A felszámolt temetőben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Szövetség nagyváradi, valamint Bihar megyei szervezetei immár hagyományos módon évről-évre megemlékeznek a terület egykori funkciójáról, illetve azokról az elhunytakról, akik jelenleg is a park területén nyugszanak. Az exhumálások után ugyanis még mindig több száz koporsó maradt a zöldövezetté alakított terület alatt – mutatott rá Moldován Gellért Lajos, aki a szervezők nevében köszöntötte a mintegy két tucat résztvevőt. Mint elmondta, itt volt eltemetve többek között id. és ifj. Rimanóczy Kálmán, Fráter Erzsébet, Madách Imre felesége – akinek földi maradványai jelenleg a Barátok templomának kriptájában vannak elhelyezve–, de az 1848-49-es szabadságharcban harcoló tisztek, honvédek is leltek örök nyugodalomra. A beszédeket megelőzően a résztvevők mécsesekből rakták ki az „Olaszi temető” feliratot. Mint ahogy azt az esemény beharangozójában kiemelték: az Olaszi temetőbe 1779-től kezdve a város legfontosabb személyiségei temetkeztek, s így válhatott a lerombolt sírkert „Nagyvárad Házsongárdjává”. Tekintettel arra, hogy a temető parkká való átalakítása során számos sírkövet eltüntettek, a sírokat pedig nem exhumálták, így a park tulajdonképpen mára egy jelöletlen temetővé változott. Ebben az évben a történelmi egyházak részéről az evangélikus egyház képviseltette magát, igei szolgálattal Mátyás Attila lelkipásztor készült, igerészleteket a Zsoltárok könyvéből és Máté evangéliumának 10. részéből választva. A lelkipásztor rámutatott: fájdalmas lehet az, ha az ember a temetőbe Krisztus nélkül kell menjen. „Isten nélkül szomorú az elmúlásra gondolni, szomorú az elköltözött szeretteinkre emlékezni, de Isten iránti hitünk és az Istenbe vetett bizodalmunk mindent más megvilágításba helyez. Amikor emlékezünk, akkor elsősorban annak a fontosságát kell hangsúlyozni, hogy szükségünk van Istenre” – fogalmazott, megjegyezve: így függ össze tartalmilag egymással az október 31-i reformáció ünnepe és a halottak napja. „Ez az emlékezés tiltakozás is: tiltakozás az ellen, hogy múltunkat vagy szeretteinket, szent helyeinket elvegyék tőlünk. Jogunk van az élethez, az anyanyelvhez, kultúránkhoz, hitünkhöz és jogunk van arra, hogy mindezt megtarthassuk anélkül, hogy valakit ezért megbántanánk vagy megbántódjanak” – jegyezte meg, hozzátéve: „értékek nélkül értéktelen az élet és Isten nélkül pedig Isten nélküli az élet.” A megemlékezés végeztével Moldován Gellért Lajos emlékeztetett arra, hogy a múlt évi részvételi költségvetés során finanszírozást nyert az a projekt, amely által visszaállítják az egykori temető bejáratát jelző kőkeresztet. A projekt még nem valósult meg, de remélik, hogy jövőre már a helyén fog állni az emlékmű. Az idei részvételi költségvetésen szintén egy hasonló projekt végzett az első helyen: a váradszőllősi régi temetőben is emlékfalat állítanak.