Érmelléki közgyűjteménynek ítélték oda a 2026-os Az Év Tájháza elismerést

Elolvasom a forrásnál · Bihari Napló ↗ Link másolása
Ünnepélyes keretek között avatták fel nemrég Gálospetriben a középparasztporta főhomlokzatán Az Év Tájháza 2026 díjat hirdető táblát. A rangos elismerést a Magyarországi Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége ítélte oda a dr. Kéri Gáspár Múzeumi Gyűjteménynek. A felszólalók kiemelték a Kéri család áldozatvállalását, személyes elkötelezettségét, jelentős anyagi ráfordítását és több évtizedes, megalkuvást nem ismerő munkáját. Az ünnepség fénypontjaként dr. Bereczki Ibolya, az említett szövetség elnöke, valamint dr. Kéri Gáspár közösen leplezték le a táblát a porta főhomlokzatán. Az indoklás szerint a muzeális gyűjtemény különleges értéke komplexitásában rejlik. A gálospetri középparaszti portától a kisnemesi Dráveczky-kúrián át a szalacsi zsellérházig olyan világ tárul elénk, amelyben a különböző társadalmi rétegek élete nem elszigetelt fejezetekként, hanem egymással összefüggő történetként jelenik meg. A lakóházak és gazdasági épületek, az istállók, csűrök, kutak, présházak és pincék együtt beszélnek arról, hogyan alkalmazkodott az ember a tájhoz, építette fel gazdaságát, használta a rendelkezésére álló anyagokat, és miként örökítette tovább tudását egyik nemzedékről a másikra. Különleges örökség A gálospetri tájház egy századfordulós középparaszti porta hiteles világába enged bepillantást. A Dráveczky-kúria már egy másik társadalmi réteg épített örökségét és életformáját őrzi. A klasszicista épület helyreállítása jelentős műemléki feladat volt. A kúria és a népi épületek egymás mellett ugyanakkor azt is megmutatják, hogy egy táj története mindig többféle ember, életforma és társadalmi tapasztalat összessége. Szalacson a zsellérház és a hozzá kapcsolódó pincevilág különleges örökséget őriz. Az Érmellék egykori szőlő- és borkultúrájának emlékei ott nem csupán tárgyak formájában maradtak fenn. A felújított pincék és a hagyományos szőlőművelés emlékei egy olyan táj képét idézik fel, amelyben a szőlő, a bor és a hozzájuk kapcsolódó épített örökség meghatározó része volt a közösségek életének. Ilyen értelemben pedig a szalacsi tájház maga is az egykor jellegzetes teraszos építkezés egyik utolsó emléke. „A Dr. Kéri Muzeális Gyűjtemény azonban nem egyszerűen őrzi ezt az örökséget. A tárgyak, az épületek és a kiállítások mögött ugyanis mindig ott van az ember: az egykori gazda, a földet művelő parasztember, a kézműves, a kisnemes, a szőlősgazda és a zsellér. Az ő tudásuk és életük válik láthatóvá akkor, amikor belépünk egy korhűen berendezett szobába, végig nézünk egy gazdasági épületen, vagy leereszkedünk egy régi pincébe. Mindebben különösen fontos az a személyes, több évtizedes munka, amely a gyűjtemény mögött áll. Dr. Kéri Gáspár nem kívülről szemlélte az Érmellék örökségét, hanem saját családi és szülőföldi kötődéséből kiindulva kezdte el megmenteni, összegyűjteni és bemutatni annak értékeit. A gálospetri tájház létrehozása, a szalacsi zsellérház megmentése, a Dráveczky-kúria helyreállítása és a pincék megőrzése egyetlen, következetes örökségvédő szemlélet állomásai, és ez a munka több mint két évtizede tart. A Dr. Kéri Muzeális Gyűjtemény az Érmellék épített, tárgyi és szellemi örökségének egyedülálló együttese. Olyan örökséget őriz, amely egyszerre helyi és egyetemes: egy konkrét tájhoz, falvakhoz, családokhoz és életformákhoz kötődik, mégis mindannyiunk számára fontos kérdésekről beszél. Arról, hogyan éltek elődeink, alakították környezetüket, gazdálkodtak a természeti erőforrásokkal, őrizték meg tudásukat, és mit tudunk mi továbbadni abból, amit örökül kaptunk” – hangzott el a méltatásban. Vannak még tervek Dr. Kéri Gáspár fogorvos, a gálospetri és szalacsi tájházak tulajdonosa, az Érmelléki Turisztikai Társaság elnöke, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) tagja a Bihari Naplónak azt nyilatkozta: az Érmelléket általában lekicsinylik, mondván, hogy nincs hagyományos építészete vagy néprajza. Holott van, csak senki sem foglalkozott vele. A kolozsvári egyetem etnográfusai csupán a Szilágyságig jutottak el, a debreceniek pedig a szigorú határellenőrzések miatt szintén nem jöttek, úgyhogy valahogy nem kutatták ennek a vidéknek a néprajzát, a történelmét. Ez is indított engem arra, hogy foglalkozzak ezzel a tájegységgel – magyarázta. Arra hívta fel a figyelmet, hogy „itt mindenki értett mindenhez”, a falvak pedig specializálódtak. Szalacson voltak például a „székesek”, Gálospetriben a kasasok, Éradonyban a „nádasok”, Érkörtvélyesen a papucsosok. Kéri Gáspár elmondta azt is: további terveik is vannak. Azon dolgozik Szűcs György ottományi etnográfussal, hogy a gyűjteményt felleltározzák, az eddigi idejét ugyanis többnyire az építkezés emésztette fel. A szalacsi portára egy sertésólt telepítene át, hogy teljes legyen a kollekció. Egy paticsházra is pályázott korábban, de az a projekt egyelőre „elúszott”. Ugyanakkor egyik régi álma, hogy minél több iskoláscsoport látogassa a gyűjteményeket, az épületeket, és a diákoknak a helytörténet részeként azt is elmagyarázza, hogyan éltek régen a falusi emberek.

Még nincs komment

Bejelentkezés vagy regisztráció