A hétvégén ismét trónfosztás történt a világ leggazdagabb embereinek listáján: a francia luxusmárka-csoport, az LVMH vezérigazgatója és többségi tulajdonosa, Bernard Arnault ugyanis megelőzte Jeff Bezost, és jelenleg a Forbes becslése szerint neki van a legtöbb pénze a világon. A legutóbbi összesítés szerint Arnault vagyona 186,3 milliárd dollár, 300 millió dollárral előzi meg Bezost, míg a harmadik a Tesla/SpaceX alapító Elon Musk, 147 milliárd dollárral. Bezos és Musk a médiatudatos, extrovertált, ultradinamikus, 21. századi techvállalkozó archetípusa, a 72 éves Arnault viszont egész más világ. Sokkal kevesebbet hallani róla a médiában is, a Financial Timesnak 2019-ben például 18 hónapot kellett szerveznie, hogy le tudjanak ülni vele beszélni. Arnault élre törésének egyik oka az lehet, hogy a luxusmárkák piacát a vártnál sokkal kevésbé viselte meg a járvány okozta gazdasági leállás, az újranyitás pedig mind az amerikai, mind a kínai piacon komoly fellendülést hozott. 2021 első negyedévében az LVMH 17 milliárd dolláros bevételt könyvelt el Kínában, ami 32 százalékkal nagyobb, mint amit 2020 hasonló időszakában regisztráltak. Luxusmonopólium Bernard Arnault 1949-ben született egy belga határhoz közeli francia kisvárosban, jómódú polgári családba. Apjának saját tervezőirodája volt, és Arnault saját bevallása szerint édesanyja parfümjei révén szerette meg már fiatalon a Dior termékeit. Bár a család jó körülmények között élt, ez elég elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd Bernard lesz a Dior tulajdonosa. Arnault 1971-ben végzett a legnívósabb francia mérnöki iskolában, majd apja cégénél helyezkedett el. A France24 által készített életrajza szerint 1976-ban mutatta meg először üzleti érzékét, amikor rábeszélte apját, hogy adják el a vállalat termelési kapacitásait, és álljanak át az ingatlanértékesítésre. Ekkor jött létre az a vállalatuk, ami nyaralóhelyek értékesítésére specializálódott, és ekkor kezdetek igazán meggazdagodni. 1981-ben az Egyesült Államokba költözött, mert az új szocialista francia kormány keményebben akarta adóztatni a gazdagokat. Végül három évet töltött a tengerentúlon, és ott eszmélt rá, hogy a francia divatmárkák mennyire ismertek és értékesek. Visszatérése után úgy döntött, hogy betör erre a területre: ezekben az években jutott csődbe a francia textilipar hagyományos, családi tulajdonú óriása, a Boussac, és a Mitterrand vezette francia kormány kifejezetten szerette volna, ha valaki megmenti a cégbirodalmat, amely a Dior márkát is tulajdonolta.Arnault pedig megérezte a lehetőséget, és a cégcsoport megmentésére sietett, ez azonban nem hozott mindenkinek megkönnyebbülést: a birodalomba tartozó legtöbb márkát eladta vagy leépítette, csak a Diort és pár további, ismert márkát tartott meg. A visszaemlékezések rendre kitérnek rá, hogy Arnault jelképes, egyfrankos áron vette meg a Boussac csoportot, de vállalta, hogy megtartja a munkahelyeket. Ehhez képest öt éven belül több mint 8000 munkahelyet szüntetett meg az országban. Ebben az időszakban kezdett egyre jelentősebb összegeket befektetni a Louis Vuitton és a Moet Hennessy luxusmárkák fúziójából létrejött LVMH-ba, és viszonylag gyorsan ő lett a legnagyobb részvényes. Ez egyáltalán nem volt egy zökkenőmentes befektetés: 1988-ban filmekbe illő intrikák és csatározások zajlottak azért, hogy ki irányíthassa az LVMH-t: a legismertebb francia luxusipari családok képviselői feszültek egymásnak, és sokak számára váratlan meglepetés lett, hogy végül az addig kevéssé ismert Arnault lett a győztes a Vuitton, illetve a Moet, Chandon és Hennessy családok közötti rivalizálásban. A nyolcvanas évek végétől kezdve Arnault már a francia és a globális divatipar nagyhatalmú és kíméletlen szereplője volt, a beszámolók és visszaemlékezések szerint folyamatos harcot vívott számos igazgatóval és gazdasági szereplővel. Ekkor ragadt rá a beceneve is: a kasmírba bújt farkas. Arnault terjeszkedését kiszorított vállalatvezetők, cégcsoporton belül kiélezett rivalizálások, cégükből kiszorított alapítok, és kirúgott emberek kísérték. Ritkán vallott kudarcot, amit kinézett magának, azt általában megszerezte. Két ismert kivétel a a Gucci és a Hermès. E utóbbi esetben a Hermèst tulajdonló Dumas család csak a bíróság közbelépésével tudta megakadályozni a tulajdonosváltást. A Guccit pedig két évtizede, hosszú küzdelem után elengedte: François Pinault tarthatta irányítása alatt, és bár Arnault nem szeret erről beszélni, sok minden utal arra, hogy ez a mai napig fáj neki: amikor 2019-ben kigyulladt a Notre Dame, a Pinault-család 100 millió eurót ajánlott fel a helyreállításokra, mire Arnault pár órán belül tromfolt 200 millióval. Pár döccenőt leszámítva az LVMH növekedése zavartalan volt, Arnault pár évtized alatt felépítette a világ első luxusmonopóliumát: 75 márka tartozik a cégcsoport alá, többek között a Dior, a Marc Jacobs, a Givenchy, a Dom Pérignon, a Hennessy, a Bulgari, a Tag Heuer, a Sephora vagy legutóbb az amerikai ékszermárka, a Tiffany, amit 2019-ben vásároltak meg 16,2 milliárd dollárért. És idén év elején derült ki, hogy a Birkenstock is egy LVMH-közeli csoporthoz került, 4 milliárd euróért. A vállalatcsoportnak ezen kívül több luxusszállodája, illetve Michelin-csillagos étterme is van a világ különféle pontjain. Elsőként talált rá a kínai piacraBár az LVMH Arnault vezetésével folyamatosan bővült és egyre gazdagabbá tette többségi tulajdonosát, az igazi nagy áttörést a kínai piac letarolása hozta el: az LVMH volt a nagy nyugati luxusmárkák közül az első, ami felismerte a Kínában rejlő lehetőségeket, és már 1992-ben, a Teng Hsziao-ping által meghirdetett nyitás idején megnyílt az első Louis Vuitton-bolt Pekingben. Évtizedeket kellett várni, de a befektetések megtérültek: ahogy a kétezres évektől kezdve bővült és gazdagodott a kínai felsőközéposztály, úgy lett egyre inkább a luxusmárkák első számú felvevőpiaca. Arnault pedig hiába múlt el 70, nem tervez lassítani: pár éve arról beszélt a Financial Times újságírójának, hogy a következő ígéretes piac Afrikában lehet. Arnault életrajzaiban rendre kiemelik, hogy ugyan előszeretettel hangoztatja, mennyire sok adót fizet Franciaországban, 2012-ben, amikor a kormány a gazdagok adóterheinek növelésére készült, megpróbálta felvenni a belga állampolgárságot. A vállalatbirodalom mérete mellett Arnault magánvagyona is óriási: rengeteg ingatlan, rendkívül értékes műgyűjtemény, magánsziget a Bahamákon. Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés majd, hogy ki örökli mindezt. Arnaultnak öt gyereke van, de állítólag szigorú tabunak számít az utódlás kérdése, tehát nem tudni, ki vezetheti majd a birodalmat a visszavonulása vagy a halála után. A cikkek többsége azért az első házasságából született lányát, Delphine-t tartják a legesélyesebbnek, aki jelenleg a Louis Vuitton igazgatóhelyettese.