#vendégoldal
Magyarország exe számomra kicsit furcsa módon reagált a hírre, miszerint az öccsét őrizetbe vették.
Az állandó készenlét, az azonnali reakciókra törekvés, az esetek rendkívül nagy száma hosszú távon óhatatlanul némi fáradtsághoz, lankadó figyelemhez és kapkodáshoz vezethet.
Ő az, akinek országgyűlési szereplésében minden olyan elem jelen van, ami nem odavaló: bohóckodás, provokálás, zagyválkodás, hazudozás. És mindezek előtt: gyűlölködés.
A magyar sport átpolitizálását nem azzal lehet csökkenteni, hogy a történelmi sikereket elért Ferencváros vezetését törvényi erővel befolyásolni próbálja a kormányzat. Sőt ez a kísérlet még az ügynek is árt, hiszen a jelenlegi kormánynak láthatóan nem az a legfőbb problémája, hogy a sport a politikai játszótere, hanem az, hogy ki a Ferencváros elnöke.
Jogos-e fél év kormányzás után a kritika a Tisza Párt választási ígéreteinek beváltásával, illetve be nem váltásával kapcsolatban? Rendszeres szerzőnk véleménye, kollégánk viszonválasza.
Orbán húsz éve saját utat keresett Putyinhoz. Azóta ezen az úton az ország is nagyon messzire jutott. Egy idő után már nem kellett kívülről döngetni az ajtót, belülről is nyitották.
Amikor a reális hatalmi eszközök kicsúsznak a kézből, és a környezetet már büntetőeljárások, valamint egy súlyos vereség valósága feszíti, a grandiózus énkép nem a realitások elfogadásával, hanem a sérthetetlenség illúziójának felnagyításával védekezik.
A papi hivatás körül hajlamosak vagyunk két szélsőségben gondolkodni. Vagy szinte emberfeletti erkölcsi mércét állítunk a lelkipásztor elé, vagy egyetlen pap botlásából az egész egyházra mondunk ítéletet. Egyik megközelítés sem segít megérteni, mi történik valójában.
A jó első beosztott nem attól értékes, hogy egyszer nagykövet lesz, hanem attól, hogy mellette a nagykövetség jobban működik. A nagykövetet egyetlen döntéssel vissza lehet hívni, az intézményi reflexeket nehezebb.
A generációváltás nem informatikai frissítés. Magyar Péter előnye nem pusztán az volt, hogy fiatalabb Orbán Viktornál. Máshogy használta a nyilvánosságot. Orbán többnyire megszólalt benne, ő folyamatosan benne élt.
Visszahódítható-e a közmédia közönsége?! A magyar társadalom visszafoglalhatja-e magának a közmédiát? Egyáltalán érdemes-e megküzdenie és fizetnie érte? Hozzászólás a közmédia jövőjéről szóló vitához.
A Tisza-kormány kulturális döntéshozóinak működése rámutat, hogy a megszilárdult paradigmák rendkívül ellenállóak a változással szemben. A rendszerek nem feltétlenül változtatják meg működésüket attól, hogy új körülmények vagy akár új politikai vezetők jelennek meg.
Olyan kiszámítható, többéves finanszírozási rendszert szeretnénk, amely csökkenti a mindenkori kormányzat pénzügyi nyomásgyakorlásának lehetőségét.
Kétkamarás országgyűlést szeretnék vegyes választási rendszerrel! Azért kétkamarást, mert jobb a hatáskör- és munkamegosztás: felsőházban törvényalkotás, alsóban népképviselet. Felsőházban arányos, alsóban többségi képviselettel.
Ha Hankó és hívei helyében lettem volna, ez lett volna a kérésem: imádkozzatok azért, hogy legyen bátorsága vállalni a maga felelősségét, és legfőképp legyen elég bátor ahhoz, hogy elmondja, ki utasította, hogy ezeket a hatalmas összegeket a választási győzelmük reményében ossza szét.
Obama Drezdát, a brit uralkodó Ravennát népszerűsítette. Nálunk is érdemes lenne a diplomáciai eseményekből országimázs-építő alkalmakat teremteni.
A felkelések, tüntetések, gyakran erőszakos cselekedetekbe torkolló protest-megmozdulások általános forgatókönyve egy irányba mutat: a fiatalság eltérő okokkal magyarázható apátiája dühvé konvergálódik. Mert másról szól egy tüntetés Albániában és Franciaországban, Portugáliában és Madagaszkáron, ám a közös nevező ugyanaz: az elitellenesség.
Hogyan lehet felhasználni a modern technológiákat Magyarország fejlesztésére? Esetünkben az online médiatérben. Szerzőnk a cikkben elgondolkodik a közmédia szerepéről egy világban, ahol mindenki tartalomkészítő lehet.
Ma nehéz elképzelni, hogy a nemzet dicsőségcsarnoka várna akár Gyurcsányra, akár Orbánra. Bár a felelősségük eltérő, politikai örökségük mégis összefonódott.
Az igazi kérdés a mesterséges intelligencia kapcsán ugyanaz, mint a félig üres, félig teli pohár esetében: örülünk a sok segítségnek, aminek fejében elnézzük a hibákat, vagy pedig fájlaljuk a baklövéseket, amelyek miatt elégedetlenkedünk az eredményekkel.