Botházy Nándor, a váradi RMDSZ ügyvezető elnöke Szacsvay Imre életének „regényét” idézte fel beszédében, szót ejtve pályájának fontosabb állomásairól. Gondolatait összegezve arra a következtetésre jutott, hogy az a három nagyváradi helyszín, ahol októberben az RMDSZ koszorúzással emlékezik – Nagysándor József aradi vértanú és a tizenkét hídvédő honvéd emléktáblája, valamint Szacsvay Imre szobra –, ugyanarról tanúskodik: a váradiak ott voltak, amikor a nemzet számított rájuk, amikor a magyarságnak hősökre volt szüksége. „Helyt álltunk az igazán nehéz időkben, nem csüggedtünk, és nem futamodtunk meg” – jelentette ki. De vajon hogy állunk a jelennel? – tette fel a kérdést Botházy Nándor. Mit teszünk mi a hétköznapokban, hogy a közösségünk erősödjék, és ne gyengüljön? Elég-e ennyi, vagy tehetnénk többet is? „Természetesen senki sem várja el tőlünk, hogy életünket és boldogulásunkat adjuk a célért. Hiszem azonban, hogy ha minden váradi lakos hozzáteszi azt a kis erőfeszítést, amelyet munkája, ereje és ideje lehetővé tesz, akkor közösségünk hajója újra lendületet és erőt kaphat, és befuthat a képzeletbeli célba” – fogalmazott az RMDSZ helyi ügyvezető elnöke. A rendezvény ezután emlékműsorral folytatódott a Szacsvay Imre Általános Iskola diákjainak közreműködésével, majd koszorúzással ért véget.