Papp „Csicsó” László 1934. február 26-án született Nagyváradon, és egész életét szülővárosában élte le. Gyermek- és ifjúkorára esett a helyi labdarúgás legsikeresebb időszaka: a NAC 1944-ben a magyar, majd ICO néven 1949-ben a román bajnokságot nyerte meg. A klub egykori utánpótlás-játékosaként, majd utódcsapatának labdarúgójaként közelről ismerhette meg azt a közeget, amelynek emlékét évtizedekkel később is lelkesen idézte fel. Később edzőként is tevékenykedett, és a helyi futball iránti szeretete egész életét végigkísérte. A sport mellett a gazdasági és a közéletben is szerepet vállalt. Cipőipari vállalkozóként dolgozott, az 1990-es évek elején már a nagyváradi CICIO vállalkozás képviselőjeként a Bihar Megyei Vállalkozók Szövetségének egyik alapítója és első elnöke volt, emellett helyi önkormányzati képviselőként is tevékenykedett. Szoros szálak fűzték a görögkatolikus közösséghez, amelynek oszlopos tagjaként tartották számon. Fontosnak tartotta, hogy a következő nemzedékek is megismerjék a váradi labdarúgás múltját. A NAC centenáriumára, 2010-ben jelent meg A Nagyváradi Atlétikai Club története című könyve, amelyben az egyesület történetét foglalta össze. Személyes emlékeit is szívesen felidézte, mesélt arról, hogy a régi váradi csapatnál egyszerre nyolc-kilenc olyan futballista is osztozott a zuhanyzón, aki a román vagy a magyar válogatottban, esetenként mindkettőben szerepelt. Meggyőződéssel vallotta, hogy ha akkoriban létezett volna Bajnokok Ligája, a NAC ott is a legjobbak közé tartozott volna. A százéves jubileum alkalmából rendezett Nagy idők focija gálán Jenei Imre segítőjeként is szerepet vállalt. A rendezvényt megelőző sajtótájékoztatón az egykori játékosok sorsára is felhívta a figyelmet. Arra emlékeztetett, hogy a korábbi kiválóságok közül sokan pályafutásuk befejezése után anyagi nehézségekkel küzdöttek, és nehezen találták meg helyüket a civil életben. A centenáriumot a város egész közössége ünnepének tekintette. Úgy vélte, a NAC öröksége nemzetiségi hovatartozástól függetlenül összeköti a váradiakat, a múlt megismerése pedig kapaszkodót ad az újabb nemzedékeknek is. Örömmel beszélt arról, hogy ismét szabadon lehet felidézni azokat a sikereket, amelyeket a kommunista rendszer vezetői igyekeztek kiszorítani a köztudatból. „Rendkívül fontos, hogy a nagyváradi közösség ápolja a múltját és a sikereit, a szépet” – hangsúlyozta. A közös emlékek jelentőségét azzal a gondolattal is érzékeltette, hogy az emberek kötődhessenek valamihez, és „nem gyökértelenül mossa őket az idő”. A Bodola Gyula Stadionban megtartott jubileumi eseményen maga is újra pályára lépett. „Felemelő érzés volt újra pályán lenni” – fogalmazott a gálát követően. Különösen sokat jelentett számára, hogy az emlékmérkőzés közönsége együtt, békésen ünnepelte a város közös sportörökségét. A következő nemzedék sem feledkezett meg róla. Vállalkozói közössége 2011 decemberében külön elismeréssel köszöntötte a szövetség alapításában vállalt szerepéért. A NAC Labdarúgó Egyesület és a Magyar Polgári Egyesület 2019 novemberének végén, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében rendezett jótékonysági gáláján Jámbor István és Magyari Imre Győző társaságában tüntették ki. Az elismeréssel a sport iránti kitartó szeretetét és példamutató elkötelezettségét méltatták. Élete végéig figyelemmel kísérte a nagyváradi sport történéseit, érdeklődése az újabb nemzedékek teljesítménye és a helyi csapatok sorsa iránt sem lankadt. Részt vett a NAC alapításának 115. évfordulóját ünneplő gálán is, ahol ismét együtt lehetett a váradi futball közösségével. Legutóbb Szűcs Árpád temetésén találkozhattunk vele, megromlott egészségi állapota ellenére is jelen volt, hogy végső búcsút vegyen az egykori klasszistól. Papp „Csicsó” László kilencvenkét éves korában, a nagyváradi megyei kórházban hunyt el. Távozásával a váradi labdarúgás múltjának egyik őrzőjét veszítettük el, aki játékosként, edzőként, könyvszerzőként és érdeklődő sportbarátként egyaránt szívén viselte szülővárosa sportéletét.