Mező Gábor múltkutató történész szerint félrevezető és „nagy hazugság” a politikai szereplők azon ígérete, hogy „kinyitják az ügynökaktákat”, mivel az állambiztonsági iratok jelentős része valójában korábban is kutatható volt, bárki belenézhetett a saját magáról vagy a családjáról készített iratokba. Ráadásul a kommunista rezsimeknél, Rákosi és Kádár alatt is nem a párthoz hűeket szervezték be, azok maguktól is jelentettek mindent. A rendszer kritikusait, ellenségeit, költőket, értelmiségieket, zenészeket, egyetemistákat, pincéreket, esztergályosokat kellett beszervezni, többnyire pszichikai erőszakkal, zsarolással, de előfordultak verések is.