Jól jellemzi hozzáállásunkat a közösségi portálhoz az a vicces(nek indult) mondás, mely szerint, aki nincs fent Facebook-on, nem is létezik. Életünk nagy részét átszövi, mi pedig sokszor „cenzúra” nélkül engedünk be privát szféránkba ismerőst és ismeretlent egyaránt. Ez a normális?