Ebben az évben Nagyvárad-Réten tartották meg az október 31-i reformációi hálaadó istentiszteletet. Nem véletlenül, hiszen az ottani templom – miután az első imaházat a második világháború végnapjaiban lebombázták, – éppen 1956 késő őszére épült fel, és advent harmadik vasárnapján lett felszentelve. A jelenlegi templom tehát éppen az idén 70 esztendős, és a nagyváradi reformátusok ezelőtt hét évtizeddel is közös reformációi ünnepséget tartottak Réten. A szombat esti istentisztelet ugyanakkor más szempontból is különlegesnek bizonyult: olyan dicséretek és zsoltárok csendültek fel, amelyek az első váradi református énekeskönyvben szerepeltek 1566-ban. „Hisszük, hogy közel ötszáz éven keresztül nagyon sokan énekelték itt, és máshol is ezeket az énekeket. Lélekben ez a közel ötszáz év is kapcsoljon bennünket össze” – fogalmazott dr. Pálfi József, a házigazda egyházközség lelkipásztora. Ágendás beszédet Herdean Gyöngyi váradújvárosi lelkész, a Nagyváradi Református Gyülekezeti Szövetség elnöke mondott. Közreműködött a Csillagocska Citerazenekar Brugós Anikó tanárnő vezetésével, valamint a Kántorkórus. Miután az ünneplők magukhoz vették a szent jegyeket, két értékes úrasztali edényt mutatott be Pálfi József. „A hét eleji lelkészi gyűlésünkön jelezték és örömmel mondták, hogy szívesen megmutatják az egész nagyváradi református közösségnek azokat az úrvacsora klenódiumokat, melyet az eklézsiáik tulajdonában vannak” – magyarázta a tiszteletes. Váradőssiből egy kiöntő kancsó érkezett, melyre az 1700-as év van rávésve, míg Váradszőllősről egy tányér, az 1687-es esztendőből, hosszú, ötsoros körírással. „Mindig örülünk annak, amikor a múltból egy-egy elveszettnek tűnt valami előkerül, meg tudjuk mutatni, és büszkék lehetünk rá. Ha belegondolunk, 1556 késő őszén találja meg az utat a lutheránus Huszár Gál protestáns reformátor és nyomdász Váradon, aztán 1557 tavaszán Czeglédi György református prédikátor. Akkoriban, amikor a Váradi Bibliát is nyomtatták, egy nagyon erős, öntudatos református időszaka volt Várad népének. Aztán hosszú időre megszűnt, majd 1784-ben kapott lábra ismét a reformáció, amikor a váradolaszi templomot és eklézsiát szervezte Keresztesi József” – mutatott rá Pálfi József. Dénes István Lukács püspökhelyettestől megtudtuk, hogy a két úrasztali edény a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében lesz majd kiállítva.