Hozzászoktunk egy olyan társadalomhoz, amelyben látszólag a külső megjelenés minden másnál fontosabb. Aggódunk amiatt, hogy mit viselünk, milyen képet mutatunk magunkról másoknak, és hogyan ítélnek meg bennünket. Közben elfelejtjük, hogy az igazi szépségnek semmi köze ahhoz, amit kívülről látunk. Mert mi értelme a kifogástalan megjelenésnek, ha hiányzik belőlünk az érzékenység, a tisztelet és a segítő szándék? Vannak emberek, akik a mosolyukkal nyernek meg bennünket, mások pedig azzal maradnak meg a szívünkben, ahogyan éreztetik velünk, hogy fontosak vagyunk. Pontosan erre a különbségre hívja fel a figyelmet Teréz anya: az elegancia leghitelesebb formájára, amelyet a kedvességünkkel és a mások iránti szeretetünkkel mutatunk meg nap mint nap.