A Gloria Victis 1956-os emlékünnepségre 3500 diákot várt a Rákóczi Szövetség 170 magyarországi és határon túli iskolából, hogy közösen hajtsanak fejet a forradalom hősei előtt. Bihar megyéből Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes fő szervezésében közel 180 magyarul tanuló diák indult útnak a kísérőtanárokkal együtt október 21-én, szerda reggel a háromnapos rendezvényre. A három busszal indultak el Nagyváradról a művészeti líceum (a legnagyobb létszámban), az Ady Endre Elméleti Líceum, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, a Mihai Eminescu Főgimnázium, valamint Borsról a Tamási Áron Mezőgazdasági Ipari Szakképző Líceum diákjai. Szerda este a Nemzeti Színházban a magyar drámairodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb műve, a Csongor és Tünde szerepelt a programban, Vidnyászky Attila rendezésében. Az előadás a fiatalok nyelvén szólítja Vörösmarty klasszikusát, például rapzenei betétekkel és a napjainkat idéző díszlettel. Csongor pedig egy átlagos diák, aki álmában találkozik az „égi széppel”, legmélyebb vágyával: egy gyönyörű lánnyal, Tündével. Megszólítva érezve magukat, a váradiak is élvezték amit láttak-hallottak. A szünetben bejárták a Nemzeti folyosóit, és természetesen az elmaradhatatlan csoportképek, szelfik is készültek szép számmal. Csütörtök délelőtt A néma forradalom című német filmet vetítették le a szervezők az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A történet 1956 őszén játszódik az NDK-ban, ahol egy osztályközösség reflektál a Magyarországon történtekre. A mozizók értették az utalásokat, a morajlások és egyéb reakciók a megfelelő pillanatokban csendültek fel. A buszra várva pedig a váradiak közül többen is, még az élmény hatása alatt, felidéztek egy-két jellegzetes momentumot a mozgóképes alkotásból. Ahogy egy jó mozifilm megtekintése után szokás… A Rákóczi Szövetség központi ünnepségének helyszíne a Bem tér volt, ahová szokás szerint a Műegyetemtől érkezett a fáklyás menet. A művészeti líceum kórusa nem csupán énekelt, hanem mindvégig a színpadon maradt, dacolva a hideggel. Többen közülük meg is illetődtek, ami nem csoda, hiszen csengő, tiszta hangunkkal részesei lehettek a közös emlékezésnek, annak a felemelő pillanatnak, amikor a zene határokon átívelve teremtett kapcsolatot múlt és jelen, egyén és közösség, anyaországi és határon túli magyar emberek között. Az ünnepségnek volt egy másik váradi vonatkozása is: Princz Máté, a Collegium Varadinum szakkollégistája, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) ügyvezető elnöke szónokolt arról, hogy a forradalom milyen visszhangra talált Erdélyben és a Partiumban. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra beszédet mondani Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő felkérésére. Tényleg példaértékű volt az erdélyi megmozdulás, amit azért fontos kiemelni, mert szerintem sok magyarországi 1956 kapcsán elfelejti azt, hogy ez egy Kárpát-medencei ügy volt. Bevallom, egy kicsit igazgatott voltam. Arra törekedtem, hogy olyan gondolatokat tudjak megosztani az itteniekkel, melyek bennem diákként megfogalmazódtak – nyilatkozta a Bihari Naplónak Princz Máté. A fellépés után a nagyszalontai születésű Bujdosó Andrea, a Tisza Párt parlamenti frakcióvezetője is gratulált a művészetiseknek. Büszkeséggel töltött el, hogy egy nagyváradi iskola diákjai énekeltek. Annál is inkább, mert én is Váradon jártam középiskolába, az 5. számú ipari líceumba, ami ma Ady Endre nevét viseli – mondta lapunknak Bujdosó Andrea. A csütörtöki nap ezt követően Nagy Bogi koncertjével ért véget az újbudai Sport11 csarnokban. A pénteki déli hazautazás előtt az Új Köztemetőben a nemzeti gyászparkban Nagy Imre sírjánál és a látogatóközpontban emlékeztek még a fiatalok. Nagyon hálások vagyunk az elmúlt napokért sok mindenkinek. Bízunk benne, hogy a kapcsolat, ami a Bihar megyei, illetve váradi diákokkal, tanárokkal kialakult, a jövőben is folytatódhat – nyilatkozta a Bihari Naplónak Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke.