Megvan az a pillanat, amikor kedd délután a negyedik hivatalos e-mailt fogalmazod valamilyen kiborító ügyfélszolgálatnak, miközben a füled mögött ott dübörög a mosógép, a konyhaasztalon meg egy halom csekk és egy sürgős banki papír hever? Gyerekként azt hittük, hogy a felnőttkor a korlátlan szabadság netovábbja lesz: azt eszünk, amit akarunk, akkor fekszünk le, amikor nem sajnáljuk az időt, és senki sem mondja meg, mit csináljunk. A valóságban viszont egy soha véget nem érő karbantartási műszakba csöppentünk, ahol a legnagyobb tét az, hogy ne omoljon össze a rendszer, mire lejár a munkaidőnk. Szerencsére van kiút.