A kormány 2020-2021-ben gyorsan és agresszíven levezényelte az egyetemi modellváltást, vagyis azt, hogy a magyar felsőoktatás jelentős részét politikusok és kormányközeli üzletemberek által ellenőrzött vagyonkezelő alapítványoknak adta át. Amióta ez megtörtént, két nagy kérdés lebeg mindenki szeme előtt, aki követi a magyar felsőoktatás sorsát: mi lesz a két, még állami fenntartásban maradt nagy egyetemmel, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel. A Műegyetemnél a modellváltás kérdése egészen a közelmúltig olyan aktívan napirenden volt, hogy több BME-s oktató lényegében már tényként kezelte, hogy előbb-utóbb egy alapítvány fenntartásában találja magát az intézmény. A téma viszont nagyon meg is osztotta az egyetemet, lényegében két táborra osztva a vezetést. Ráadásul a modellváltás atyja és menedzsere, Palkovics László maga is a BME oktatója volt politikai pályája előtt, továbbra is nagyon sok erős személyes kapcsolata van az intézményben, így a vele való viszony újabb dimenziót nyitott ebben a megosztottságban. Ez a konfliktus pedig imlicit módon a legutóbbi rektorválasztára is hatással lehetett. A kormány részéről is nagyon erős jelzések érkeztek, hogy sokkal jobban járna a BME, ha beállna a modellváltók közé. A választás utáni politikai változások és a jelenlegi gazdasági helyzet viszont, egyelőre úgy tűnik, levették a napirendről a Műegyetem átalakítását. Legalábbis egy időre. Ebben a cikkben a BME lehetséges modellváltása körüli belső és külső politikai folyamatokat foglaljuk össze.Rektor- és modellválasztásA 2021-2022-es tanév végén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem polgárainak nagy része azt gondolta, hogy az egyetem hamarosan be fog állni a modellváltó egyetemek sorába, inkább előbb, mint utóbb. Ezt erősítette az is, hogy Dr. Czigány Tibor rektor májusban felhatalmazást kért és kapott arra, hogy “kontrollált intézményi működésimodell-fejlesztést” készítsen elő és erről tárgyaljon a kormány illetékeseivel. A rektor akkor karonként fórumokat is tartott az egyetemen arról, hogy mit tart lehetségesnek és kívánatosnak. A modellfejlesztés, amiről Czigány beszélt, nem feltétlenül jelentette az alapítványi modellváltást, de nem is zárta ki azt. Sőt, a rektor arról is beszélt több belső fórumon, hogy milyen feltételekkel lenne számára elfogadható és támogatható az alapítványi modell. Odáig viszont, hogy a rektor ilyen nyíltan beszélt a modellváltás lehetőségéről, hosszú út vezetett. Czigány Tibor Széchenyi-díjas akadémikus, a BME egyik legnagyobb karának számító Gépészmérnöki Kar korábbi dékánja 2021 óta vezeti rektorként a Műegyetemet. A választást szoros versenyben nyerte el Dunai Lászlóval, az Építőmérnöki kar dékánjával szemben. A rektori kampányban pedig forrásaink szerint implicit módon, de komoly szerepet kapott a modellváltás kérdése. Dunai deklaráltan támogatta a modellváltást, míg Czigány az állami fenntartás mellett kardoskodott. Megválasztása után a BME oldalán megjelent interjúban az új rektor azt mondta, hogy nem tart szükségesnek szervezeti átalakulást, struktúraváltást. Mint mondta, a BME más, mint azok az egyetemek, amelyek a modellváltás mellett döntöttek, mert a mérnökképzés legfontosabb központjaként ez egy “nemzetstratégiai, kis túlzással nemzetbiztonsági intézmény”. ”Ezért különösen fontos az állam számára, hogy ezek a mérnökképzések fennmaradjanak, a mindenkori állami fenntartó befolyásolni tudja a keretszámokat, jó gazdaként beleszólása legyen a működésbe és felügyelje a képzés minőségét.” Azt is mondta, hogy bár a Műegyetem nyitott a gazdaság, az ipar szereplői felé, “magától is meg tudott újulni és ez így folytatódik modellváltás nélkül is.”Mások viszont pont úgy látták, hogy ha van egyetem, aminek passzolna a piac felé jobban nyitott magánegyetemi modell, akkor az a BME, amely már most is nagyon szorosan integrált a magyar gazdaságba. A BME a költségvetése nagyjából harmadát a piacról szerzi. Az arány karonként változik, de egyes karokon az oktatók és kutatók nagyjából felét már piaci szereplőkkel közös projektekből fizeti az egyetem, nem állami pénzből. A piaci bekötöttség különösen a két legnagyobb karra, a Gépészmérnöki és a Villamosmérnöki és Informatikai Karra igaz. Ezek alapján nem is meglepő, hogy utóbbi kar dékánja, Charaf Hassan a modellváltás egyik leghangosabb, és az egyetemen belül talán legnagyobb hatalmú támogatója. Forrásaink szerint rajta kívül még hangos támogatója volt a váltásnak a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar, Palkovics László volt karában vezetése, és Kotán Attila kancellár is. A modellváltás támogatóiban nemcsak az a közös, hogy előnyt és lehetőséget láttak az egyetem nagyobb piaci integrációjában, de az is, hogy jó viszonyt ápoltak Palkovics Lászlóval,és ezért abban reménykedtek, hogy a miniszter által levezényelt, sőt, talán tartós részvételével történő átalakulás erősítheti az egyetemi pozícióikat. Mivel Palkovics a BME közlekedésmérnöki karán végzett, majd ott is tanított, erős kapcsolatai maradtak az egyetemmel felsőoktatásért felelős politikusként is. Így egyáltalán nem volt a valóságtól elrugaszkodott elképzelés, hogy ha az egyetem elindulna a modellváltás útján, akkor Palkovics akár az egyetemet fenntartó vagyonkezelői alapítvány kuratóriumi tagjaként vagy elnökeként is részt vehetne a folyamatban, illetve az egyetem további irányításában. Hogy pontosan hányan támogatták volna a modellváltást, nem tudni, erről nem készült felmérés. Az egyetem ügyeit jól ismerő forrásunk szerint nagyjából két táborra oszlott az egyetem, két oldalon a két legnagyobb karral, amelyek mögé felsorakoztak a kisebb karok. A rektorválasztással pedig úgy tűnt, egy időre eldőlt, hogy nem lesz modellváltás a BME-n. Nincs az a pénzA helyzet viszont nagyon gyorsan megváltozott. Nagyjából akkor, amikor kiderült, mennyi támogatást szán a kormány az állami fenntartásban maradt Műegyetemnek. Az egyetem normatív finanszírozása lényegében változatlan maradt az elmúlt években, de ezt kutatási pályázatokon elnyert támogatásokkal ki lehetett egészíteni. A támogatásokat a Palkovics vezette ITM ítélte oda az egyetemeknek, ezekből pedig már csak tudományos tevékenysége és súlya miatt is korábban elég sokat kapott a BME. 2020-21-ben is arra számított az egyetem vezetése, hogy a top 3 támogatott egyetem között lesznek, ám jött a hideg zuhany: a modellváltó egyetemek nagy része beelőzte a műszakit, a BME, a szintén állami fenntartásban maradt ELTE-vel együtt hátra csúszott a listán. Ezt nem lehetett máshogy értelmezni: aki modellt vált, kap pénzt, aki nem, az nem. Márpedig a BME-nek nagy szüksége volt a pénzre. Az egyetem már 2021-ben is alig jött ki a költségvetési támogatásából, és a vezetés azzal számolt, hogy a 2022-as évet még valahogy, a tartalékokat felélve, fogcsikorgatva ki lehet húzni, 2023-ban viszont egyes karokat már a csőd fenyegetne, ha nem változik az anyagi helyzet. Pontosabban ha a csőd nem is, a kisebb, piacra kevésbé integrált vagy kevesebb fizetős hallgatóval rendelkező karok költségvetését a gazdagabbaktól elvont pénzzel kell kipótolni, ami komoly feszültségekhez vezethetne az egyetemen belül. Az is csak fokozta a feszültséget a BME-n belül, hogy az oktatók látták, a modellváltó egyetemeken nagy fizetésemeléseket jelentettek be, sőt, el is kezdték csábítani az egyetem oktatóit több pénzt ígérve. Ezután újabb üzenet jött a kormánytól. Az egyetem vezetése, 2022 januárjában a BME vezetése elutazott a zalaegerszegi ZalaZone járműipari tesztpályára, hogy Palkovics László miniszterrel és Hankó Balázs felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárral találkozzanak. A találkozón a modellváltást pártoló és azt ellenző tábor is képviseltette magát, a rektoron és a kancelláron kívül a rektorhelyettesek és a dékánok is jelen voltak, a két társaság pedig egyik forrásunk szerint nagyon bizalmatlan volt egymással. Azt viszont egyikük se tudta, hogy mire lehet számítani Palkovicstól. A legtöbben talán azt várták, hogy a miniszter kardoskodni fog a BME modellváltása mellett. Ahogy viszont akkor az Átlátszó megírta, és ahogy a 444 egyik forrása is megerősítette, Palkovics lényegében azt se hagyta, hogy szóba hozzák a témát. Annyit mondott, hogy az országgyűlési választásokig a kérdés nincs napirenden, utána viszont vissza lehet rá térni, és a 2023-as költségvetésbe már ez alapján lehet beleírni egy számot az egyetem neve mellé. Mindezekután az egyetem vezetése komolyabban elgondolkodott a modellváltás lehetőségén. Ez azzal indult, hogy a rektor és csapata ellátogatott majdnem mindegyik modellt váltott egyetemhez, hogy a vezetőkkel beszélgetve felmérje, hogy hogyan működött a struktúraváltás. A folyamatot ismerő forrásunk szerint a vezetés ezekről a tanulmányi kirándulásokról azzal a tanulsággal tért haza, hogy ahány egyetem váltott modellt, majdhogynem annyi új modell alakult ki. Van, ahol a kuratórium dominálja az egyetem vezetését, ahogy mondjuk az SZFE-n, van, ahol a rektor vált domináns szereplővé, mint a SOTE-n, van, ahol kialakultak új struktúrák, mint a Corvinuson az elnöki rendszer a rektor és a kuratórium mellett (erről részletesen írtam itt és itt). Az is elég változó, hogy az egyetem önigazgatása, autonómiája hogyan alakult a modellváltás után, a Corvinuson például lassan, de biztosan átalakították a szenátust, hogy ne tudjon ellent mondani a vezetés és a kuratórium akaratának, az Állatorvosi Egyetemen viszont a kuratórium állítólag elég nagy mozgásteret hagy a szenátusnak, lényegében visszaadva az állami fenntartás alatt gyakorolt jogait. Tehát szerencsés esetben ki tud alakítani magának az egyetem olyan feltételeket, amelyek mellett jól jöhet ki a váltásból. Közben persze nagy volt a félelem, hogy rosszul sül el az egész, a BME nyakába varrnak egy akarnok kuratóriumot, ami azt hiszi, tudja, mi kell az egyetemnek, de nem ért a felsőoktatáshoz, és csak tönkretesz mindent. A rektor és csapata ezután összeszedte, milyen feltételek mellett és hogyan tudná elképzelni a modellváltást. Konkrét terv még nem született, inkább egy lista arról, hogy mit nem szeretne a vezetés. Az egyik ilyen feltétel volt például, hogy a kuratóriumi tagság ne legyen életre szóló, mint más egyetemeken. A rektor ezeket a feltételeit és a modellváltásról kialakított elképzeléseit több fórumon is megosztotta az egyetemi polgársággal. Közben viszont inkább a kivárt, nem tett határozott lépéseket a modellváltás irányába. Hogy mennyire volt naiv elképzelés, hogy a rektor keresztül tudná vinni a feltételeit a kormánnyal való tárgyalás során, és olyan modellváltást kaphatna, amilyet elfogadhatónak tart, különösen olyan időkben, amikor az egyetemnek mindenek előtt pénzre van szüksége, így a források felett rendelkező kormánynál van minden adu, egyelőre nem fogjuk megtudni. A választás után ugyanis újabb fordulatot vettek az események. Palkovics ki, Csák beUgyanis Orbán Viktor alapos kormányátalakítással állt neki a negyedik kétharmados turnusának, ennek részeként pedig elvette a felsőoktatás területét Palkovics Lászlótól. Hogy mi állt e mögött, azt nem tudjuk, de a miniszterelnök már jóval a választás előtt rendesen megnyirbálta a 2018 utáni kormányzás egyik sztárminiszterének portfólióját, más tárcáknak adva fontos területeket és leépítve a rendszerben a miniszter fontos embereit. Emiatt Palkovics 2021 januárjában be is adta a lemondását, azt viszont Orbán nem volt hajlandó elfogadni. Igazából ezt megelőzően már az egyetemi modellváltás kérdését is kicsavarta a miniszterelnök Palkovics kezéből, legalábbis a Palkovics kezdeményezésére indult folyamat egy ponton egész más irányba kezdett fejlődni, mint azt a miniszter tervezte, és a kuratóriumok kialakításában sem kapott akkora szerepet, mint szerette volna. A BME-n úgy tudják, Palkovics a választások után is vitte volna tovább szívesen a felsőoktatás ügyét, a negyedik Orbán-kormányban viszont ez a feladat az újonnan létrehozott Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz, és egy kormányzati újonchoz, Csák Jánoshoz került. Azt pedig senki sem tudta, hogy Csák mit akar kezdeni a felsőoktatással. Azt hamar kijelentette, hogy a felsőoktatás modellváltását sikeresnek tartja, és személyesen is részt vett az első modellváltó, a Corvinus átalakításában a kuratórium tagjaként, igaz 2020-ban kilépett. Azt viszont nem lehetett sejteni, hogy esetleges politikai ambícióiban mennyire játszhatnak szerepet a fenntartása alatt maradt egyetemek, és azt sem, hogy mekkora autonómiája van a felsőoktatási ügyekben. Ez a kormányzati átalakulás a Műegyetemen belül is megváltoztatta az erőviszonyokat, meggyengítve, de legalábbis elbizonytalanítva a Palkovics tábort. Majd’ minden szereplő, aki az átalakítás mellett lobbizott, azt remélte, hogy a miniszterrel való kapcsolatát felhasználva tudja majd biztosítani a neki megfelelő végkifejletet, Csák Jánossal viszont sokkal kevesebb embernek van bármilyen kapcsolata, nemhogy lobbiereje. És ahogy egy BME-s forrásunk elmondta, a modellváltás mellett kiálló kari vezetőknek sem állna feltétlenül érdekében bármilyen szervezetátalakítás. A BME-n ugyanis sok olyan struktúra alakult ki, ami meglehetősen szokatlan műszaki egyetemeknél, és amit egy, a Corvinus egyetemnél látott, felülről levezényelt átalakításnál valószínűleg felszámolnának. Csak hogy egy példát mondjunk, a világ szinte összes műszaki egyetemén a gépészmérnöki karon belül foglalkoznak járművekkel, a BME-n viszont valamiért párhuzamosan fejlődött a gépészmérnöki és a közlekedés- és járműmérnöki kar. A két egység között van is rivalizálás, és míg egy Palkovics vezette átalakításnál a közlekedésmérnöki kar jó pozícióba kerülne, más esetben könnyen lehet, hogy össze kellene olvadnia a gépészmérnökökkel. Mindez persze csak egy feltételezés, de elméletileg lehetséges kimenetele valamifajta felülről vezérelt átalakulásnak. A kapcsolatfelvételA nyár nagyrészt azzal telt, hogy a rektor igyekezett fölvenni a kapcsolatot az új miniszterrel, és amennyire tudni lehet, a miniszter is próbált érdeklődni az egyetem helyzetét illetően, ha nem is direkt módon. És a nyár elején még azt mondta egy, az egyetem ügyeit ismerő forrásunk, hogy szerinte a nyáron el fog dőlni, modellt vált vagy állami marad a BME, a kapcsolatfelvétel egészen szeptemberig váratott magára. Közben volt egy rövid epizód, amikor a rektor, megpróbálva előre menekülni, megkörnyékezte Áder János volt köztársasági elnököt, hogy egy esetleges átalakulás esetén legyen az egyetem kuratóriumának elnöke. Amennyire értjük, ez Czigány Tibor magánakciója volt, arról csak utólag értesítette a szenátust és a kancellárt, aki ezen eléggé fel is háborodott. A kancellár és a rektor között amúgy információink szerint elég rossz a viszony, sőt, a kancellárt az egyetemi vezetés nagy része nem szívleli, mert Kotán Attila olyan szinten központosította az egyetem gazdálkodását, hogy papírbeszerzésre is közbeszerzést kell kiírni, a tanszékek és kutatók nem tudják ellenőrizni a saját költségvetésüket, mindezek miatt pedig sok beszerzés annyira lelassult, hogy előfordult, hogy az egyetem kifogyott az alapszintű kísérletekhez szükséges kálium nitrátból. A kancellár és az egyetem konfliktusának bemutatása túlmutat e cikk keretein, mindenesetre ez egy külön érdekes dimenziót ad hozzá a modellváltás körüli vitákhoz. A nyáron nem sikerült összehozni egy találkozót Csák János és Czigány Tibor között, a miniszter pedig az egyetem évnyitójára se ment el, pedig hívták (miközben például a már modellváltáson túlesett Állatorvostudományi Egyetem évnyitójára elment). Utána viszont, szeptember elején magához hívta a BME rektorát és tárgyaltak az egyetem jövőjéről. Amennyire tudni lehet, ezen a találkozón Csák arról biztosította a rektort, hogy bár ő támogatja, de nem várja el a BME modellváltását, és nem akarja, hogy az ő miniszterségéhez kössék az állami fenntartásban maradt egyetemek leromlását vagy elszegényedését. Ezt egy forrásunk úgy értelmezte, hogy bár a 2023-as költségvetési tervben sem rendeltek több forrást az egyetemhez, a miniszter érzi, hogy erőforrásokat kell rendelni az állami egyetemekhez. Azt is megfogalmazta viszont, hogy vannak elvárásai az egyetem felé, leginkább abban, hogy a miniszterként bejelentett céljainak elérését segítsék. Csák kinevezése óta például több helyen hangoztatta, hogy több kutatómérnökre van szüksége az országnak, mert míg nálunk hatezer kutatómérnök jut egymillió lakosra, ez az arány az innovációban sikeresebb országokban kilencezer. A magyar kutatómérnökök 70 százaléka pedig a BME-n végez, legalábbis ezzel büszkélkedett megválasztása után Czigány Tibor rektor, vagyis az arány növelésében is kulcsszerep juthat a Műegyetemnek. Csák pedig állítólag a megbeszélésen jelezte, hogy ehhez konkrét terveket is vár a BME-től. Ezekről a tervekről, úgy tudjuk, zajlik az egyeztetés a minisztérium és a BME között. A találkozót Csák és Czigány is sikeresnek ítélte, a rektor állítólag kifejezetten lelkesen tért vissza az egyetemre. Így áll tehát most a BME átalakulásának kérdése. Amennyire ebben a pillanatban érzékelni lehet, a modellváltás lekerült a napirendről. A nekünk nyilatkozó egyik egyetemi forrás szerint részben azért is talán, mert nincs igazán forrás, amivel a kormány el tudná látni a BME-t, ha hirtelen modellt váltana. Igaz, nemrég a kormány bejelentette, hogy egy átcsoportosítás részeként a Kulturális és Innovációs Minisztérium összesen több mint 125 milliárd forintot csoportosít át a nem állami fenntartású egyetemek működési költségeinek finanszírozására, míg az állami fenntartású egyetemek ilyen extra forrást nem kaptak. Kérdeztük a minisztériumot, hogy számíthat-e majd a mostani, energiaárak miatt nehéz helyzetben hasonló segítségre az ELTE és a BME, de nem kaptunk választ. Kerestük a BME rektorát is, de Czigány Tibor nem reagált a megkeresésünkre. Persze bármi lehet, nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a politikai széljárás változásával a közeljövőben nem kerül-e megint elő a BME modellváltásának ötlete. Azt se tudni, kaphat-e még szerepet az egyetem jövőjében Palkovics László, bár egyetemi forrásunk szerint nagyon úgy tűnik, hogy a minisztert tényleg kitették a felsőoktatásból. Ami talán változást hozhat, az az, ha Magyarország hozzájut az Európai Uniós forrásokhoz, amiből aztán újra tud bőkezűbben adományozni, és a pénzekért politikai feltételeket támasztani.