Október 14-én paradicsomlevessel öntötték le a londoni Nemzeti Galériában a világ egyik legismertebb festményét, Vincent van Gogh Napraforgóit. A leves magát a festményt nem károsította, mivel azt évek óta üveg védi, így a paradicsomos lé csak azon toccsant szét. Az akciót két fiatal klímaaktivista hajtotta végre, akik oda is ragasztották magukat a falhoz, amin a posztimpresszionista festmény lóg. „Mi ér többet, a művészet vagy az élet? … Többet ér, mint az étel? Többet, mint az igazságosság? Jobban aggódsz egy festmény védelme miatt, mint az emberek és a bolygónk védelme miatt?”- többek közt ezeket a kérdéseket tették fel a Just Stop Oil (Elég az olajból) aktivistái. Látványos, a nyugati civilizáció egyik alapművénél végrehajtott akciójuk sok olyan emberrel is megismertette a radikális klíma- és környezetvédő csoportokat, akik korábban nem figyeltek oda a többnyire nagyon fiatal és nagyon elkeseredett aktivistákra.A Just Stop Oil gyökerei az Extinction Rebellion (XR - Lázadás a kihalás ellen) 2018-as londoni megalakulásához vezethetők vissza. Az XR-rel egyértelműen a környezetvédelmi mozgalmak új generációja lépett színre. Első akciójukkal szimbolikusan is ezt igyekeztek bemutatni: a talán legismertebb környzetvédelmi szervezet, a Greenpeace londoni irodáját foglalták el rövid időre, amivel arra akarták felhívni a figyelmet, hogy szerintük ideje lenne az eddig megszokottnál többet tenni a környezet és a klíma védelmében. A magyarországi fiókszervezettel is rendelkező XR szerint a globális felmelegedés miatt a Föld lakhatatlanná válása, fajok, többek közt az ember belátható időn belül kipusztulása olyan reális veszélyt jelentenek, ami ellen azonnal lépni kell. Akcióik mind arra irányulnak, hogy erre az ijesztő jövőképre felhívják a szélesebb társadalom és a döntéshozók figyelmét, és sürgős változásokra sarkallják őket. A rövid idő alatt, elsősorban a fiatalok körében nagyon népszerűvé váló, valódi tömegmegmozdulások szervezésére is képes XR-ből, ahogy az minden hasonló mozgalom esetében történni szokott, gyorsan több kisebb frakció is kiszakadt. Elsősorban olyanok, amelyeknek az XR módszerei nem voltak elég radikálisak. Ilyen kis csoport például a magánrepülőgépek betiltásáért küzdő End Private Jets, és a 2022 áprilisában életre hívott Just Stop Oil is. Az ezekről a szervezetekről szóló beszámolók szerint közös bennük, hogy mindet maroknyi olyan fiatal aktivista működteti, akik őszintén tartanak a közeljövőben bekövetkező globális apokalipszistől, az emberi civilizáció teljes összeomlásától.Nem ez az első alkalom egyébként, hogy a bejáratottabb környezetvédő szervezeteknek ilyen frakciósodással kell szembenézniük. Ami az XR-rel történt, megtörtént azzal a Greenpeace-szel is, amely ellen épp ők hajtották végre első akciójukat. A Sea Shepherd névű, elsősorban az óceánok, azon belül is a cetfélék jólétét zászlajára tűző szervezet az a Paul Watson alapította, akit túlságosan radikális álláspontja miatt szorítottak ki az 1970-es években a Greenpeace-ből. Az XR-ből kiváló kisebb csoportok rövid pályafutásuk során több látványos akcióval kerültek be a világsajtóba, és irányították így ügyükre a figyelmet:Az End Private Jets egyik aktivistája szeptemberben a saját karját gyújtotta fel egy teniszmeccsen, egy másik pedig néhány nappal később egy nagy adag szarral öntötte le Captain Tom, a koronavírus alatt a kertjében gyaloglással az egészségügyi dolgozóknak pénzt gyűjtő százéves volt katona emlékművét. LINKEK Szintén az End Private Jets tiltakozott több angol bajnoki focimeccsen úgy, hogy aktivistáik a kapufákhoz bilincselték magukat. A focimeccseken akciózást a Just Stop Oil is folytatta, és nekik sikerült a júliusi brit Forma 1-es futamot is megzavarniuk – ami után egyébként több pilóta is arról beszélt, hogy bár a módszerekkel nem értenek egyet, de a klímavédelem ügyét maguk is fontosnak tartják. A Just Stop Oil specialitásának az útlezárások számítanak, különös tekintettel a különböző olajipari létesítményeik megközelíthetőségének akadályozására. A Van Gogh-festmény elleni akció előtt több hasonló megmozdulást is végrehajtottak híres festmények ellen, de mindig ügyeltek arra, hogy maguknak a felbecsülhetetlen értékű alkotásoknak ne essen baja. Mivel ezek az akciók egy része a brit törvények szerint ilyen-olyan súlyú bűncselekménynek számít, a klímavédő aktivisták közül többnek is kellett rövidebb-hosszabb időt börtönben töltenie. Kiáltványaik, nyilatkozataik alapján ezzel az eshetőséggel tisztában vannak, de szerintük ez semmiség ahhoz képest, hogy a Föld micsoda veszélyben van.Az ezeket az akciókat kritikusan szemlélők szerint ez a szabályosan világvégeváró alapállás egyfelől egészen vallásos hevületnek tűnik egy alapvetően tudományos kérdésben, másrészt azért is aggasztó, mert ha valaki tényleg komolyan attól tart, hogy az emberi civilizáció hamarosan véget érhet, akkor ennek elkerülése érdekében bármire képes lehet. Hogy a különböző társadalmi ügyek népszerűsítése érdekében jól működhetnek a közönséget valósággal sokkoló reklámok, nem új jelenség. Ezért raknak gusztustalan, rohadó emberi szerveket a cigarettásdobozokra. A környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek pedig szintén régóta használják ezt a módszert. Egy olajban fulladozó madár képe többet elmond az olajipar környezetpusztításáról, mint ezer erről írt szó.A sokkoló reklámok, akciók azonban nem mindig működnek. Jó példa erre az állatvédelem egészen radikális módját űző PETA, akiknek meglehetősen gusztustalan, esetenként bármiféle tudományos alapot nélkülöző akciói nem biztos, hogy bármiféle célt elérnek a sokkoláson kívül.A Just Stop Oil és a többi hasonló szervezet esetében még kérdéses, hogy ezek az akciók mennyit fognak segíteni a klímaváltozás elleni kétségtelen fontos harcban. A klímavédelem ügyét általában teljes mellszélességgel támogató brit Guardian egyik véleménycikke szerint:„Sokkal jobb túl hangosan beszélni mint csendben maradni. A napról-napra gyorsuló környezeti katasztófának köszönhetően soha nem volt ilyen fontos az aktivizmus.”Hasonlóan érvelt Peter Kalmus, a NASA-nál dolgozó klímaügyi szakember a van Gogh-kép elleni támadás kapcsán:„Egyszerűen tragikus, hogy többen háborodnak fel ezen az akción, ami valójában semmiféle kárt nem okozott, mint azokon az olajipari vezetőkön, akik évtizedek óta összejátszanak és hazudoznak, útját állják bármiféle kezdeményezésnek, ami mérsékelné a hőhullámokat, áradásokat, tüzeket, emelkedő tengerszintet, összeomló terméshozamokat, haláleseteket. (...) A hatalmas felháborodás egy erőszakmentes, kármentes akció ellen, ami csak életeket akart menteni, azt mutatja, hogy micsoda erőszakos társadalom ez, és hogy ezeket a brutális rendszereket a tudatlanság, a gondolkodás hiánya és a kapzsiság tartja fenn.”Mások szerint viszont ezeknek az akcióknak nemhogy pozitív hozadéka nincs, hanem kifejezetten károsak is lehetnek. A Guardian egy másik szerzője szerint „a tiltakozásnak az egyetlen következménye a kínos szemforgatás lesz”, míg a Washington Post kritikusa egyenesen azt írta, hogy„Az ilyen akciókra irányuló médiafigyelem újabbakat inspirálhat, ráadásul ennél pusztítóbbakat. Ezért volt olyan felkavaró ez a támadás, ami így azokat a társadalmi csoportokat is megosztja, amelyek egyébként leginkább egyetértenének annak üzenetével. Ez így teljesen rossz irány, és egyben kontraproduktív is. A valóban aggasztó krízist nevetségessé teszi olyan emberek előtt, akik eddig sem hitték el, amit a tudósok a globális felmelegedésről mondanak. És még hamis morális állásfoglalásra is késztetik azokat, akik a természetet és a művészetet is szeretik.”A Just Stop Oil akcióinak értékeléséhez még egy kicsit várni kell. Az viszont biztos, hogy az ötletük terjed: júliusban fiatal olasz aktivisták brit mintára ragasztották magukat hozzá egy Botticelli-festményhez.