Sokszor halljuk, „kimerült vagyok”, „fáradt vagyok”, „nem tudom az indulataimat mederben tartani”, „nincs erőm”, „úgysem sikerül”. Ilyenkor nem látjuk, hogy mire is lennénk képesek, mik azok az erőforrások, amikhez nyúlhatnánk, amik táplálnak minket. Mindez nem csak azért fontos, mert tehetetlenné válunk, hanem azért is, mert a kilátástalanság szorongássá alakulhat, és a szorongás, a félelmeink megbetegíthetnek. A betegség pedig újabb kihívások elé állít: felismerni a betegséget, megtalálni a megfelelő terápiát, kivárni a gyógyulás idejét, kibírni erkölcsi és anyagi értelemben a munkahelyről való távolmaradást, elviselni a szeretteink aggodalmát és megtalálni az alkalmas „visszatérési stratégiát”.