Nagyváradon, a Szakszervezetek Művelődési Házában zárta erdélyi előadássorozatát Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, aki a Hogyan törjük meg az örökölt családi mintákat? című előadásával Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Kolozsváron tartott telt házas esteket az elmúlt időszakban. Hogy mennyire foglalkoztatják az embereket a fent említett kérdések, azt az is bizonyítja, hogy a Körös-parti városban is több mint ötszázan váltottak belépőjegyet az előadásra. A szakpszichológus maga is sorsfordító generációnak nevezte jelen társadalmunkat, amelyet egyre jobban érdekel a pszichológia, jobban figyel arra, mi mozgatja az emberi viselkedést, mi alakítja a kapcsolatokat. Ehhez hozzájárul az is, hogy a pszichológia tudománya, a lelki mozgatórugókról és traumákról való gondolkodás egyre inkább a közbeszéd részévé vált. Generációkon átívelő családi tapasztalatok Önmagunk és kapcsolataink megértésében fontos szerepet játszanak a generációkon átívelő tapasztalatok. Ezek nem feltétlenül negatívak – az előadás címe sem a pozitív családi minták megtörésére utal. A szakember egy kellemes háttérzenéhez hasonlította a transzgenerációs mintákat, amelyek folyamatosan velünk vannak, és csak akkor figyelünk fel rájuk, amikor a készülék „recsegni kezd”, zavar keletkezik az adásban. Egy-egy ilyen „zavar” egészen a primér, kisgyerekkori tapasztalatokig is visszavezethető (nem hiába mondják: „minden a gyerekszobából indul el”). A gyermekek számára a „gügyögések” – még ha felnőtt ésszel talán haszontalannak is tűnnek – nagyon is jelentősek, hiszen érzelmeket közvetítünk, azt mutatjuk feléjük: fontosak. Ezek a kisgyerekkori élmények – legyenek pozitívak vagy negatívak – az identitásunk részévé válnak, ez az „élményhalmaz” kezdi el formálni azt, ahogy önmagunkról gondolkodunk. Egy kisgyermek nem tudja felismerni azt, hogy szülei épp elfoglaltak vagy nehéz helyzeten mennek keresztül, ő csak érzelmi jelenlétük hiányát érzékeli, azt, hogy ő nem fontos számukra. „Azt, ahogy ma magadról gondolkodsz, nem te gondoltad ki: azt valaki más gondolta először rólad” – fogalmazott az előadó. Ugyanakkor nem csak a szülők viselkedése hat a gyermekekre, hiszen ők is azt adják át tudatalatti módon, amit a saját szüleiktől kaptak – így öröklődik át generációról generációra egy-egy trauma. Mint ahogy a szakember rámutatott: a párkapcsolatban fontos ismerni nemcsak önmagunk, hanem társunk kötődési mintáját is. Egy szorongó, ambivalens módon kötődő személynek például nagyon sok visszajelzésre és megerősítésre van szüksége, mivel a saját belső biztonsága a másiktól függ. Ez a személy úgy nőtt fel, hogy gyermekkorában nem segítettek ezt a belső biztonságot kialakítani, mindig kellett a másik, aki megbízhatatlanul volt jelen – jegyezte meg a pszichológus, aki a komoly témákat olykor egy standupos humorával ellensúlyozta, illetve a mindennapi életből vett esetekkel támasztotta alá az elméletet. Időigényes és fájdalmas folyamat a trauma feldolgozása A negatív családi mintákkal lehet azonosulni és ellenazonosulni is: például egy alkoholista szülő gyereke is az alkohollal próbálhatja oldani felnőttként a feszültséget, vagy éppen azért tartja távol magát az italtól, mert nem akarja követni a mintát. Az ellenazonosulás azonban még nem megoldás, feldolgozás, a feszültség ott marad. A trauma feldolgozása időigényes és fájdalmas folyamat, a minta megtörése szorongással tölthet el – mutatott rá az előadó. Megfogadhatjuk, hogy szülőként soha nem mondjuk ki azt a bizonyos mondatot, ami nekünk annak idején fájt, mégis megtesszük, az érzelmileg töltött helyzetben ugyanis nincs lehetőség arra, hogy végiggondoljuk, hogy mi is történik, zsigerből reagálunk a régi minta szerint – jegyezte meg Orvos-Tóth Noémi. Családunk érzelmi klímája, a generációkon átívelő érzelmi hiányok beépülnek az identitásunkba, de arra is hatnak, hogyan reagálunk a stresszhelyzetekre: konfrontálódunk, elmenekülünk, lefagyunk vagy esetleg a látszólagos béke kedvéért behódolunk? Ugyanúgy a családi mintákból hozzuk a nemi szerepmintákat is, ezek eltérő mivolta is konfliktusokhoz vezethet. A konfliktusok azonban nem mindig rosszak, hiszen tanulhatunk is belőlük – a kapcsolatokban viszont fontos, hogy ezek után az „elhangolódások” után visszataláljunk a másikhoz, legyen szó párkapcsolatról vagy gyermeknevelésről.