Nagybánya és Szentendre művésztelepeinek közös örökségét idézték fel Nagyváradon

Elolvasom a forrásnál · Bihari Napló ↗ Link másolása
A művészet emberformáló erejéről és az alkotók felelősségéről is szó esett a Nagybánya és Szentendre vonzásában című konferencia megnyitóján, amelyet pénteken tartottak a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). Pálfi József, a PKE rektora az egyetem nagy előadaótermében szép számban egybegyűlt hallgatóság előtt elmondott köszöntőbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a művészeti alkotások hosszú távon alakítják az emberek gondolkodását és világlátását. Példaként Jézus különböző művészi ábrázolásait említette, amelyek annak ellenére formálták nemzedékek elképzeléseit, hogy a történelmi Jézus kinézetéről szinte semmit nem tudunk. Hozzátette, hogy a képi megjelenítést oktató szakemberek különösen nagy felelősséget viselnek, hiszen gondolatokat, jellemeket és világnézeteket alakítanak. A rektor kitartást, igényes önképzést és a megszerzett tudás felelősségteljes továbbadását kívánta a művészeti oktatóknak. A konferencia apropóját két jelentős évforduló adta, hiszen idén ünneplik a nagybányai művésztelep megalapításának 130., valamint a szentendrei művésztelep létrejöttének 100. évfordulóját. A szervezők a két alkotóközösség történetének kevésbé ismert összefüggéseire, kapcsolódásaira és a magyar modernizmus kialakulásában játszott szerepére kívánták ráirányítani a figyelmet. Dr. Balázs Zoltán, a PKE művészeti tanszékének vezetője elöljáróban a Bihari Naplónak elmondta, hogy a pénteki konferencia egyúttal a Szimplán Kortárs projekt célkitűzéseit is szolgálja. A kezdeményezéssel a kortárs művészetet szeretnék közérthetőbbé és közelebbivé tenni a szélesebb közönség számára. Bár a rendezvény elsősorban az egyetemistákat és a szakmai közönséget szólítja meg, nyilvános eseményként bárki számára látogatható. A művészeti tanszék húsz évvel ezelőtt rendezte meg első konferenciáját, a mostani találkozó pedig ezt a szakmai hagyományt is folytatja. A konferencia megnyitóján Balázs Zoltán kiemelte, hogy a tanszéket már régóta foglalkoztatja a nagybányai művésztelep öröksége, amellyel korábban méltatlanul keveset foglalkoztak. A kettős jubileum különösen jó alkalmat kínált arra, hogy ezt a hiányt pótolják, és egy konferencia keretében mutassák be a két művésztelep közötti történelmi folytonosságot. A nagybányai művésztelep története az első világháború és a trianoni békeszerződés után új szakaszba lépett. A közösség működése előbb Kecskeméten, majd Szentendrén folytatódott, ahol a művésztelep a mai napig működik. A konferencia előadói ennek a folyamatnak a különböző korszakait, személyiségeit és művészeti irányzatait vizsgálták. Szűcs György budapesti művészettörténész a nagybányai művésztelep újjáéledéséről beszélt az 1920-as években. Kitért a nagybányai festészet jellegzetességeire is, amelyet az impresszionisztikus látásmód, a természetelvűség és a hangulati festészet határozott meg. Előadása során a Nagyváradhoz kötődő alkotók szerepe is szóba került. Jancsó Jenő és Münnich Mikes Ödön a festőiskola váradi alapítói közé tartoztak, míg Mund Hugó és Dömötör Gizella is kapcsolatban állt Nagybányával. A Nagybányához kötődő nagyváradi alkotók közé tartozott Tibor Ernő, Maczalik Alfréd, Udvardy Ignác Ödön és Biró József is. Elhangzott továbbá, hogy az 1920-as években a neoklasszicista irányzat erősödött meg a művésztelepen, párhuzamosan a magyarországi művészeti folyamatokkal. Tóth Károly művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet igazgatóhelyettese a nagybányai művésztelep jelentőségét elemezte a magyar művészet történetében. Rámutatott, hogy a 19. század végén és a századfordulón létrejött művésztelepek fontos szerepet töltöttek be a művészeti mozgalmakban, Nagybánya pedig ezek közül a legnagyobb hatású magyarországi központtá vált. Látogatottsága és befolyása messze felülmúlta a többi hasonló kezdeményezését, emellett a magyar művészképzés egyik meghatározó műhelye és a modernizmus meghonosításának fontos helyszíne lett. Előadásában arra is kereste a választ, hogy mi tette lehetővé a nagybányai művésztelep intézményesülését és tartós sikerét, miközben más hasonló művésztársaságok nem tudtak ilyen jelentőségre szert tenni. A konferencia további előadásai a szentendrei művésztelep történetét, a két alkotóközösség örökségét, valamint a kortárs képzőművészet és a művészeti oktatás kérdéseit járták körül. Bodonyi Emőke a szentendrei művésztelep százéves történetéről, jubileumi kiállításáról beszélt, Iberhalt Zsuzsa pedig a szentendrei művésztelep hagyományainak kortárs továbbélését mutatta be. A programban szerepelt előadás a nagybányai és szentendrei művésztelep kapcsolódásairól, a művésztelepek fogalmának átalakulásáról, valamint a festészet mai mozgásteréről is.

Még nincs komment

Bejelentkezés vagy regisztráció