#isztambuli egyezmény
Több mint tizenkét év után ratifikálhatja Magyarország az Isztambuli Egyezményt. De mit változtatna ez a bántalmazott nők életében, és miért váratott magára eddig?
A miniszterelnök nőügyekkel foglalkozik, sőt hallatlan módon emberszámba veszi a nőket. Miért fogjuk még sokáig emlegetni az isztambuli egyezményt, a szívhangrendeletet és az esemény után tablettát érintő bejelentését?
Mérföldkőnek tartja a miniszterelnök által bejelentett intézkedéscsomagot.
Kék harisnyában tüntettek, a tér egy része megtelt.
A kékharisnyás demonstráción arról kérdeztük a résztvevőket, mihez kezdenek majd, ha a kormány nem tesz eleget a követeléseiknek, Hajnal Edina szervező pedig arról beszélt a HVG-nek, hogy mi változna az országban, ha életbe léptetnék az isztambuli egyezményt.
Az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával kapcsolatban a minisztérium képviselői egyértelmű állásfoglalást nem tettek.
A nők elleni erőszak felszámolásához szükséges jogszabályváltoztatásokról volt szó. Szóba került a távoltartás, a szülői felügyelet, a kapcsolattartás és a szexuális bűncselekmények jogi szabályozásának kérdése is.
Átalakulóban vannak a férfi-női szerepek. Jó volna, ha valaki segítene a fiataloknak, de az előző kormányok LMBTQ-ellenes kampánya miatt nagyon nehezen jutnak be a prevenciós programok az iskolákba. Így viszont marad ez egyre szexistább, nőket tárgyiasító popkultúra meg a zavarba jött szülők. Sik Dorottyával, az ELTE Szociális Munka Tanszék oktatójával beszélgettünk.
Tüntettek, több mint 25 ezren írtak alá, női lapok fogtak össze, a döntéshozók még mindig társadalmi nyomásra várnak az Isztambuli Egyezmény ügyében. Meddig kell még a nőknek kampányolniuk azért, hogy a biztonságuk politikai prioritás legyen?