Postára nem spirálfüzetért, kulcstartóért, biztosításért, szerelmes regényért megy az ember, hanem csekket befizetni, levelet feladni, hivatalos ügyet intézni. És nem is azért dolgozik ott, hogy dülöngélő pottyantós budiba járjon az udvarra, miközben a szél süvít a fal réseiben. Drámai magyar abszurd a határon, postán innen és túl, az állami szektorban.