek közül 21 hiába van magántulajdonban, ugyanis oligarchák érdekeltségébe tartozik. Ezáltal ezek a szerkesztőségek nyilvánvaló módon támogatóak az ország kormányával szemben. Ezeknek az orgánumoknak a száma egyre növekszik, például Lengyelországban, Szerbiában és Szlovéniában.Európában az állami ellenőrzésű média 21 százalékot tesz ki, a foglyul ejtett közszolgálati média 10 százalékot, míg a foglyul ejtett kereskedelmi média 19 százalékot. Az államtól teljesen független közmédia aránya a kontinensen 11 százalék, a legmagasabb itt a független, de állami finanszírozású és vezetésű közmédia aránya, ami 26 százalék.A lengyel, a magyar és a török közmédiát is az államilag ellenőrzött kategóriába sorolták. Ezekben az országokban az is szembetűnő, hogy milyen extrém mértékben ejtette foglyul az állam a közmédia mellett a magántulajdonú kereskedelmi szektort is. Hogy lássuk, ez mit jelent: Magyarországról a hét vizsgált orgánum közül az MTVA és az About Hungary az állami ellenőrzésű kategóriába kerültek, a KESMA, a TV2, a Magyar Hírlap, a Demokrata és az Index a foglyul ejtett magántulajdonú csoportba.Bár Európában magas a független állami média aránya, ezek közül sok állami finanszírozású vagy vezetésű, és ezek vannak a legnagyobb veszélyben a szerkesztőségi munka szempontjából. Jelenleg 29 orgánumnál áll fenn a kockázata annak, hogy átcsúszik az államilag ellenőrzött kategóriába, ahogy az a spanyol RTVA-val is történt. A négy független kategóriába tartozó média összesen körülbelül a vizsgáltak felét teszi ki, ami csökkenés a tavalyi 54 százalékhoz képest. Nőtt a foglyul ejtett és az ellenőrzött inézmények száma is. Európában különösen szembetűnő a nyugati és keleti országok közmédiája közti egyre szélesebb szakadék. Ettől függetlenül Nyugat-Európában is leselkednek veszélyek a közmédiára: Dragomir megemlíti Dánia példáját, ahol jobboldali pártok próbálják megnyirbálni a közmédia büdzséjét, ami a politikai ellenőrzés rizikójával jár. Ugyanakkor Nyugat- és Észak-Európában a közmédiát még mindig megbízhatónak tartják az emberek, amelyek képesek magas színvonalú műsorokat, tartalmat gyártani, a függetlenségüket pedig gyakran a civil társadalom segít megőrizni, mivel érzékenyen reagál a politika vagy a hatóságok beavatkozási kísérleteire.Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában, illetve Törökországban a közmédia gyakorlatilag a kormányok szócsöve: ezekben a régiókban működik az államilag ellenőrzött és az állam által foglyul ejtett európai közmédia 86 százaléka. Dragomir szerint ennek részben az az oka, hogy a kommunizmus bukása után harminc év alatt sem sikerült megreformálni a közmédiát ezekben az országokban. Ebben a régióban 59 közszolgálati orgánum működik, de ezek alig ötöde független, ami a tavalyi negyedhez képest jelentős romlást mutat. Függetlennek számít a bolgár BTA és a cseh CTK hírügynökség. A régióban csak két országban van független közmédia, Csehországban (televízió és rádió), illetve Litvániában (LRT).Aggasztó tendencia a térségben a magánkézben lévő, de az állam által foglyul ejtett média terjedéset. Az a 21 médium, ami ebbe a kategóriába esik, négy országban koncentrálódik: Magyarországon, Szerbiában, Lengyelországban és Törökországban. Ezek egy része ráadásul konglomerátum, amelyek hatalmas piacot fednek le. Ilyen a KESMA hazánkban, ami ugyan egy névként szerepel a jelentés listáján, valójában viszont mintegy 500 print és online kiadványt takar. Ebben a négy országban a nemzeti közmédia is teljességgel a kormány kontrollja alatt áll.Szlovéniában az RTVSLO-t és az STA hírügynökséget érték olyan jobboldali támadások, melyek megroppantották az anyagi stabilitásukat, ezzel kiszolgáltatottabbá váltak, így alacsonyabb kategóriába kerültek, mint a tavalyi jelentésben. Dél-Európában sem túl jó a helyzet, néhány kivételtől eltekintve a közmédiát Ciprustól Spanyolországig ellenőrzése alatt tartja az állam.Egyáltalán nem létezik független média Eurázsiában, a szubszaharai és Észak-Afrikában, Latin-Amerikában, illetve a Közel-Keleten. Dragomir szerint ez azt mutatja, hogy szélesedik a szakadék a hírek, információk minőségét és megbízhatóságát illetően a Nyugat és a világ többi része között.Ha a magyar kormány úgyis annyira szeret példát venni Oroszországról meg a türk országoktól, nézzük meg Eurázsiát is. Itt a 70 vizsgált orgánum 97 százalékánál a szerkesztőségi munkát is felügyeli a kormány, és 80 százalékuk az államilag ellenőrzött kategóriába tartozik, míg a többi foglyul ejtett média. Oroszországban 21 médiavállalat tekinthető a Kreml szócsövének, és minden olyan média bezárt mára, amely nem hajolt meg a kormány akarata előtt. Az orosz műsorokat több szomszédos országban is átveszik, például Belaruszban és Moldovában, sőt a befolyásuk nyugati országokra is kiterjed, ahol oroszpárti propagandát, dezinformációt és Nyugat-ellenes gondolatokat igyekeznek terjeszteni. Emiatt bizonyos országok már tettek lépéseket tettek az orosz propaganda megfékezésére: Moldovában például, ahol jelentős orosz ajkú kisebbség él, egyenesen betiltottak bizonyos orosz csatornákat. Az orosz propaganda elleni harcot az teszi igazán nehézzé, hogy a közösségi médiában vagy magukat függetlenként feltüntető platformokon terjed, és különösen a külföldi országokban működő oroszpárti oldalak esetén nehéz a Kreml kontrollját tetten érni. Dragomir szerint valószínű, hogy sokkal több, az orosz kormányhoz bekötött orgánum működik különböző országokban, mint amennyit eddig dokumentáltak.A régió más országaiban sem fényesebb a helyzet: semmiféle bevett gyakorlat nincs arra, hogyan biztosítsák a szerkesztőségi függetlenséget. Belaruszban, Azerbajdzsánban és más közép-ázsiai országokban az újságírók a világ legveszélyesebb és legkorlátozóbb körülményei között kénytelenek végezni a munkájukat. Ha a média dolgozói nem az állam szabályai szerint játszanak, legalább büntetésre (pénz, börtön) és fenyegetésre, megfélelmlítésre számíthatnak, de a gyilkosság sem ritka. Független szerkesztőséggel rendelkező állami média már csak Ukrajnában és Moldovában van, de ott is csak egy-egy.Dragomir végkövetkeztetése szerint az államilag irányított média helyzete közel sem egészséges. A független közmédia arányának csökkenésével egy időben a különböző kormányok nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy kövessék a médiapiaci trendeket, ezáltal erősebb és nagyobb befolyással bíró médiavállalatokat hozzanak létre, amelyeknek kifejezetten az a célja, hogy az ő nézeteiket, érdekeiket és intézkedéseiket népszerűsítsék. Ezzel látszólag nő az állami médiaszektor, de nincs nagyobb függetlenségük, nem javult a riportjaik minősége, és nem lett változatosabb a tartalom sem, sőt: erősítik a politikai polarizációt. A kutató szerint pontosan ezen miatt a folyamatok miatt a szakértőknek, újságíróknak, a civil társadalomak és a progresszív politikai csoportoknak arra kellene törekedniük, hogy újult erővel építsék vissza a közszolgálati médiát. Így azok jobban ellen tudnának állni a későbbi kormányzati nyomásnak.