Kevesebb lesz-e a nők elleni zaklatás és erőszak, ha az irodalmi művek nem ábrázolják? Segíti-e a nők egyenlőségi törekvéseit, ha a traumáikról nem esik szó? És milyen lenne a világirodalom, ha mindezt kilúgoznánk belőle? Az elmúlt napokban sok helyütt lángolt fel vita arról, érdemes-e arra motiválni írókat, hogy forduljanak el az erőszak ábrázolásától, és lesz-e, lehet-e irodalmi divat a kezdeményezésből.