Igen aktív az Állambiztonsági Levéltárat Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS), amely időről időre érdekes, releváns dokumentumokat és azokhoz kapcsolódó rövid elemzéseket közöl a romániai kommunista rendszerről, annak működéséről, mindennapjairól. Ezek közül emeljük ki most azt az összeállítást, amelyből kiderül, mennyien dolgoztak a Securitate kötelékében a kommunista rendszer utolsó éveiben. Az apparátus teljes létszámát két, 1988. szeptember 24-én keltezett táblázat alapján lehetett rekonstruálni. Az eredeti dokumentumok a CNSAS által kezelt, A.C.N.S.A.S. Cab I.V.40 jelzésű, Iulian Vlad kabinetjéhez kapcsolódó iratanyagban találhatók. Az állambiztonsági szervezet teljes személyi állománya a kommunista rendszer bukása előtti időszakban összesen 14.629 főt számlált, és három nagy szervezeti egységre tagolódott: a bukaresti központi apparátus irányította az országos jelentőségű információs, elemző és technikai tevékenységek jelentős részét, a Securitate Csapatok katonai jellegű feladatokat láttak el, a területi szervek pedig a megyékben és a fővárosban végezték a helyi információgyűjtést és ellenőrzést. A teljes állomány 41,17 százaléka, 6023 alkalmazott tartozott a központi apparátushoz. A Securitate Csapatok parancsnokságán és egységein belül 2737-en dolgoztak, ami az összlétszám 18,71 százalékát jelentette. A negyven megyei felügyelőségből és a Bukaresti Városi Biztonsági Szolgálatból álló területi szervezet 5869 embert foglalkoztatott, vagyis az alkalmazottak 40,12 százaléka dolgozott a helyi struktúrákban. Ki miért felelt? A fővárosi központi szervezet jelentette a Securitate információszerző, technikai és elemző tevékenységének legfontosabb bázisát, és ezen az apparátuson belül külön igazgatóságok és speciális egységek feleltek az egyes operatív területekért. A belső információgyűjtésért az I. Igazgatóság felelt, mely a politikai, társadalmi és kulturális folyamatokra vonatkozó információk összegyűjtését, összehangolását, elemzését és összegzését végezte. Feladatai közé tartozott a lakosság ideológiai megfelelésének ellenőrzése, valamint azoknak a személyeknek és csoportoknak a megfigyelése, amelyeket a rendszer politikai szempontból veszélyesnek vagy megbízhatatlannak tartott. A gazdasági ágazatokban folytatott kémelhárítás a II. Igazgatóság feladata volt, és a stratégiai jelentőségű gazdasági létesítményekre, az országos hatáskörű intézményekre és a minisztériumokra összpontosított. Területi szinten a gyárakban, üzemekben, ipari kombinátokban, állami mezőgazdasági vállalatoknál, valamint a regionális gazdasági infrastruktúrában folytatott információszerző és ellenőrző tevékenységet. A III. Igazgatóság a kémelhárításért felelt. Munkája során a külföldi képviseleteket, valamint a külföldi hírszerző hálózatokat és azok feltételezett kapcsolatait figyelte. Ebben a struktúrában különösen fontos helyet foglalt el a IV. Igazgatóság, amely a katonai kémelhárításért felelt. Ennek 1022 alkalmazottja volt. A speciális „F” egység, amely a személyek titkos követésével, megfigyelésével és az operatív nyomozással foglalkozott, 745 főt számlált. A „T” jelzésű speciális egység a telefonlehallgatásokért és a környezeti hangrögzítésért felelt, és csak a központi apparátusban 466 alkalmazottat foglalkoztatott. Az „S” speciális egység a levelek, csomagok, valamint a belföldi és nemzetközi postai küldemények ellenőrzéséért felelt. A tevékenység jelentős része Bukarestben összpontosult, de a megyei felügyelőségeken is működtek erre szakosodott irodák vagy részlegek. Ezeket gyakran a nagyobb megyei postahivatalok épületeiben helyezték el úgy, hogy működésük rejtve maradjon. A különleges terrorizmusellenes egység, az USLA (Unitatea Specială pentru Luptă Antiteroristă) szintén a fővárosban rendelkezett központtal, és az országos állományának jelentős részét itt összpontosította. A kimutatás szerint 772-en tartoztak ehhez a szervezethez. Információgyűjtés és ellenőrzés A Securitate Csapatok katonai jellegű feladatokat láttak el, többek között különleges objektumok őrzésével, fegyveres beavatkozással és a lakossági megmozdulások, illetve egy esetleges felkelés leverésére való felkészüléssel foglalkoztak. Bár a csapatok parancsnoksága Bukarestben működött, az alárendelt zászlóaljakat és ezredeket stratégiai szempontok alapján az ország különböző részein helyezték el. Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron és Ploiești-en is állomásoztak egységeik, hogy szükség esetén gyorsan bevethetők legyenek. Az 5869 alkalmazottat foglalkoztató területi apparátus feladata az ország teljes területére kiterjedő információgyűjtés és ellenőrzés volt. Ez a szervezeti szint biztosította, hogy az állambiztonság közvetlenül jelen legyen a helyi társadalomban, a munkahelyeken, a gazdasági intézményekben és az egyes településeken. A területi állomány része volt a Bukaresti Városi Biztonsági Szolgálat is, noha földrajzilag ugyanúgy a fővárosban működött, mint a központi apparátus, és a maga 557 alkalmazottjával messze a legnagyobb területi egységnek számított az országban. A fennmaradó 5312 alkalmazott a 40 megyei szervezet között oszlott meg. Egy megyére átlagosan mintegy 132 munkatárs jutott, a tényleges létszámot azonban az adott térség gazdasági, társadalmi és stratégiai jelentőségéhez igazították. A fontos ipari központokkal, kikötőkkel vagy más stratégiai létesítményekkel rendelkező megyékben nagyobb állományra volt szükség, míg a kisebb megyékben jóval kevesebben dolgoztak. . A legnagyobb megyei apparátusok közé tartozott a Konstanca, a Temes és a Kolozs megyei szervezet, amelyek mindegyike több mint 250 alkalmazottat foglalkoztatott. Ezzel szemben Giurgiu megyében mindössze 63, Ialomița megyében 71, Vrancea megyében 74 volt a létszám. Bihar megyében 183 fő dolgozott a Securitáténál, közülük 31 volt nő. A magyarlakta megyék közül Kovásznában 82, Hargita megyében 92, Maros megyében 162 volt a létszám. Szatmár megyében 119- en, Szilágy megyében 76-an voltak a Securitate munkatársai. Polgári személyzet az adminisztratív teendőkre A kimutatásban a katonai rendfokozattal nem rendelkező polgári alkalmazottakat is feltüntették, akiknek a száma megközelítette az 1200-at. Ezek a dolgozók a szervezet működéséhez nélkülözhetetlen technikai, logisztikai és adminisztratív hátteret biztosították. Képzett munkások és technikusok dolgoztak a speciális operatív eszközöket gyártó, illetve karbantartó műhelyekben, ahol többek között lehallgató-berendezéseket javítottak, továbbá gépjárművekkel és fotó- vagy vegyi laboratóriumokkal kapcsolatos feladatokat láttak el. A polgári személyzethez tartoztak a szállítási feladatokat végző sofőrök, az épületek és raktárak fenntartásáért felelős dolgozók, a távközlési szakemberek, valamint a minisztérium által közvetlenül alkalmazott, katonai rendfokozat nélküli építőmunkások is. Emellett a gazdaságokban, a nyomdában és a titkárságokon is dolgoztak alkalmazottak, köztük gépírónők és titkárnők. Kevesen jutottak vezető pozícióba a Securitate női alkalmazottai közül A két levéltári táblázat különösen részletes adatokat tartalmaz a női alkalmazottakról. A kimutatás szerint 1988. szeptember 24-én összesen 2297 nő dolgozott a Securitate kötelékében, ami a teljes, 14.629 fős állomány 15,70 százalékát jelentette. A számok alapján a nők aránya a területi szervekben volt a legmagasabb, a katonai jellegű Securitate Csapatokban pedig a legalacsonyabb. Bár egyes technikai és adminisztratív munkakörökben a nők aránya meghaladta a 25–30 százalékot, az egész szervezetet tekintve a férfiak alkották a túlnyomó többséget. A teljes állomány 84,30 százaléka volt férfi. A kimutatás szerint a Securitate teljes állományában mindössze 22 nő töltött be vezető tisztséget.