A művészet emberformáló erejéről és az alkotók felelősségéről is szó esett a Nagybánya és Szentendre vonzásában című konferencia megnyitóján, amelyet pénteken tartottak a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE).
Pálfi József, a PKE rektora az egyetem nagy előadaótermében szép számban egybegyűlt hallgatóság előtt elmondott köszöntőbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a művészeti alkotások hosszú távon alakítják az emberek gondolkodását és világlátását.
Példaként Jézus különböző művészi ábrázolásait említette, amelyek annak ellenére formálták nemzedékek elképzeléseit, hogy a történelmi Jézus kinézetéről szinte semmit nem tudunk. Hozzátette, hogy a képi megjelenítést oktató szakemberek különösen nagy felelősséget viselnek, hiszen gondolatokat, jellemeket és világnézeteket alakítanak. A rektor kitartást, igényes önképzést és a megszerzett tudás felelősségteljes továbbadását kívánta a művészeti oktatóknak.
A konferencia apropóját két jelentős évforduló adta, hiszen idén ünneplik a nagybányai művésztelep megalapításának 130., valamint a szentendrei művésztelep létrejöttének 100. évfordulóját. A szervezők a két alkotóközösség történetének kevésbé ismert összefüggéseire, kapcsolódásaira és a magyar modernizmus kialakulásában játszott szerepére kívánták ráirányítani a figyelmet.
Dr. Balázs Zoltán, a PKE művészeti tanszékének vezetője elöljáróban a Bihari Naplónak elmondta, hogy a pénteki konferencia egyúttal a Szimplán Kortárs projekt célkitűzéseit is szolgálja. A kezdeményezéssel a kortárs művészetet szeretnék közérthetőbbé és közelebbivé tenni a szélesebb közönség számára.
Bár a rendezvény elsősorban az egyetemistákat és a szakmai közönséget szólítja meg, nyilvános eseményként bárki számára látogatható. A művészeti tanszék húsz évvel ezelőtt rendezte meg első konferenciáját, a mostani találkozó pedig ezt a szakmai hagyományt is folytatja.
A konferencia megnyitóján Balázs Zoltán kiemelte, hogy a tanszéket már régóta foglalkoztatja a nagybányai művésztelep öröksége, amellyel korábban méltatlanul keveset foglalkoztak. A kettős jubileum különösen jó alkalmat kínált arra, hogy ezt a hiányt pótolják, és egy konferencia keretében mutassák be a két művésztelep közötti történelmi folytonosságot.
A nagybányai művésztelep története az első világháború és a trianoni békeszerződés után új szakaszba lépett. A közösség működése előbb Kecskeméten, majd Szentendrén folytatódott, ahol a művésztelep a mai napig működik. A konferencia előadói ennek a folyamatnak a különböző korszakait, személyiségeit és művészeti irányzatait vizsgálták.
Szűcs György budapesti művészettörténész a nagybányai művésztelep újjáéledéséről beszélt az 1920-as években. Kitért a nagybányai festészet jellegzetességeire is, amelyet az impresszionisztikus látásmód, a természetelvűség és a hangulati festészet határozott meg. Előadása során a Nagyváradhoz kötődő alkotók szerepe is szóba került. Jancsó Jenő és Münnich Mikes Ödön a festőiskola váradi alapítói közé tartoztak, míg Mund Hugó és Dömötör Gizella is kapcsolatban állt Nagybányával. A Nagybányához kötődő nagyváradi alkotók közé tartozott Tibor Ernő, Maczalik Alfréd, Udvardy Ignác Ödön és Biró József is. Elhangzott továbbá, hogy az 1920-as években a neoklasszicista irányzat erősödött meg a művésztelepen, párhuzamosan a magyarországi művészeti folyamatokkal.
Tóth Károly művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet igazgatóhelyettese a nagybányai művésztelep jelentőségét elemezte a magyar művészet történetében. Rámutatott, hogy a 19. század végén és a századfordulón létrejött művésztelepek fontos szerepet töltöttek be a művészeti mozgalmakban, Nagybánya pedig ezek közül a legnagyobb hatású magyarországi központtá vált.
Látogatottsága és befolyása messze felülmúlta a többi hasonló kezdeményezését, emellett a magyar művészképzés egyik meghatározó műhelye és a modernizmus meghonosításának fontos helyszíne lett.
Előadásában arra is kereste a választ, hogy mi tette lehetővé a nagybányai művésztelep intézményesülését és tartós sikerét, miközben más hasonló művésztársaságok nem tudtak ilyen jelentőségre szert tenni.
A konferencia további előadásai a szentendrei művésztelep történetét, a két alkotóközösség örökségét, valamint a kortárs képzőművészet és a művészeti oktatás kérdéseit járták körül. Bodonyi Emőke a szentendrei művésztelep százéves történetéről, jubileumi kiállításáról beszélt, Iberhalt Zsuzsa pedig a szentendrei művésztelep hagyományainak kortárs továbbélését mutatta be. A programban szerepelt előadás a nagybányai és szentendrei művésztelep kapcsolódásairól, a művésztelepek fogalmának átalakulásáról, valamint a festészet mai mozgásteréről is.
Még nincs komment
KKOMMENTER.HU
Hírek 46 forrásból egy helyen. Lépj be, és szólj hozzá, szavazz, kövess másokat.
Nagybánya és Szentendre művésztelepeinek közös örökségét idézték fel Nagyváradon
Még nincs komment